Krumplifejű masiniszta - mondatos játék
Látogatók száma: 95
...nem nekem kell irányítani mindent...
Kiskölyök koromban mozdonyvezető szerettem volna lenni. Szüleim támogatták ezt a vágyamat és elvégeztem a Masiniszta főiskolát. Kitűnővel végeztem és fel is vettek az Országos Szerteágazó Vasútvonal 13. számú mozdonyának vezetőjévé.
A kalauznők versengtek a kegyeimért, de a szívemet csak egy nyerte el, Johanna, aki úgy lyukasztott mintha erre született volna. Nászútra a tiszaújfalui vasutas nyaralót kaptuk ajándékba a cégtől és ott töltöttük mézesheteinket. Én elég határozott vagyok, úgy döntöttem, hogy én fogom irányítani a házasságunkat. Még dolgozunk öt évet, aztán csinálunk hét gyereket. Közöltem ezt az első tizenkét éves tervemet nejemmel, aki nem reagált semmit, hanem mélyen hallgatott. Még rémlett valami, hogy mintha az udvarlási időszakban említette volna, hogy azonnal gyereket szeretne, de nem törődtem vele. Szentül hittem, hogy a döntés az én kezemben van, én irányítok.
Nem akartam, hogy leendő gyermekeink csökkent eséllyel szülessenek, ezért úgy gondoltam, hogy az első öt évben óvszerrel védekezünk a még nem olyan gyorsan kívánt gyermekáldás ellen.
Bízva a biztonságos védekezésben nem fékeztem vágyamat, s egy hónappal később jött a nagy döbbenet, majd a lenyugodás után az öröm, hogy bár nem úgy alakult, ahogy én terveztem, mégiscsak apa leszek már az első évben.
- Apa leszek! - szerettem világgá kiabálni. Közben tanulsággént leszűrtem magamban, hogy nem nekem kell irányítani mindent, és ha mégis megpróbálom, ne felejtsem ki a számításból, hogy nejem a kényszeres jegy-lyukasztók gyöngye, akinek egy óvszer sem lehet kihívás, ha menetre kész vagyok.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Persze, hogy tettszett ... Apámat idézve: Rövid, de velős. :)
A bő lé úgyis mindig túlcsordul. :))