újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A kihallgató szobában

Látogatók száma: 33

Be copy by Bereményi Géza : Antoan és Desire életérzés

A kihallgató szobában, köntösben ültem. Azt mondja a becsületes arcú rendőrtiszt, hogy közbotrányos vagyok, és garázda.

Délben a kávéházban ültem, míg Desire-vel a gyámhivatalban volt asszonya ordított. Gondolatokból fontam Ariadné fonalát, mígnem hálóvá lett. Eltűnődtem lehetséges életeken, mint ahogyan nálad olvastam - a regényedben. Szóval, volt egy ilyen képem, hogy mi lenne, ha előállna a szörnyűség, hogy mindketten normális emberré változnánk. Azt persze elképzelni is szörnyű és arra gondolni sem mertem, hogy esetleg akkor mi lenne, ha mindketten "normálisnak" születünk, és találkozunk ebben a nyomorult állapotban. Vagyis a következő kép derengett előttem. Meglehet, a kávégőzből tört elő.

Megrakott szatyrokkal láttalak az Int****arból kifelé jövet, és hétszentségeltél, hogy de ki***zott drága minden, és a rohadék politikusok meg, hogy lehúznak mindenkit. Én a parkolóban húszéves, piros autó volánjánál várakozva szívom a füstszűrős S***honiát, és a rádió kattogós keresőgombját a Kossuth-ra tekerem, mert épp az MTK-Fradi mérkőzést adja a rádió. Közben azon gondolkodom, hogy este miféle kifogással tudok otthonról - tőled lelécelni, hogy ihassak pár sört a haverokkal és beszélhessem velük a szokásos semmit. Aztán megjössz és nem nyílik a kocsiajtó, Én k***a anyázom a ruszkikat és rúgdosom a sárvédőt, Te meg azt mondod, hogy tele vagy már ezzel a k***a élettel, és micsoda egy kőbányai tróger vagyok, hogy soha nem figyelek a ki***zott autóra sem, meg egyáltalán semmire. Aztán nagy nehezen elindulunk és csak a füstölő kipufogónk és a hangos motorzaj jelzi, hogy a térben elmozdulunk.
Hazaérve, az előszobában a szatyrokat ledobva szódát csinálok szifonba és levágódok a tévé elé, rázva a szifont, hétszentségelve a gyerekünknek, hogy már megint mi a ló****ért van kifestve és egyáltalán, hogy képzeli ezt. Te vacsorát főzöl, disznózsírt teszel a tűzhelyre és hagymát pucolsz, a szemeidben könnyekkel kavarod a vacsorát és azon gondolkodsz, hol rontottad el ezt az egészet, de mindig csak egy dologig jutsz vissza a múltban, amikor a diszkóban hoztad azt a rossz döntést és velem jöttél táncolni... Pedig ott volt az a régi haverom, az a hogy is hívják?
Az a jóképű. Akinek kis gödröcskék voltak az arcán, mikor mosolygott. Egészen apró gödröcskék...


***

Aztán a telefon csengett, majd Desire jött. Sört kért és konyakot. Azt mondta, ez nagyon hülye, és az egészben csak a kislányát sajnálja, meg önmagát, és az Ő anyja is nagyon hülye volt, mikor elment az apja.
Ettől a mondattól sokáig hallgattunk mindketten, majd mindketten úgy tettünk, mint aki a rádióból beszűrődő hírek hangfoszlányait próbálja ragasztgatni.
Egy sokértelmű mondaton merengtem. Azt mondja, hogy:
„Ismét habzik a Rába..”
Meg azon, hogy kit kellene sajnálnom. Aztán úgy döntöttem, megfelelő leszek magamnak erre a célra.


***

A szomjúság hajnalban ébresztett. Lassan megszokottá vált. A hűtőben talált tejesdobozzal mentem az udvarra. Fáztam ruha nélkül, de igazán az erőltető hányástól remegtem.
Láttam a szomszédnál, mozdul a függöny a bakfislány szobája ablakán.
Bekapcsoltam az erősítőt és „A füst a víz felett”-et kezdtem játszani. Csak ennek a számnak ismerem az akkordjait. Ha elég hangosan szól, nem venni észre a fals hangokat.
Aztán a bajuszos szomszéd ordított, hogy diliházban a helyem és be kellene zárni végre, mert engem nem lehet kibírni.
Bementem a házba. Az ágyon fekvő lány lábait néztem. Koszos volt a lábfeje. Betakartam. Nincs táskája. A zsebeiben sincsenek iratok. Nem tudom a nevét.


***

A kihallgató szobában, köntösben ültem. Azt mondja a becsületes arcú rendőrtiszt, hogy közbotrányos vagyok, és garázda.
Cigivel kínált. Még mindig hányingerem volt. Mondtam neki, csak az emberek ingeréhségének dobok néhány csontot néha.
Desire jött. A kocsiján vitt haza. A rádiót hallgattuk.

Azt mondják, „habzik a Rába..”

A Puskin-közben mondtam, hogy megnősülök és veszek egy piros autót. Novemberben leszek negyven. Élhetnék „normálisan”...

A cikket írta: Molnár Zsolt

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

iszonyatosan tetszett!!!!
azt hiszem figyelek Rád és írásaidra!!
:)
Köszönöm - szerintem is :D
Szia Zsolt! ez egy fantasztikusan életszagú írás!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: