újabb események régebbi események további események
19:48
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
19:47
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:44
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:43
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
19:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:38
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:36
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:34
Tündér egy új programot töltött fel
19:31
Tündér egy új programot töltött fel
19:15
Tündér egy új programot töltött fel
07:52
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:18
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
23:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:48
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
06:51
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
06:50
wadbikaiy új cikket töltött fel
06:43
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:14
Beseiesere regisztrált a weboldalra

Erotikus

Attila, a gyáva hősszerelmes - pályamű

2011. augusztus 3. - Látogatók száma: 205

Éltem a szürke, eseménytelen életemet, amikor egy unalmasnak induló keddi napon egy számomra ismeretlen telefonszámról kaptam egy sms-t. A férfi - Attila - akitől az üzenet jött, nemsokára gondoskodott arról, hogy fenekestül felforduljon az életem.

Fogalmam sem volt, hogy ki ő. Egy-két üzenetváltást követően kiderült, hogy egy közös ismerősünk adta meg a telefonszámomat, nagy könyörgések árán. Attila egy bevásárlóközpontban látott beszélgetni ezzel a bizonyos közös ismerőssel, és attól a perctől kezdve minden gondolata csak körülöttem forgott, mindenképpen meg akart ismerni.
Udvariasan válaszolgattam az üzeneteire, kíváncsian fogadtam a nyomulását. Azt hittem, hogy egy csendes duhajjal van dolgom, aki pusztán sms-ben teszi a szépet, de meglepett, mert egyszer váratlanul felhívott. Épp hazaszaladtam napközben, és készültem vissza a munkahelyemre.
Amikor beleszólt a telefonba nem akartam hinni a fülemnek. A hangjától és a lehengerlő stílusától lehidaltam, padlót fogtam. Gördülékenyen ment a társalgás, egyből akadt beszédtémánk, sőt, nem tudtam betelni vele, mert elképesztően zseniálisan irányította a beszélgetés fonalát. Megbabonázottan ültem a karosszékben, a telefon a fülemhez ragadt, Attila lenyűgöző előadásmódja miatt nem érzékeltem az idő múlását.
Sok pasi hazudozik, letagadja, hogy nős és gyerekei vannak. Attila nem árult zsákbamacskát, kerek-perec megmondta, hogy felesége és három gyereke van, de addig nem akar elválni, amíg nem talál egy stabil partnert. Értékeltem az őszinteségét és közöltem vele, hogy nem akarok házas férfival kavarni. Miután ezt tudomására hoztam illedelmesen elköszönt, és minden jót kívánt.
Csodálkoztam, hogy hamar feladta, mégis belül tapsikoltam, mert egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy egy háromgyerekes pasival folytassak viszonyt.
Attila mégsem adta fel!
Kétnaponta jelentkezett és fűzött. Minél inkább ellenálltam, annál intenzívebben tepert. A vadászösztön úgy látszik minden fickóban ugyanúgy kódolva van. Mágnesként vonzódott hozzám, - vagyis inkább az elérhetetlen nőhöz - bármit mondtam, képtelenség volt eltántorítani. Játéknak fogtam fel ezt az érdekes, telefonos kapcsolatot, nem akartam találkozni vele. A női hiúságomat mégis legyezgette ez a furcsa viszony, mert Attila hihetetlen módon ráérzett hogyan csapja a szelet.
Addig ostromolt, udvarolt, míg végül teljesen elcsavarta a fejem, belementem a találkába. Ezzel érveltem: "Szabad vagyok, nem kell elszámolnom senkinek, azt csinálok, amit akarok. A pasi igaz nős, de ez az ő sara!"
Folyton panaszkodott a házasságára, ami már évek óta nem működött, már csak a három gyerek volt az összetartó erő. Tipikus gyenge férfi lévén nem mert elválni, arra várt, hogy talál egy nőt, akivel új életet kezdhet, aki erőt ad neki, és aki a válása után biztos pont lesz az életében.
Lassan, fokozatosan hagytam magam megvezetni, de előtte sokat vívódtam. A komoly énem ezeket a kérdéseket tette fel: "Mi a garancia arra, hogy mellettem élete végéig boldog lesz? A férfiak miért egy külső kapcsolatban keresik a megoldást? Manapság szerelmi házasságok köttetnek, miért hal meg a szerelem, vagy ha már meghal, miért nem változik át őszinte szeretetté? Mennyire tiszteli az a férfi a feleségét, aki titokban félrekacsingat?" A vadóc énem erre így replikázott: "Miért vagyok én erkölcscsősz? Adott egy fickó, aki bolondul értem, hagyjam elmenni? Egyszer élünk, és ha tényleg ő lesz a befutó?"

