Allergiaszezon!
Látogatók száma: 177
Mostanában már minden féle pollen a levegőben van. Sok ember életét keseríti meg.Valamikor azt mondta egy orvos, hogy ez akinél jelentkezik, meg is marad egy életen át. Nálunk ezt megcáfolta az élet!
Amikor járkálok a városban egyre több embert látok, hogy könnyezik a szeme és zsebkendő ölszámra van nála. Ez allergia. Beletörődve szedik a gyógyszereket egyre nagyobb dózisban, és folyamatosan azt hallom tőlük, hogy "nincs mit tenni ellene". Vagyis elfogadják a kialakult helyzetet.
Én nem így voltam ezzel. Amikor lányom második osztályt kezdte, kitört rajta is az allergia. Négy keresztes volt akkor a parlagfűre, poratkára, fűkeverékekre és a macska szőrre. Megdöbbenésemben nem is tudtam akkor, mit kezdjek ezzel az információval. Egy hétig voltunk akkor kórházban. Tehát volt időm megtanulni, akkor és ott ezt a fogalmat. Zárójelentésünkkel együtt kaptunk gyógyszereket, pipát és tanácsokat, hogy mikor mi a teendő.
Szinte haza sem értünk a gyerek fulladt, hörgött és estéről - estére ülve aludt. Férjemmel tehetetlenül néztük a jelenséget. Gyermekorvosunkat megkerestük, de Ő is azt mondta, hogy ez ellen nem tudunk mit tenni. Idővel jobb lesz, mert a gyermekkel együtt a hörgők is nőnek és akkor már nem fog lefulladni. De addig próbáljuk mindentől távol tartani, amire allergiás.
Megdöbbentem! Gyakorlatilag végig kell néznem, ahogy a gyerek küszködik?! S, ne engedjem a szabadba, mert folyamatosan virágzik minden? Zárjam a szobába? De az sem jó, mert ott van a poratka!
Nem tudtam ezt a tényt elfogadni, tehát beleástam magam ebbe a témakörbe. Nem volt egyszerű, mert valóban mindenki azt szajkózta, hogy fogadjuk el. Természetesen ezidő alatt a lányom szedte a gyógyszereket, sóbarlangba hordtuk és mindent úgy tettünk, ahogy az orvosai javasolták.
Eltelt egy esztendő, jött a parlagfű tetőzésének napja, és mi ismét kórházba kerültünk. Elkeseredtem. Mindent jól csináltunk és mégis itt vagyunk ismét. A gyermek, amikor kijöttünk már pánikolt, mert nem akart ismét visszakerülni ide!
Akkoriban halottam egy porszívóról, ami mélyszívó és a levegőt is sterilizálja. Párommal úgy döntöttünk, hogy kell nekünk is egy ilyen, mert hosszútávon az a rengeteg gyógyszer ártalmas lesz a lányunknak.
Na, első vitám ekkor alakult ki a gyermekorvossal. Vérig volt sértve, hogy Én sterilizálom a gyermek környezetét! Én meg mérgembe, odamondtam, hogy "ennek nincs mellékhatása".
Tehát elértem, hogy orvosunkhoz nem szívesen megyünk. De már nem érdekelt, mert a gép hatására a gyermek szemlátomást jobban volt, és nem ülve aludt, hanem normális helyzetben.
Mivel orvos nélkül maradtunk, neki kezdtem keresni valakit, aki ismert ezen a területen. Találtam is egy másik városban rendelő orvost, és bejelentettem nála gyermekemet.
Izgatottan kocsikáztunk egy óra hosszát, de megérte.Vizsgálat után az orvos közölte velünk, hogy ne is csodálkozzunk azon, hogy ez az állapot tartja magát, mert csak tünetkezelés folyik, mióta tisztában vagyunk az allergiával.
Majd kiírt három fajta gyógyszert, amit patikában váltottunk ki, és adott két kis üvegben valami folyadékot, amit Ő kevert ki. Egyikből reggel kellet 5 cseppet bevenni, a másikból pedig este ugyanannyit.
Hazafelé a férjem végig morgott, mert borsos ára volt a két kis üveg folyadéknak, de Én nem foglalkoztam ezzel. Úgy gondoltam, ha ez az ára gyermekem normális életvitelének, hát legyen!
Hónapok teltek el, mi a lakást folyamatosan tisztítottuk a géppel, estéről - estére steril levegőben aludt el lányom és elfogyott a két üveg gyógyszer is. Orvosra nem volt szükségünk. Azért nem, mert a távoli városban élő orvossal úgy egyeztünk meg, hogy csak akkor megyünk, amikor a lánynak baja van. Nem volt.
Tavasszal ismét elmentem allergiára gyógyszert íratni a gyermekorvossal, és még ekkor is harapós kedvében volt.
Majd férjem elkocsikázott a másik városba azokért a cseppekért, hogy a gyerek beszedje, még a parlagfű tetőzése előtt.
Izgatottan és idegesen vártuk a tetőzés időszakát, mert az elmúlt egy évben sokat tettünk a gyermekért, igaz nem az orvoslás klasszikus fajtáján belül.
Fantasztikus élményként éltük meg, hogy mi nem mentünk kórházba, amikor a legkritikusabb volt a pollen arányának száma!
Éveken keresztül ez így maradt :), és mi szorgalmasan jártunk a cseppjeinkért minden év májusában. Természetesen az allergia gyógyszert is szedtük még egy darabig, takarítottunk, sterilizáltunk.
Évek alatt az orvosunk is megbékélt, eltudta fogadni, hogy mi csak májustól novemberig szedjük a gyógyszereket, a pipák pedig elmaradtak.
Majd lassan a gyógyszer is elmaradt és maradtak a cseppek :). Persze néha elküldtek minket allergiatesztre, ami természetesen hozta a négykeresztes eredményeket, tehát papíron a lányomnak erős asztmatikus allergiája volt, gyakorlatban már akkor sem szedett semmi gyógyszert.
S, elkövetkezett az a május is, amikor a távolban élő orvosa azt mondta "nem kell már az a csepp". Érdekes nyarat éltünk meg akkor. Se gyógyszer, se csepp, csak átlagos takarítás és a levegőt sem sterilizáltuk. Szeptemberre kiderült, hogy megy ez nekünk! Problémamentesen zártuk azt az évet!
Persze ezért azonnal tesztre küldtek minket, és ott ismét rengeteg allergiát mutattak ki. Gyermekorvosunk közölte, hogy szerencsénk volt.
Én nem szerencsének nevezem ezt nyolc éve, hanem annak, hogy mertünk más eszközökhöz nyúlni! Nem törődtünk bele az adott helyzetbe!
A cikket írta: Farkas Margit
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnos alergiába szenvedek méghozzá por
Borzasztó ....
Pussz,
Tündér:-)