Adj helyet magad mellett...
Látogatók száma: 236
Életem része, egy parányi álom megvalósulása, egy romantikus, gyertyafényes vacsora, halk, kellemes zeneszó mellett, csillagos égbolt alatt, az éjszakában…
Emlékszem. Csodálatos nyári este volt. Úgy vonzott a természet, mint még soha máskor. És vonzottál te magad. Mint a természet gyermeke, olyan voltál. Ezt mindig tudtam. Szeretted az egyedüllétet, a magányt. Nem abban az értelemben, de szükséged volt rá, mint ahogy nekem is, csak nem akkora intenzitással. Ott, ahol éltél, téged senki sem zavart. A magad teremtette közegben. Mégis hajlottál arra, amikor azt kértem: - Gyere ki a kertbe. Meló után, ott kint várlak.
Nem bírtam tovább! Mindig én voltam a kezdeményező.
Aznap nem jöttem haza a kertből. Tudtam, hogy megértettél és jönni fogsz... Az órák könyörtelen lassan peregtek, de nem számított, hiszen éreztelek. Készültem erre a romantikus estére, amit nem lehetett előre kiszámítani, hogy azzá is fog válni, amit szeretnénk.
Az jutott az eszembe, amit mindig is mondtál:
- Mi ketten jól meglennénk egymással, de a lánnyal, nem megy.
Megértettem, mert csak vele nekem sem. Te valami mást jelentettél nekem akkor, nem azt, amit ő. Ő a gyerekem, akihez erős szálak kötnek ugyan, eltéphetetlen! Azt az érzést, amit senki más rajtad kívül akkor nem volt képes megadni, az hiányozott, de nagyon, semmi más. Hozzád bújni kívántam. Nyugalomban, szerelmesen, éhesen, odaadón. Feleséget (szeretőt) játszani, amikor csak te és én számítunk, azokat a percek, órákat, az éjszakát, a hajnali ébredést!
Rám sötétedett. Sűrűn, feketén, vastagon. A távolban csak a kis pilácsok jelezték a civilizációt, meszes házai apró ablakai, a benépesült Mecsek oldal is, a kivilágított tv torony jelezte, ott is élet van, kiben, mennyi? Ők tudják, mit jelent számukra a várakozás? Nekem akkor sokat...
Mindent előkészítettem. A hangulat érdekében az elkövetkező pár órára. Felkapcsoltam a terasz lámpát, hogy lássak is valamit. Tudtam, hogy éhes és fáradt leszel, amire kiérsz, munka után, és egy másfajta "munka" előtt, ezért mindenre gondoltam. Hogy mennyire állt ez közel hozzád?... Mert ilyenben nem volt még részed, azt tudtam, de nekem sem, ezt pedig te nem tudhattad. Veled akartam életem egy parányi álmát megvalósítani, egy romantikus, gyertyafényes vacsora közben, halk kellemes zeneszó mellett, a csillagos égbolt alatt az éjszakában. Azt hiszem sikerült megvalósítanom, mert a távolból, amikor a sziluettedet megláttam, hatalmasat dobbant a szívem. Lassan közeledtél... Körülötted a sötétség, csak ez a parányi kis fény vonzott, ahol én is ott álltam. De te akkor még semmit sem sejthettél, mivel várlak, mit szeretnék? Nem többet, csak veled akartam eltölteni egy éjszakát.
(Most nosztalgiázok. Fogalmad sincs arról hányszor eszembe jutott ez az este, éjszaka, a hajnal... aminek egyszer vége lett és soha többet nem ismétlődhetett meg. Mindig mondták de már tudom, igen. Mindenből annyi valósulhatott meg, ahányat szerettünk volna. De mi nem akarhattunk többet. Csak ezt az egyet. Ezért olyan varázslatos, emlékezetes, megismételhetetlen.)
Emlékszel? A terasz előtt a füves részre? Körbeölelve, ráborulva a Tamariszkus hajlékony alacsony ágai. Szinte le kellett hajolni, hogy közlekedni tudjunk, mert sajnáltam minden egyes vesszőjét levágni. Úgy volt szép, ahogy a természet adta, olyan buján... Te nem szeretted. Mindig azt mondtad, olyan haszontalan. Ebben sem értettünk egyet, mint sok egyéb másban, de legtöbbször az én akaratom győzött. A fa úgy maradt. És most először érezhetted, miért is ragaszkodtam annyira az ágaihoz. Úgy ölelt bennünket körül, mint semmi más. A kis megterített asztalt, ami csak kettőnkre várt. A szűrt fény, ami éppen csak gyéren világította meg, a hold fénye mellett, a csillagos ég alatt, emlékezetembe örökre bevésődött.
Hangulatot varázsolt az együttlétünkhöz!
Mosolyogva érkeztél. Meglepődtél. És én boldog voltam ettől. Nem siettem eléd. Megvártam, míg felérsz, és akkor simultam hozzád. A mosoly játszott végig az arcodon. Ezt akartam, ezt szerettem volna egyszer látni, hogy boldog vagy és ettől lettem én is az. Pillanatok voltak ezek, de felejthetetlenek...
Valamit azért neked is hagytam teendőt a gyertyafényes vacsora után, mégoly fáradt is lehettél. A tábortűz rakás a te reszortod volt mindig is. Szerettem nézni, ahogyan tüzet raksz a magad kényelmes, lassú tempójában, megfontoltan. Nem sürgetett az idő. Ekkorra már én is lenyugodtam kissé. A tudat, hogy ott vagy, elkerülhetetlen "következményekkel". Már nem volt sürgős semmi. Megágyazva. Előttünk volt az éjszaka! Ó, te szegény! Milyen a nő, ha szeretni akar?! És milyen a férfi, ha ő is ezt akarja!?...
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Gratula!
Puszi, Ilona
Talán ez a nóta még illik is hozzá?!
Puszi. István :)
http://www.youtube.com/watch?v=h4Tv2546eR4
Évike, ez ugye nem mostanában volt? Mert ha igen, akkor megpukkadok az irigységtől! Én most csak medencés partit tudnék rendezni (a pincében ),na, megnézném azt a férfit, aki ezt akarja!: ))
Gratula!
Puszi, Ilona
Ez már olyan régen volt, hogy az emlékeimet szinte megszépítette. Mennél távolabb kerülök ettől, annál valószerűtlenebb, és jól mondod, nincs okod az irigységre, az idejét tekintve... Hát hallod... én is megnézném azt a férfit, aki belemenne..., ő kivétel, ezért megörökítettem! :-)
Köszi,
Éva
Szia Évi!
Talán ez a nóta még illik is hozzá?!
Puszi. István :)
http://www.youtube.com/watch?v=h4Tv2546eR4
Hogy találtad ki a gondolatomat? Jól mondod, illik hozzá, nagyon szeretem is... de már tényleg csak a nóta marad meg nekünk. :-)
Pussz,
Éva
Köszi István,...
Hogy találtad ki a gondolatomat? Jól mondod, illik hozzá, nagyon szeretem is... de már tényleg csak a nóta marad meg nekünk. :-)
Pussz,
Éva
Csuma! :))
István
ez a szép élmény nem rólad szól....
a dal gyönyörű,még mindig tetszik.))
joboszi
Szia István!
ez a szép élmény nem rólad szól....
a dal gyönyörű,még mindig tetszik.))
joboszi
Erre én is rájöttem, hogy ennek a cikknek nem én vagyok a férfialakja.
Csak a zenét aposztrofáltam hozzá.
Üdv. István
Szia István!
ez a szép élmény nem rólad szól....
a dal gyönyörű,még mindig tetszik.))
joboszi
Ez pártatlanul tetszik :D Szép érzelmes írás, nem pedig "megcsinált".
Gratulálok.
Üdv,
Pí
Szia Éva!
Ez pártatlanul tetszik :D Szép érzelmes írás, nem pedig "megcsinált".
Gratulálok.
Üdv,
Pí
Köszönöm. Nem kevésbé a tiéd,... de ott már kifejtettem a tetszésemet.
Pussz,
Zséva