Anyám profi szakácsnő volt. Az egyik ebédnél ehetetlen sósra csinálta a kedvenc levesem (DE NAGYON EHETETLENRE!!!). Mindannyian, apám, menye, unokák zokszó nélkül belapátoltuk..., mert szívből csinálta, nem észből, érződött az ízén.
Jó olvasni Grétit, úgy írsz, mint ahogy levest főzöl:-)))
Ez igazán nemes gesztus volt mindannyiótoktól.
Én is elszoktam ezt-azt sózni, de annak érzelmi okai vannak, ami nem kimondottan kötődik májushoz mindig... ;-)
Finom lett, - mint mindig a levesem, - mindössze kedveskedni akart csak.
Köszönöm szépen. Az élet írja, én csak bepötyögöm ide...
Anyám profi szakácsnő volt. Az egyik ebédnél ehetetlen sósra csinálta a kedvenc levesem (DE NAGYON EHETETLENRE!!!). Mindannyian, apám, menye, unokák zokszó nélkül belapátoltuk..., mert szívből csinálta, nem észből, érződött az ízén.
Jó olvasni Grétit, úgy írsz, mint ahogy levest főzöl:-)))
Válasz erre: Pinokkió
Anyám profi szakácsnő volt. Az egyik ebédnél ehetetlen sósra csinálta a kedvenc levesem (DE NAGYON EHETETLENRE!!!). Mindannyian, apám, menye, unokák zokszó nélkül belapátoltuk..., mert szívből csinálta, nem észből, érződött az ízén.
Jó olvasni Grétit, úgy írsz, mint ahogy levest főzöl:-)))
Én is elszoktam ezt-azt sózni, de annak érzelmi okai vannak, ami nem kimondottan kötődik májushoz mindig... ;-)
Finom lett, - mint mindig a levesem, - mindössze kedveskedni akart csak.
Köszönöm szépen. Az élet írja, én csak bepötyögöm ide...