újabb események régebbi események további események
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Az álom csók...

2011. július 4. - Látogatók száma: 124

"Hát itt volnánk! Ahová szerettem volna, hogy velem gyere – fordul felém Kevin, kitárja a karjait és körbemutat a szobán. Magamhoz térve az emlékezésből, itt vagyok ismét, vele. Végre felém közelít. A huncut barna szemei csak úgy csillognak...

Minden kis villanás egy-egy üzenet.
– Szia! – suttogja a fülembe. Már ki is veszi a táskát a kezemből, ledobja a kabátomat, és már fordít is meg, háttal magának. Magához húz, a szája a nyakamat csókolja. Megborzongok. Te jó ég! Mennyire kívánom! A szoknyám cipzárját lehúzva felfedezi, hogy nincs rajtam bugyi.
– Wow! Milyen kis rafináltak vagyunk! Ha ezt tudom, már az úton benyúlok a szoknyád alá…
– Cssssss, kedves – suttogom mosolyogva, majd visszafordulok, a szemébe nézek, és csak ennyit mondok:
– Köszönöm! – és gondolatban hozzá teszem: „hogy vagy nekem…”.
Kívánom! Rögtön és azonnal!
A régi ágy, ami sok-sok szenvedélyt, titkot, álmot látott, méltóságteljesen áll a szobában. Pillanatokon belül az én kicsi testem ott fekszik a dunyhák és tollpárnák között, Kevin egyre közelít felém.
Tudod, soha nem hittem volna, hogy egy ilyen srácot fog az életembe sodorni az internet bűvös világa. Aki ennyire tele van érzéssel, bár nem mutatja ki. Keveset kaptam tőled még, de azt a keveset is megköszönöm – fordultam felé suttogva, és szemébe nézve kerestem a száját. Azt a szájat, ami idáig még nem is csókolt igazán.
Na, most hallom, amint azt mondod magadban, ez a nő egy… ki ne mond! Nem csókolózik a sráccal… Ááá! Kevin nem szeretett volna! Hiszen aki nem akar érzelmeket belevinni a kapcsolatba, így csinálja nem? Csók nélkül. Belementem. Na, jó, akkor egy félőrült nő vagyok! Tessék! Ha így jobb neked! De nekem jó ez így. Mert el kell fogadni és tiszteletben kell tartani, hogy ő mit akar, bár bevallom, ez fájt nekem… ne feszegessük ezt tovább. De figyelj csak, mi történt?
Most meg kell kapnom! – gondolom magamban. – megőrülök, ha nem csókol meg! Te vagy a nő, hát hódíts! Nem igaz, hogy most sem érezhetem…
Ráfekszem, és kezeimet az övébe fonom… csak bújok, bújok hozzá… a nyakára finom, forró, érzéki, leheletnyi csókot kap. Egyet, kettőt, közben simogatom, cirógatom, gyengéden, ott, ahol érem. Hallom, amint levegő után kap.
„Ez jó! Csináld csak!” Aztán még több, kicsit nyálas, puha belecsókolás a nyakába, majd a füle körül, épp csak hogy megérinti a forró lehelet…
Így kell? Te is imádnád, ha mellettem lennél? Őrjíteni kell a csókoddal! Érezzed csak! Ugye jó? Csókolózz! Sokat, érzéssel, édesen és buján… és engedd, hogy a csók illata körbelengjen. Majd közelíteni az arcához. Puszit a szája szegletére, kicsit kinyitni a szádat, mintha a nyelveddel már keresnéd az övét – de nem, a másiknak még minden reagálás tilos, ez az érzékek kínja.
Puszik a felső ajkára, az alsóra, de közben, egy-egy kis incselkedő harapás is belefér. Mint egy kis istennő, játssz a szájával! Észrevehetően a partner meg-megremeg, kinyílik szája, és már akarna, már kapna a te szád után. És te kacagsz magadban! Élvezed… hiszen csábíthatsz! Őrjítő! Lassan és érzéssel… még egy puszi a szája másik csücskébe, majd épp csak összeér az ajkatok, nyelvetek. Hirtelen a srác nem bírja tovább, és követeli az őt megillető csókot. Már akarja! Már a tiéd a pasi, egészen… a teste, a vágya, a szája. A mámorító csók, amely heves, akaratos és nagyon jó. Mintha egy punciba kapott volna végre utat.
Megkapom az első igazi csókot Kevintől. A szívem tombol, őrjöng. Érzem mindazokat a ki nem mondott szavakat, amelyeket át lehet adni egy csókban. Hiszen a csókban, ha nincs érzelem, nincs íze. Át kell élni a pillanatot, és át kell magad engedni a csók csábításának, a percbe zárt öröklétnek…
Meglepődök, milyen odaadó lett a szeretőm. Hol volt ez a férfi idáig? Ne elmélkedjünk ezen tovább. A drágám e váratlan csábítástól egészen lázba jön, és már nincsenek szavak… a kezeink heves gyorsasággal bújtatják ki a vágytól felhevült testünket a ruháinkból, és végre érezhetem, amint a férfitest rám nehezedik. Vadító az illata és a bőre forrósága! El akartam veszni benne.
Hasra fektet, amit imádok! Meztelen testemen érzem az erős férfikezek simogatását, ahogy a nyakamhoz ér, majd végigcirógat a gerincemen, majd a szép kerek popsimat simítja leheletfinoman. Aztán elkezdi szinte karmolva húzni az ujjait a combomon. Nedvesedek. Minden porcikám remeg és bizsereg, ahogy hozzáér a bőrömhöz. „ujjaid beszélni kezdenek, és a bőr sem hallgat” – tanítják a szeretkezés mesterei. Látom magamat kívülről. A lány fetreng a kéjtől kedvese karjai között. A hajába túrnak, meghúzzák kissé, játékosan, pajkosan. Majd vadul belecsókolnak a nyakába, még tán bele is beleharaptak... Ez jól eshet neki, mert a lány felsikolt, de nem a fájdalomtól, hanem a gyönyör hangján. A vágy hangján, mely azt akarja, hogy ismétlődjön meg ez az érzés. Borzong a teste, ahogy a fogak harapnak, a kezek pedig hol a mellét, hol a fenekét, hol a combok hajlatát kutatják. A lány ujjai összegyűrik a lepedőt. A kispárnák szanaszét repülnek, útban vannak a feje mellett. A tudata valahol elhagyja, és nem érez mást, mint a jóleső, bódító zsongást. Átadja magát egészen, miközben élvezettel hallgatja a kedvese zihálását. Érzi a saját nedvét, amely már a combjait is síkossá teszi. A férfivágy annyira magáénak akarja, hogy szinte nem is enged neki mást csinálni, minthogy élvezze, amit kap. Csípője meg-meg mozdul olykor egy érintéstől, feneke emelkedik, és merészen kínálkozik fel gyöngyöző puncija. A szeretők combjai erősen szorítják egymást, ez a combok ölelése. Aztán a srác végre berakja a férfiasságát a forró barlangba…
Nem érzek mást, csak azt, hogy a lelkemmel táncol a vágy… hiszen a szexualitás nem csak a testet, hanem a lelket is simogatja. Az erő, amit Kevin adni tud, most mind átjön, szívből és őszintén… csak fekszem és várom a beteljesülést. Kis, finom mozgások, majd egyre hevesebb ritmusok jönnek. Mint egy fékezhetetlen vadállat, aki az összes energiáját, a ki nem élt erejét át akarja adni, és elemi erővel lecsapni… egy orgazmusba… ezt érzem, hiszen pár perc múlva akkorát élvez, hogy szinte rabul ejt, és a magam örömét nem is akarom. Remeg az egész teste, kissé rám dől. Alig kap levegőt, próbál magához térni. Nem tartott sokáig most a szex. Használt engem, mint nőt, akitől elveszi azt, ami az övé.
Összekucorodunk az ágyban. Kevin csak ennyit mond:
„Kisasszony!”
Nekem ez elég! A szám mosolyra húzódik, és eszembe jut, hogy jó nőnek lenni! Ezekért az érzésekért is jó nőnek lenni! Odaadás, és adni akarás… hm, és ha végre valaki jól hanyatt vág az ágyban… ne szólj semmit, főleg ha tudod, ettől az embertől csak kicsiben kapsz mindent. De ez kicsi néha több. Mindennél több…"/Részlet a Szexr@ndi lélek nélkül című könyvemből

A cikket írta: Mirjam Salliven

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 5. 19:33
az, hogy "lelkemmel táncol a vágy" az tetszett nagyon
2011. július 5. 19:28
Közönséges. Olyan "kevines" (klisés név, remélem speciálisabb neve van) Nekem semmilyen szempontból nem tetszik, semmilyen értéket nem hordoz sem mint írásmű, sem mint mondanivaló, számomra, de biztosan vannak, akiknek tetszik, s ha vannak, akkor nekik kell írni. Nem kell feladni az írást, elvégre mindenki valahogy így kezdi, s akkor fejlődik.
 
2011. július 5. 00:08
Kedves Mirjam,

ez, úgy, ahogy van, csapnivaló. Rossz, az első szótól az utolsóig. Unalmas és érdektelen írás, körülbelül annyi bujaság van benne, mint egy kovászos uborkában. (Az legalább finom.)

Odáig rendben van, hogy tobzódsz újonnan felfedezett nőiségedben, de az maradjon inkább a magánügyed. Ne írd meg. Vagy ha megírod – a saját gyönyörűségedre –, suvaszd az asztalfiókba. Ugyanis a műved az égvilágon semmiről nem szól, semmilyen többletet nem ad az olvasónak, csupán egyvalami szűrődik át belőle: egy exhibicionista nő kitárulkozása. Az meg ki a fenét érdekel?

Rossz mondatok halmaza ez, nem több.

Szikrányi tehetséged sincs a történetmeséléshez.

Tudom, hogy ezek rendkívül kemény szavak. Vettem a fáradságot és megkerestelek a neten. Láttam, hogy ezt a művedet magánkiadásban megjelentetted. Gondolom, a kiadód csak a lebonyolításban segédkezett, a szöveggondozással nem foglalkozott, talán el sem olvasta ott senki sem, elvégre te, a megrendelő fizettél, ők előállították a könyvet, a többi érdektelen számukra. Ily módon persze onthatod a műveket, csak a kutya sem fogja őket elolvasni. Megkímélhetnéd magad a sorozatos csalódásoktól.

Hogy az írói tehetségnek híján vagy, arról nem tehetsz. Hogy van önbizalmad, az jó dolog. Bizonyára van olyasmi, amihez értesz, olyan terület, ahol sikereket érhetsz el. Arra kellene rágyúrnod. A szépírást hagyd meg másoknak.

Nem tudom, mennyit és milyen műveket olvasol, már ha olvasol egyáltalán. Olvassál, hogy legalább lásd, hogyan írnak mások. A könnyedebb, ún. lektűrirodalomban is találhatsz remekül megírt könyveket. De akár itt, az oldalon is olvashatnál – vannak itt számosan a kedvtelésből írogatók között, akik fogyasztható kis történeteket rittyentenek, egészséges, épkézláb mondatokban elmesélve (Nurse, Maggoth, Virág, Dunnácska, Zsötem, Zsizsik, Ada, Inga, Bianka, Jenics Juli, Lakyluck, Nem Tom, Anubis stb.). A tapasztalat- és ismeretszerzés mindig hasznos.

Üdv,

Ktr.

Ui. Van egy olyan érzésem, hogy csak azért léptél be erre az oldalra, hogy a könyvedet reklámozd.
2011. július 5. 00:05
Szia Mirjam!

Mint mondtam a másik cikkednél most is fantasztikus módon írtad le azt az érzést, amit sokan átélünk, de nem mindenki képes ilyen módon kifejezni is azt, írásban.
Akik átéltek hasonlót, azok tudják.
Minden elismerésem, ha a könyved ilyen tartalommal bír. Egy röpke idézeteddel tudok azonosulni: "Odaadás, és adni akarás...". Magamra ismertem benne.
Írj még sokat, olvaslak. :-)

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: