A legjobb vacsora
2018. január 20. - Látogatók száma: 44
Válasz erre: Dildaln
Kedves Éva!
Látom, te is jószívű vagy, és ezt megérzik a jószomszédok :-)
Néha azért keménykedek velük, mert muszáj. A fejemre nőnének és kerülgetném őket a lakásban. Azért nekem is jár egy kis nyugalom! Amennyit gürizek egész nap, ezek meg csak otthon ülnek és semmit sem csinálnak!
De te nagyon szimpatikus vagy nekem. Olyan igazi belevaló csajszi lehetsz te is! ;-)
Úgy örülök, hogy megértesz és olvasol!
Inkább jóhiszemű vagyok, mint jószívű és a körülményeim, ha megengedték, nagylelkű voltam vele szemben, de inkább a lányom miatt hagytam, akinél betöltötte egyben a "társalkodónő" szerepét, legalábbis én ezt szerettem volna.
Nem is a "jószívűségem" vetett ennek véget, inkább, hogy idővel rájöttem kivel "ülök" szemben. Hosszú lenne most elmesélni, egyszer tettem is itt erre kísérletet, írtam egy cikket... Majd előkeresem, talán, ha azt elolvasod többet megtudhatsz a miértekről, hogy nem is olyan egyszerű véget vetni "Mari néni" látogatásainak innen a szomszédból... :-)
Közben találtam egy másikat, amíg az egyiket keresem... :-)
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/az-en-varam-az-en-hazam-lakberendezes-otthonszepites/arnyekra-vetodve_14661
Válasz erre: zsoltne.eva
Egy tündéri idézettel kezdeném, még az előző cikkedre apellálva: ""Ugorj át egy kávéra meg sütire!" típusú embereket nekem hívni sem kellett, hiszen ott voltak a szomszédban és jöttek maguktól, hívás nélkül is. Ja, azok az ünnepek! Nekem és a lányomnak meg nagy a szívem. Ezt ki lehetett használni, de nem volt érdemes.
Elmúltak az ünnepek és jöhettek a zűrös hétköznapok... Na arról aztán lehetne bőven mit mesélni, csak ne lennének ilyen közel hozzánk, mert csak egy fal választ el bennünket egymástól meg az életszínvonal... :-)
Jó ez a kis cikked, olyan gondolatokat ébresztő ezen az esős kora reggeli órában...
Látom, te is jószívű vagy, és ezt megérzik a jószomszédok :-)
Néha azért keménykedek velük, mert muszáj. A fejemre nőnének és kerülgetném őket a lakásban. Azért nekem is jár egy kis nyugalom! Amennyit gürizek egész nap, ezek meg csak otthon ülnek és semmit sem csinálnak!
De te nagyon szimpatikus vagy nekem. Olyan igazi belevaló csajszi lehetsz te is! ;-)
Úgy örülök, hogy megértesz és olvasol!
Elmúltak az ünnepek és jöhettek a zűrös hétköznapok... Na arról aztán lehetne bőven mit mesélni, csak ne lennének ilyen közel hozzánk, mert csak egy fal választ el bennünket egymástól meg az életszínvonal... :-)
Jó ez a kis cikked, olyan gondolatokat ébresztő ezen az esős kora reggeli órában...
Kezdetben szemet hunytam és elviseltem az ilyen "Mari nénit" jól mondod, a fejemre nőtt az évek során az egyszerűen csak szomszéd.
Inkább jóhiszemű vagyok, mint jószívű és a körülményeim, ha megengedték, nagylelkű voltam vele szemben, de inkább a lányom miatt hagytam, akinél betöltötte egyben a "társalkodónő" szerepét, legalábbis én ezt szerettem volna.
Nem is a "jószívűségem" vetett ennek véget, inkább, hogy idővel rájöttem kivel "ülök" szemben. Hosszú lenne most elmesélni, egyszer tettem is itt erre kísérletet, írtam egy cikket... Majd előkeresem, talán, ha azt elolvasod többet megtudhatsz a miértekről, hogy nem is olyan egyszerű véget vetni "Mari néni" látogatásainak innen a szomszédból... :-)
Közben találtam egy másikat, amíg az egyiket keresem... :-)
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/az-en-varam-az-en-hazam-lakberendezes-otthonszepites/arnyekra-vetodve_14661
Elolvastam az írásodat, köszi a linket, nagyon tetszett! Ismerős volt, amiket írtál! Pont erről beszéltem! Már nálam is keztek elfajulni a dolgok, hát lépnem kellett! Segítek én szívesen, de azért ne használjanak ki!
Üdv, Dildaln