Egy hipermarket parkolójában találkoztunk.
Rettenetesen tartottam a randevútól, mert nem tudtam mire számíthatok, hiszen a személyes találkozón dönt a kémia, és eldől a "hogyantovább".
Séta közben alaposan szemrevételeztük egymást, egymás energiáit mélyen beszívtuk. Beszédtémánk már volt, hiszen már napok óta dumcsiztunk telefonon.
Kezdettől fogva tudtam, hogy el vagyok veszve! Ez már az első másodpercben eldőlt, amikor elmerültem a mélybarna szemeiben. Imádtam a borostás arcát, a gödröcskét, ami megjelent a szája szegletében amikor nevetett, a göndör tincseit, amelyek rakoncátlanul, keszekuszán lógtak a szemébe, és a vékony, szikár termetét.

Annak ellenére, hogy Attila a családjával élt, és a földrajzi távolság 30 km volt közöttünk, minden nap átjött hozzám. Előfordult, hogy a rengeteg munkája miatt csak 5 percre ugrott át, megpuszilgatott, cirógatott, megsimogatta a hajamat, és már fordult is vissza. Mindig "jóreggelt" sms-el ébresztett és éjszaka órákon át csevegtünk telefonon. Végtelenül boldognak éreztem magam, mert tudtam, hogy tiszta szívből szeret, a feleségével már csak a papír köti össze.

Az első szeretkezésünk emléke életem végéig el fog kísérni.
Szabadnapot vettünk ki, és kiruccantunk egy közeli városba, ami elég népszerű kirándulóhely. Számítottam rá, hogy aznap szorosabban összebújunk, ezért az egyik legszexisebb fehérnemű garnitúrámat vettem fel.
Önfeledten, kacarászva andalogtunk kéz a kézben. Többször is tinisen kapualjakba húzódtunk és hevesen csókolóztunk.
Egyszer csak Attila megragadta a kezem és addig vonszolt, míg egy Tourinform irodában kötöttünk ki. A fizető vendéglátás iránt érdeklődött, pár perc múlva már egy cetlire felírt címet szorongatott a kezében. Megkerestük a házat. Becsöngettünk. Egy öreg néni nyitott ajtót.
- Ne szólj semmit, csak figyelj! - adta parancsba Attila, majd a nénihez fordulva folytatta: - Csókolom! Van kiadó szobája?
- Igen, hogyne lenne.
- Akkor kivennénk egyet ma éjszakára.
- Csak egy éjszakára?
- Igen, tetszik tudni most van a házassági évfordulónk. A gyerekeket a nagyira bíztuk, szeretnénk kettesben ünnepelni. És mivel itt voltunk nászúton, visszajöttünk újra, hogy felelevenítsük az emlékeket.
- Ez szép dolog! - mosolygott a néni - Jöjjenek utánam.
Követtük az idős hölgyet. Egy nagy hálószobába vezetett, ami ódivatú, antik bútorokkal volt berendezve. A szobához tartozott egy fürdőszoba, ami viszont teljesen modern stílusban tetszelgett. A néni hosszan leállt velünk diskurálni, pedig már a levegőben is érezhető volt a túlfűtött szexuális izgalom. (Ja persze, ő már erre nem volt fogékony.)
Miközben a nénikét figyeltem, elképzeltem, hogy ő is volt fiatal, és kikapós menyecskeként a szénakazalban huncutkodott a belevaló, szilaj legényekkel.
Százezer év múlva végre-valahára kitipegett, felsóhajtottunk, és kulcsra zártuk az ajtót.
Attila bement a fürdőszobába, én kapva kaptam az alkalmon, villámgyorsan ledobáltam magamról a ruhámat, és a bordó, csipkés melltartóban és tangában végigterültem az ágyon, mint egy kandúrját váró, kiéhezett cicuska. Amikor Attila visszajött a szobába csak ennyit mondtam: - Nem hallatszott be a dorombolásom a fürdőszobába? Azt hittem már be sem jössz... gyere ... éhes a cicus...
Elállt a lélegzete, úgy meglepődött. Földbe gyökerezett lábakkal állt az ajtóban. Erre nem számított.
Lassan elindult az ágy felé, odajött hozzám, simogatni kezdett, a csillogó szemeivel csodált, és suttogott: - Gyönyörű vagy! Olyan bársonyos a tested, mint egy tinilányé!

---
Mélyen egymás szemébe néztünk. Attila az előreomló hajtincseimet óvatosan a fülem mögé simította, közelebb hajolt, úgy súgta: - Kívánlak. Nagyon kívánlak!

Beleborzongtam.

Vadul egymásnak estünk. Érintése áramütésként hatott, csókja a mennyországba repített, testünk eggyé vált, megszűnt a külvilág, elementáris, földöntúli energiák szabadultak fel. Beszívtam az illatát, ami kábítószerként, mámorítóan hatott rám, nem tudtam betelni a bőre ízével, az élvezet a csontjaimig hatolt. A szenvedély hevében azt kívántam, hogy álljon meg az idő, soha ne érjen véget a vibrálás, az együttlét örökké tartson.
A hetek óta elfojtott vágyainkat végre kielégítettük, egész délután a mamika frissen mosott, keményített lepedőjét gyűrögettük, nem tudtunk betelni egymással.
Életemben nem éreztem még annyira boldognak magam, mint akkor.

A kapcsolatunk napról-napra mélyült. Ahhoz képest, hogy részemről játéknak indult, egyre jobban Attilába habarodtam. A nap minden percében ő járt a fejemben, egyre erősebb szálakkal kötődtem hozzá. Azon vettem észre magam, hogy vezetés közben a rádiót hallgatva, a limonádé szerelmes számok szövegét figyelem, és gyakran hangosan énekelek.
Közös jövőt terveztünk, Attila borúlátása egyre inkább optimizmusba csapott át, úgy tervezte, a támogatásommal végigcsinálja a válási procedúrát.

Egyik délután felhívott és örömmel újságolta, hogy két cimborája meghívta egy koncertre egy közeli városba.
- Nem tudom hogy fogom kibírni nélküled, de ezt a koncertet nem lehet kihagyni!
- Menj csak! Érezd jól magad, majd holnap találkozunk! - nyugtattam meg.
Éjfél körül csörgött, nem hallottam mást, csak a lelkes kiabálást és a dübörgő zenét:
- Hallod? Hallgasd! Tök jó, ugye? - kiáltotta. Jó volt hallani gyermeki izgatottságát , és azzal is megörvendeztetett, hogy rám gondolt és felhívott, így nyugodtan hajtottam álomra a fejem.
Reggel vártam a szokásos "jóreggeltszivem" sms-t, de nem jött. Nem bánkódtam, azt hittem, hogy a koncert miatt későn ért haza, és még aludt, ezért én sem írtam, gondoltam még várok, hagyom pihenni.
Dél körül már kezdtem aggódni. Még soha nem fordult elő, hogy ilyen hosszú ideig nem keresett.
Felhívtam, és megrökönyödtem, megsemmisültem attól, amit mondott.
Éjjel a koncerten ivott és részegen akart hazavezetni. Elkapták a rendőrök, megszondáztatták, aztán bevitték vérvételre. Túl sok alkohol volt a szervezetében, bevonták a jogosítványát. Rettentően ideges, zaklatott hangon beszélt hozzám, megígérte, hogy este hív, és mindent megbeszélünk.
Egész nap sík ideg voltam. Csak lézengtem a munkahelyemen, nem tudtam mit kezdeni magammal. Egyik percben szidtam Attilát, a másikban sajnáltam, és reménykedtem, hogy pénzbüntetéssel megússza.
Este ugyanúgy társalogtunk, mint máskor, bíztunk mind a ketten abban, hogy sikerül protekciót szerezni, és néhány nap múlva elfelejtjük ezt a kalamajkát.
De az élet nem habos torta!
Attila ismerőse nem tudott segíteni. A szereposztás ekkor a következő volt: Attila játszotta a beszari, parázó, pesszimista fickót, akinek egy évre is bevonhatják a jogsiját, én pedig a reménykedő, bizakodó, optimista lelki támaszt nyújtó szerelmes asszonyt, és azon voltam, hogy erőt öntsek belé.
A dolgok egyre rosszabbá váltak már kettőnk között is. Attila lebeszélt engem magáról. Egyre depisebb és idegesebb lett, ezer fokot fordult. Amíg én azon agyaltam, mit tehetnénk, hogy a kapcsolatunk ne sérüljön, ő hárított, és azt bizonygatta, hogy mindennek vége.
- Nem érted?! - ordította - Autó nélkül senki vagyok. Olyan ez, mintha kitépték volna a lábamat.
Tényleg nem értettem. Van busz is, nekem is van autóm, akár én is mehettem volna hozzá. De ő hajthatatlannak bizonyult, egyre jobban zavart a hozzáállása.
"Játéknak indult, nem akartam beleszeretni, és most mi van! - sírtam - Fülig szerelmes vagyok, ragaszkodom hozzá, és most ő nem akar engem! Érthetetlen!"
Valóban egy gyenge jellemű fickóval hozott össze a sors. A rózsaszínű köd újra homályt vont a szemem elé, hittem kettőnkben, bíztam, hogy együtt leküzdhetjük az akadályokat és tűzön-vízen át kitartunk egymás mellett, akár hegyeket is képesek leszünk megmozgatni, de csalódnom kellett.
Egyedül maradtam. Attila egy lépést sem tett azért, hogy megmentse a kapcsolatunkat. A zöld papiros, ami csak egy matéria, sokkal többet jelentett számára, mint egy élő-érző ember.
"Önző, egoista faszkalap! - szidtam - Semmibe veszi az érzéseimet, csak magával törődik. Jellemző! Minden pasi ezt csinálja. Vészhelyzetben óvodás kisfiúvá töpörödnek, és a mama (feleség) szoknyája mögé bújnak. A macsóság csak addig működik, amíg fut velük a szekér, mihelyt adódik egy probléma beszarnak, és megfutamodnak!"
Foggal-körömmel küzdöttem Attiláért, mindhiába. Bástyákkal vette körül magát, nem engedte, hogy áttörjem őket, teljesen zárt.
Belefáradtam a harcba, beláttam, hogy semmi értelme.
Utolsó sms-ében ezt írta: - Egy évre vették el a jogsimat és 100 ezer forint pénzbírságot kaptam. SZERETLEK! Mindenképpen kereslek egy év múlva, vigyázz magadra!
Válaszomban a keserűség és reménytelenség hangján szóltam hozzá: - Ne keress SOHA többé! Felejts el!

Ezt olvastam valahol: a kutatók a hosszabb távú intim kapcsolatoknak 5 szakaszát különböztetik meg: vonzalom - építkezés - folytatódás - hanyatlás - befejezés. Bizony, az utolsó kettő is kapcsolati forgatókönyv.
Talán azért éreztem rettenetes tragédiának a szakításunkat Attilával, mert egy lépcsőfok, egy fontos szakasz kimaradt: a hanyatlás. Hirtelen, váratlanul, minden átmenet nélkül jött a vég, éppen hogy kezdtem otthon érezni magam a kapcsolatban, már be is fejeződött.
"A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak. Életünk egy része a párkeresésről szól, s ebben a szakítás is benne van." - írja egy pszichológus.
Igen, ez így van. De minden egyes szakítás kihasít egy darabot a szívünkből, megsemmisülünk és egy kicsit belehalunk. Tudom, hogy az élet minden rúgása és csapása megtanít minket valamire, álruhában jelentkező áldások ezek, tanulnunk kell belőlük, de amikor még frissek a sebek, és iszonyú kínokat élünk át, akkor gyötrelem az élet.

(Igaz történet.)

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
párbeszéd
2011. november 26. 16:11

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. november 26. 12:38

Szia!

Most olvastam először. "Önző, egoista faszkalap". Hú de dühös lehettél! Akár mintha csak magamat hallanám. Őszinte írás és sajnos igaz történetet sejtet. Ezt hozta le bennem... És mennyi idő kellett ahhoz, hogy elfelejtsd?
Remélem azóta már magadra találtál és megerősödtél, hogy újra elkövesd ugyanazt a hibát, csak most már kicsit okosabban.

Puszi,
Éva

Szia Éva!
Naná, hogy dühös voltam. Most csak mosolygok az egészen, de akkor véresen komoly volt a helyzet.
Már nem emlékszem pontosan mennyi idő alatt hevertem ki. Elfelejteni sohasem fogom, de már úgy emlékszem vissza az egészre, mint egy kedves emlékre, ami megtanított valamire.
Most köszönöm nagyon-nagyon jól vagyok, boldogan élek egy független pasival!

Puszi,
L.
Cikkíró
párbeszéd
2011. november 26. 16:08

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. november 26. 11:02

Szia!
Tetszett az írásod!
Leírtad a lényeget benne. Időközben már én is tudom hogy az egésznek a mozgató rugója az,hogy az ember egyaránt vágyik társra és a szabadságra.
Sajnos nő létemre én is így élek egy ideje,nincs is normális kapcsolatom :)
(De ez egy másik történet.) A nős pasik is erre törekszenek ezért akarnak valami egyensúlyt vinni a család és a szerető közé de tudjuk,hogy ez lehetetlen :)
Üdv. Pillangó

Kösz, hogy olvastál Pillangó.
Azt hiszem akkor jön el az igazi amikor az ember lánya teljesnek, egésznek és tökéletesnek érzi magát egyedül is!

Üdv,

L.
Anonymus
2011. november 26. 12:38
Szia!

Most olvastam először. "Önző, egoista faszkalap". Hú de dühös lehettél! Akár mintha csak magamat hallanám. Őszinte írás és sajnos igaz történetet sejtet. Ezt hozta le bennem... És mennyi idő kellett ahhoz, hogy elfelejtsd?
Remélem azóta már magadra találtál és megerősödtél, hogy újra elkövesd ugyanazt a hibát, csak most már kicsit okosabban.

Puszi,
Éva
Anonymus
2011. november 26. 11:02
Szia!
Tetszett az írásod!
Leírtad a lényeget benne. Időközben már én is tudom hogy az egésznek a mozgató rugója az,hogy az ember egyaránt vágyik társra és a szabadságra.
Sajnos nő létemre én is így élek egy ideje,nincs is normális kapcsolatom :)
(De ez egy másik történet.) A nős pasik is erre törekszenek ezért akarnak valami egyensúlyt vinni a család és a szerető közé de tudjuk,hogy ez lehetetlen :)
Üdv. Pillangó
2011. szeptember 5. 14:19

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. szeptember 5. 13:31

:)

Mondhat bármit a pszichológus... az emberek úgyis legtöbbször másképp viselkednek. Ezért van szükség pszichológusra. :)

Igen és igen. :)
És sajnos. :)
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 5. 13:31

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 5. 13:14

Ez a lényeg! További sok boldogságot! :)

Amúgy egy pszichológus barátom azt mondja mindig - hogy nem egy harmadik fél kell legyen a szakító ok.
Ha egy kapcsolat nem működik, vagy be akarjuk fejezni, akkor fejezzük be. Ne keressünk rá plusz indokot, akire majd ráhárítják az előző kapcsolatból maradt gyerekek /pl ők, vagy anyós/ a felelősséget.

:)

Mondhat bármit a pszichológus... az emberek úgyis legtöbbször másképp viselkednek. Ezért van szükség pszichológusra. :)
2011. szeptember 5. 13:14

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. szeptember 5. 12:48

Donna Juanna!

Én is sajnáltam akkor, de azóta már sok-sok év eltelt, és boldog párkapcsolatban élek!

Ez a lényeg! További sok boldogságot! :)

Amúgy egy pszichológus barátom azt mondja mindig - hogy nem egy harmadik fél kell legyen a szakító ok.
Ha egy kapcsolat nem működik, vagy be akarjuk fejezni, akkor fejezzük be. Ne keressünk rá plusz indokot, akire majd ráhárítják az előző kapcsolatból maradt gyerekek /pl ők, vagy anyós/ a felelősséget.
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 5. 12:48

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 5. 12:23

Nekem tetszett, sajnálom, hogy így alakult.

Jó írás és ötletes volt a pasitól a házassági évfordulós füllentés a néninek. A dorombolós szöveg is jó! :)

Pussz, Donna Juanna

Donna Juanna!

Én is sajnáltam akkor, de azóta már sok-sok év eltelt, és boldog párkapcsolatban élek!
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 5. 12:47

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 5. 00:02

Kedves Pályázó!

Tetszett. Főleg a végén az (Igaz történet.) megjegyzés :). És volt tanulsága is.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik

Köszönöm Zsizsik!
 
2011. szeptember 5. 12:23
Nekem tetszett, sajnálom, hogy így alakult.

Jó írás és ötletes volt a pasitól a házassági évfordulós füllentés a néninek. A dorombolós szöveg is jó! :)

Pussz, Donna Juanna
Anonymus
2011. szeptember 5. 00:02
Kedves Pályázó!

Tetszett. Főleg a végén az (Igaz történet.) megjegyzés :). És volt tanulsága is.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 31. 13:50

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 31. 13:46

Én ezt maxoltam:)

Bianka:)

Köszönöm Bianka!
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 31. 13:49

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 22. 19:26

Szia Történetíró!
Nekem tetszett a történeted, azt igen hitelesen, szép mondatszerkesztéssel írtad meg nekünk. A cikk jó szerkezetű, de egy bajom mégis van vele. Érzésem szerint picit rövidebben kellett volna összehozni. Nagyon átjött a főszereplőd jellemváltozása. És amit írtál: "vonzalom - építkezés - folytatódás - hanyatlás - befejezés", dramaturgiailag felépítetted az írásodban (hanyatlás híján). Nekem megvolt az írásod mondanivalója is, és talán te (is) levontad a jó végkövetkeztetést!
Üdv,
Pinokkió

Lájk, és 6* az megy:-) majd megköveznek a kibicek:-)

Köszi a kommentet Pinokkió!
Azért nem lett rövidebb, mert a főhős hezitálását mindenképpen érzékeltetni akartam, és minden történést fontosnak tartottam ahhoz, hogy érthető legyen a végkifejlet.
Anonymus
2011. augusztus 31. 13:46
Én ezt maxoltam:)

Bianka:)
Anonymus
2011. augusztus 22. 19:26
Szia Történetíró!
Nekem tetszett a történeted, azt igen hitelesen, szép mondatszerkesztéssel írtad meg nekünk. A cikk jó szerkezetű, de egy bajom mégis van vele. Érzésem szerint picit rövidebben kellett volna összehozni. Nagyon átjött a főszereplőd jellemváltozása. És amit írtál: "vonzalom - építkezés - folytatódás - hanyatlás - befejezés", dramaturgiailag felépítetted az írásodban (hanyatlás híján). Nekem megvolt az írásod mondanivalója is, és talán te (is) levontad a jó végkövetkeztetést!
Üdv,
Pinokkió

Lájk, és 6* az megy:-) majd megköveznek a kibicek:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: