újabb események régebbi események további események
08:09
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
14:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:46
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
07:49
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:16
Kevelin Kiss regisztrált a weboldalra
18:58
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
15:45
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
15:41
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
22:48
Yolla módosította a naplóbejegyzését
22:44
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:03
Yolla új hozzászólást írt egy cikkhez
20:40
Ilona módosította a cikkét
20:18
Ilona új cikket töltött fel
10:23
zsoltne.eva új cikket töltött fel
00:34
Cathy új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:56
AdRefrenda regisztrált a weboldalra
19:06
emillio új cikket töltött fel
18:43
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez

Erotikus

Harmadik 2

2011. november 29. - Látogatók száma: 4 386

- Nem lehetne, hogy a földön…. csináljuk? – kérdeztem nagyon csendben. Fel sem néztem.
- Miért ne? – Marcsi benne volt, a párom is, hát megágyaztam ott. A barátnőm segített kicsit, nem tudom, ő már volt e hasonló helyzetben, de egyáltalán nem tűnt idegesnek. Velem ellentétben. Párnákat halmoztunk fel és vastag takarót. Marcsi ki is próbálta azonnal. Elnyúlt rajta. Én megütközve néztem, hogyan vonaglik az én hálószobámban, az én párnáim között, az én szemem láttára, nemsokára az én párommal. Az agyam kattogni kezdett. Miért pont őt választottuk? Talán a rövid, de annál tartalmasabb kapcsolatai miatt. Talán a laza felfogása miatt. Számomra nyilvánvaló volt, hogy ő egy bevállalós csaj, de fogalmam sem volt, mit is szeretne igazán. Bármennyire kedveltem őt egyébként, most legszívesebben rákiabáltam volna, hogy takarodjon innen, de nem tettem. Én hívtam ide. Én is akartam valahol mélyen ezt az egészet, csak még nem szoktam meg a gondolatot, hogy tényleg megtörténik. Egyszeriben inamba szállt a bátorságom és elfordultam. Ki is futottam volna, ha Karcsi nem kap el és nem ölel magához. Megcsókolt. Suttogta, hogy semmi baj és én elhittem neki. Aztán szép lassan levetkőztetett. Én meg, mint egy szemérmes szirén úgy figyeltem Marcsit, amint lekapcsolja a villanyokat és a félhomályban kissé elengedtem magam. Talán ők ketten már csináltak ilyet. Nem tudom, Karcsi állítása szerint még nem.
Mikor már csak fehérneműben álltam mellette, erős kezét a derekamon nyugtatta, Marcsira nézett és a lány jött is. Nem csókolóztak, de a párom elengedett és a ruhájáért nyúlt. Minden pillanatban csak arra koncentrált, amit épp a kezével csinált. Marcsi is figyelte őt, én is. Szinte fáztam. Borzongtam. Pedig meleg volt a szobában. A barátom, az élettársam, a szeretőm egy másik nőt simogat! Én meg nem teszek ellene semmit! Magamban elküldtem az egész világot melegebb éghajlatra, de nem mozdultam. Szerettem őt, szerettem volna neki emlékezetes születésnapot és most ez adott erőt, hogy hagyjam magam bevezetni egy ismeretlen ajtón.
A lányról lekerült a felső, a melltartóba bújtatott melleinek csak a körvonalát láttam, a vállait, a derekát és a haját a párom azonnal kibontotta. A hullámok előre omlottak, én mozdulatlanul néztem csak. Karcsi játszadozott kicsit vele, a bőrét csiklandozta a tincsekkel, az ujjaival és a tenyerével, lassan lefelé indult a lány testén, aztán a nadrág következett. A farmert ketten vették le. Marcsi még nevetett is, hogy nem ezt kellett volna felvennie, de Karcsi megnyugtatta, ugyanott végezte volna bármit is visel. Hiába szerettem volna menekülni, lett volna rá alkalom, mégsem tettem. Adni és bízni akartam. Ott maradtam és vártam a soromra. A lány vetkőztetése valahogy felcsigázott. Érdekelt, kíváncsi voltam. Nem, nem izgatott fel, csak tetszett, ahogy hozzá nyúl a párom és a lány teste válaszol. Láttam, hogy Marcsi libabőrös. Karcsi rám nézett és mintha hívogatott volna, tessék, előkészítettem a vacsorát, lehet besegíteni! Bizonytalan voltam még. Nem tudtam mit is akarok, elmenni, vagy elküldeni a lányt, avagy maradni és végigcsinálni.
Nyeltem egyet és közelebb merészkedtem. Félve felemeltem a kezem. Megérintettem a lányt. A vállát, a nyakát és utána az arcát. Aztán meglepődtem. Meleg és puha volt. Szinte bársonyos. Nem borostás, mint néha Karcsi. Ez tetszett. Tovább merészkedtem és a karját is megsimogattam, mire ő hozzámért az egyik kezével, a másikat Karcsinak tartogatta. Odakaptam a fejem, mert Karcsi pulóvere alá nyúlt! A derekához, majd bebújt a póló alá! A párom segített, ledobott a felsőtestéről mindent. Marcsi meg is hálálta, odahajolt és a mellkasát megnyalta, majd kicsit beleharapott. Én ettől összerezzentem. Az, az enyém! Mondta bennem egy hang. Már épp nyúltam felé, hogy eltolom onnan, amikor Karcsi elkapta a kezem és ujjait az ujjaim közé fűzte. Magához ölelt és megcsókolt. Nyelvével simogatott, bíztatott, mélyen felkavart! Lázba hozott! Azonnal kirekesztettük Marcsit, de ez engem nem érdekelt. Öröm járt át. Karcsi az enyém! Boldog voltam, csak azt nem sejtettem, hogy idő közben a lány keze nem pihent. A páromat simogatta és én csak akkor szembesültem vele, amikor Karcsi a fogai közé vette az ajkaimat és felnyögött. Egy mély csók, ami az izgatottságát jelezte és én elcsodálkoztam! Ennyire nem izgatta még fel egy csókom! Lenéztünk mind a ketten és láttuk, hogy Marcsi a barátom nadrágját készül lefejteni róla, miközben még a körmeit is használta. Karcsi combjába markolt, aztán lassan felfelé araszolt, a vállát csókolta közben, nyalogatta, míg mi egymással voltunk elfoglalva. Karcsi elengedett és gyorsan megszabadult a nadrágjától is. Ott álltunk fehérneműben mindannyian és átfutott rajtam egy halvány ijedelem. A párom a lány melle után nyúlt. Kicsit megmasszírozta, majd kibújtatta a melltartóból. Lehajolt és a szájába vette. Nem láttam jól a félhomályban, de azt tudtam, hogy innen már nincs visszaút, sértettség és sérülés nélkül egyikünk sem hagyhatja el a szobát, míg be nem fejezzük.
Marcsit a földön összerakott párnák közé vezette a párom és a lány, mintha tudta volna a dolgát, lefeküdt. Karcsi fél térdre ereszkedett és felém nézett. Megint hívogatott. Mély levegő. Egy pillanatig befelé figyeltem, a szívem dobogott, várakozás töltött el. Döntöttem. Nem fordultam vissza. Bár még mindig ideges voltam, de már sokkal inkább kíváncsi. Igen, én is akartam a folytatást!

folyt.köv.

kép: internet

A cikket írta: Xaide

5 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 20. 09:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. december 19. 11:57

Egy filmet láttam tegnap, a végén elhangzott egy mondat... a lényege, mert nem emlékszem szó szerint, az lehetett... Minden nap jót cselekedjünk, hogy ne kelljen soha megbánni... ha a jónak hitt cselekedetünk rosszba fordul sem tudjuk elfelejteni, hát ha még tudatosan rosszat teszünk...

Jó vagy rossz, ahogyan történt, nem felejtem el tényleg, de átértékelődött minden. Csak egy tapasztalat ma már.
2011. december 20. 09:33

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. december 19. 11:48

Nem tudom mi lesz a vége, kíváncsian várom, de én azt mondom SOHA többé nem tenném meg. Attól függetlenül, hogy tudom a pasik mások...másképp képesek felfogni ezt az egészet.

Nem biztos, hogy soha többé, de mindenképp máshogyan, ha valaha még egyszer ilyen helyzetbe kerülök. Már nem bánt egyáltalán.
2011. december 19. 11:57

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. december 19. 11:48

Nem tudom mi lesz a vége, kíváncsian várom, de én azt mondom SOHA többé nem tenném meg. Attól függetlenül, hogy tudom a pasik mások...másképp képesek felfogni ezt az egészet.

Egy filmet láttam tegnap, a végén elhangzott egy mondat... a lényege, mert nem emlékszem szó szerint, az lehetett... Minden nap jót cselekedjünk, hogy ne kelljen soha megbánni... ha a jónak hitt cselekedetünk rosszba fordul sem tudjuk elfelejteni, hát ha még tudatosan rosszat teszünk...
2011. december 19. 11:48
Nem tudom mi lesz a vége, kíváncsian várom, de én azt mondom SOHA többé nem tenném meg. Attól függetlenül, hogy tudom a pasik mások...másképp képesek felfogni ezt az egészet.
 
2011. december 3. 15:15
Mindenkinek köszönöm a figyelmet.

Xaide
2011. december 3. 12:56
Tisztelt Xaide!
A két rész elolvasása után, az írás tartalmi részeinek eltolódási hibája szúrt szemet nekem. Az első résznél jobban ki kellett volna fejteni az Ön kétkedését, a társa kérése következtében. Később kellett volna rátérni a meghívásra; az lehetett volna egy önálló rész is, az egy másfajta kétkedés.
Itt ebben a részben is folyamatosan össze van keverve a kétely a történeti szállal. Ez nem rossz így. A kifogásaimon kívül, remek írás.
Bokor
2011. november 30. 20:10
Szia Xaide!
Ha szeret marad, ha nem, akkor nem ettől hagy el...
Írni legalább úgy tudsz, mint aggódni;-)
Pinokkió
2011. november 30. 19:52
Kedves Xaide!

Remekül írod le a lelked minden rezdülését, de én féltelek…

Pussz, Tündér
2011. november 29. 21:34
Szia X!

Követlek... :) Én is akarom a folytatást! :)

Üdv:Ailet
2011. november 29. 19:42

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 29. 14:26

A vívódást értem, azt is, ha már elkezdted nem fordultál vissza. Hajtott a kíváncsiság, mint írod. Kétségtelen, ha nem most és nyíltan, akkor megteszi máskor titokban a párod, bár az eleve már akkor nem volt titok, amikor először ezt felvetette.
Következmények (sérülés) nélkül nyilván nem lehet megúszni egy ilyen hármast, már akkor is késő lett volna, ha itt abbahagyod..., majd kiderül. :-)

Szia Éva!

Lehet hogy a vívódás csak a beidegződések miatt volt? Lehet, hogy csak a "jólneveltségemmel" harcoltam? Lehet, hogy csak a változástól féltem? A sérülés számomra indkább a saját sikertelenségem lett volna? Csupán csak a birtoklási vágy hatalmasodott el rajtam? Látod mennyi kérdés? Ezek is azok, amikre majd a legvégén kapok választ. Ezért írom le a cikket.

Majd kiderül.

Köszönöm
Xaide
2011. november 29. 14:26
A vívódást értem, azt is, ha már elkezdted nem fordultál vissza. Hajtott a kíváncsiság, mint írod. Kétségtelen, ha nem most és nyíltan, akkor megteszi máskor titokban a párod, bár az eleve már akkor nem volt titok, amikor először ezt felvetette.
Következmények (sérülés) nélkül nyilván nem lehet megúszni egy ilyen hármast, már akkor is késő lett volna, ha itt abbahagyod..., majd kiderül. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: