újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

A munkaidő vége

2011. október 13. - Látogatók száma: 304

A munka végeztével mindig metróval jutok haza. Hogy ez mennyi kis kalandot rejt magában, senki nem gondolná. De ha figyelünk, nap mint nap remekül szórakoztathatjuk magunkat.

A startgödröt már tíz perccel a munkaidő vége előtt kiássuk. A cég összes számítógépe három óra ötven perckor elkezdi napi megérdemelt pihenőjét. A fiúk a start/leállítás gombbal nyomják álomba gépeiket. A lányok a főkapcsoló lekattintásával intézik el a Windowsaikat; kivéve Rozit, ő sztahanovista. A kollegina nem bízik a technikában. Ő bekapcsolva hagyja a gépét, hogy másnap nehogy ne lehessen azt elindítani. Amikor a zúgás elcsendesül, a monitorok fénye kialszik, akkor mindenki összepakolja az asztalán lévő dolgait. Akinek van egy kis kajamaradéka, az az utolsó munkahelyi erőfeszítéseként bekapja azt is.
Az indulást az iroda kijárati ajtaja feletti - öt perccel előretekert - óra jelzi. Tizenhat óra. Mindenki húz hazafele. Egy perccel se lehet megkárosítani a dolgozót!
Amikor kivágódok a cégtől, a tőlem három percre lévő metróállomásra rohanok. A téli síelési gyakorlataimnak köszönhetően, remekül lavírozok az emberek bójái között. A piros akadályok: a tűsarkú cipellőikben totyogó manökentípusú hölgyek; a kékek: a botjaikkal lassan csoszogó idős nénikék. A bombázókat jobbról, a matrónákat balról szoktam kerülgetni. A haladásomat keresztező férfiak, láthatólag maguktól ugranak el lendületes sietésem útjából. Kijelölt pályán haladok. Az utamat egy gyalogátkelő keresztezi. Pesten a közlekedési lámpák össze-vissza működnek. Kivétel ezt az egyet. A lámpa precízen az indulásom utáni két perc öt másodperckor vált zöldre. Ha minden akadályt pontosan kikerülök, és megfelelő sebességgel siklom a metróállomás felé, akkor a zebraszemafor pontosan az érkezésemkor vált szabadra. Helyzeti előnyöm van. Én mindig lendületből érkezem. A velem egy oldalról indulók elé vágva, már csak a szembejövőket kell valahogy gyorsan kikerülnöm. Majd megérkezem az állomáslejáróhoz. A lépcsőn kettesével, hármasával véve a fokokat zúgok lefele. Ha ügyes vagyok, akkor a céges óra által nekem biztosított időforral, pontosan elérem a négy órakor érkező szerelvényt.
Futva érkezem. Látom ma is csúcsot sikerült javítanom. Harminchét másodperc múlva jön a metrókocsim. Akkor még ennyi időm van stírelni a csajokat. Jobbról egy szöszi miniben. Balról egy hidrogénezett bombázó; csak el ne szálljon, mint egy léghajó. Akkor én most jobbra tartok. Otthon feketében játszom, nekem is kell a változatosság, legalább a metrón legyen gyereknapom. A tömegben a szöszi mellé simulok. Az láthatólag hidegen nyomja hozzám felturbózott domborulatait. Műmell, műmájer mosoly. Rám kacsint. Ennyire nem szeretem a változatosságot. Lánypárti vagyok. Kis hányingerrel beljebb húzódok. Most egy enyhén borgőzzel fűtött részre érek. Keresem a forrást. Ó, meg is van. Az úriember két kézzel kapaszkodik a fogantyúkban, de az se biztosít neki kellő stabilitást. Naná, a hegymászóiskolákban is a hárompontos rögzítést tanítják. Minek iszik az olyan, aki hegyet sem tud mászni?! Új felszállók. Beljebb nyomják az embert. Nem baj, csak nyomjanak. Most egy huszonéves csapat közepébe lök a tömeg. Valahogy ezzel én is fiatalabbnak érzem magam. Ennyit tesz a környezet. Az egyik kis ribanc nyíltan szemezni kezd velem. - A bácsi nem tud adni egy kétszázast? - mondja mosolyogva. Sikerül lelomboznia. A bűbáj tekintet nem a megfiatalodott külsőmnek, hanem a pénztárcámnak szól. Adok neki. Most az ajtó felé nyomulok. Nem egyszerű. Csúcsidő van. A következőnél le kellene szállnom. Sikerül a célomhoz érnem. Ahogy be, úgy ki is egy tömeglökéssel kerülök. Mintha a cet köpött volna ki, úgy zuhanok ki a metrókocsi ajtaján. Az emberáradat visz magával. Felnyomnak a mozgólépcsőre. Még szerencse, hogy mindenki ott lakik, ahol én. Elengedett kézzel is hazakerülnék. Ezzel azonban vigyázni kell! Valaki az elengedett kezemből ki akarja tekerni a táskámat. - A kurva nénikéd - mondom félhangosan, és visszaveszem, ami az enyém. A kijárat. Végre az utcán vagyok. Két perc és hazaérek. Vár az én kis kuckóm; a népsűrűség szobánként egy. Valódi megnyugvás.
Nem akarok embereket látni! A feketémet sem. De ő nem hagyja magát. Be nem áll a szája. Kikapcsolom. Start/leállítás!!!

A cikket írta: Fanpercival

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. szeptember 6. 08:29
Stírölni!..... "Nőket stírölni jó, ők is szeretik!" :-)
2011. november 1. 11:42
Drága Olvasóim!
Köszönöm a látogatásaitokat!
Fan/ci
 
2011. október 18. 04:47
Jól felépített írás. Az olvasó, veled utazik a kuckódig.
Tetszett!
2011. október 15. 23:00
Tisztelt Fanpercival!
Ez egy kiváló tollal idepöttyentett írás. A lineáris szerkezetben egyensúlyban sikerült tartania a poénokat. Folyamatosan pörgette az olvasót. Az volt az érzetem, hogy Ön felhúzta a rugósóráját és az végig felhúzva maradt. A közepén még sikerült csavarnia a történeten. A végére pedig remekül zárt egy keretes szerkezettel, kiválóan fékezett be, kiengedte a rúgóit.
Jó írás.
A mellékszereplőket talán kicsit jobban ábrázolhatta volna, ott még poénok vesztek el.
Bokor
2011. október 15. 22:36
Helló!
A nevedről mindig a fan… Szóval valami egészen más jut az eszembe. :D
Felénk nem stírelik a csajokat, hanem stírölik. A mi változatunkat el is fogadja a helyesírás ellenőrző. :)

Amúgy jó kis pörgős cikk, egészen belefáradtam.
És vigyázz a pénztárcádra! :)
2011. október 15. 11:22
Szijjja!
Ez baromi jó volt. A táskatolvaj pofáját meg be kellett volna verned!
Tyson
2011. október 14. 14:38
Szia!

A végén megértettem miért ez a nagy sietség. Nagyon élveztem a közvetlen, lendületes cikked. Majdnem minden úgy van, ahogy kicsibe. Itt vidéken.
Egy kisebb városban is a nyugalomra vágyunk, ezért ez a nagy igyekezet hazafelé, már akinek van hová haza. :-)

Üdv.
Éva
2011. október 14. 12:56
Szia Fanpercival!
Ez remekül megírt cikk. Jókat mosolyogtam. És nekem is meglett miért is élek itthon, nyugodtan vidéken... Nekem ilyen az igazi humor(!), bravó, nem az elhasznált poénok retro felújítását (ne adj isten ellopását) akarom olvasni, az uncsi :-))) Nálam te vagy a nyerő!
Üdv,
Pinokkió
2011. október 13. 21:58
Nagyon jól érzékeltetted a fővárosi 'lüktetést'.
Többek között ezért sem élnék ott!

Üdv,

L.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: