A négy évszak 5. rész
Látogatók száma: 209
Tél
- Judit -
Az ezüst metál Mercedes hangtalanul állt meg a villa előtt. Judit, vagy mert tényleg ennyire fázott, vagy – s ez volt valószínűbb!- hogy mindenki megcsodálhassa, vagyont érő krémszínű bundáját egészen feje búbjáig húzta magán. Apró, kecses léptekkel haladt, gondosan kikerülve minden pocsolyát. Kip – kop, kip – kop, fel a lépcsőn, végig a hosszú rideg szürke, kemény márvány folyosón…Mindenki tudhatta: megérkezett!
Míg céljáig elért, Krisztiánék szíve versenyt kalapált a NŐ diktálta taktussal. Dib – dob, dib – dob…
- Ezt igazán nem teheted meg vele, Judit! Épp ővele…!?
- Ugyan, KISFIAM! Nem fog bele rokkanni. És különben is marad minden a régiben – egyébként.
- Úristen, hogy Te tényleg mennyire önző és cinikus vagy! Hát rám sem gondolsz!?
- Hüm. Valóban, ha csak azt nézzük, hogy lassan tizenöt éve nevellek, mint az anyád…
- Meglehetősen mostoha.
- Te most inkább maradj ki ebből, Krisztián!
- Már elnézést de azért talán nekem is van valami közöm a dologhoz!
- A DOLOGHOZ!? Jellemző, hogy így beszélsz a gyermekedről…
- Apropos, még akárkié is lehet!
- Chö: micsoda szólamok! Darabbal készültetek? No és ki a szerző!?
- Azt hiszem – Te .
- Meglepő! Nem emlékszem…
- Nem hiába, öregszel…
- Na, most már ez sok! Nem tűröm ezt a hangot a tulajdon házamban!
- Ja, hogy csak úgy vegyelek el, a két szép szemecskédért!?
- Undorító vagy, Krisztián!
- Hüm. Az utolsó éjszaka még mintha másképp vélekedtél volna…! Krisztián, kérlek!
- Alfonz, úgy – e Te nem fogsz velem soha így viselkedni, kisfiam!?
- ….
- Szóval akkor most csomagolhatok?
- Persze, a philoszophus úr amint felmerülne a felelősségvállalás kérdése, kereket oldana!…De megnyugtathatlak, Krisztián: nem szükséges összeházasodnunk ahhoz, hogy a nevedre vedd a gyereket …Mert azt úgy – e te is belátod, hogy nem venné ki túl jól magát, ha a nevelt fiam nevét viselné.
- Úr Isten! Ezt a képmutatást! Te mit szólsz hozzá, NEVELT FIÚ!?…No, hol van!?
- Nahát! Nem vettem észre, hogy kiment …!
- ÉN sem.
„…de az utóbbi események kapcsán teljesen talaját vesztette. Elgyengült, megingott…
„Valami csoda kellene!” Kiáltott szinte magában s ekkor – hófehér sirály cikázott át felettük visongva, hihetetlen közelségben!
Szabadság –
Alfonz…”
Nyögte.
Vége.
A cikket írta: Sáriel
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Bevallom nem olvastam az előző "évszakokat", ezért kicsit homályos az a része, hogy melyik fiú Judit férje, vagy ki/k a fia/i? Krisztián, vagy Alfonz? Nekem kicsit zavaros, de biztosan én tévedek.
Éva
Köszi:
S