újabb események régebbi események további események
21:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:33
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:02
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:54
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Az apró örömök megérnek itt is egy misét!

2010. május 12. - Látogatók száma: 184

Ezt a 2007. július 13 - án 18:10-kor, velem megesett storyt, a legvagányabb barátomtól sem fogadtam volna, kétkedés nélkül.

Az autóm szervizelése miatt BMV-re kényszerültem. (Busz, Metro, Villamos)
Nem is tudom, mikor utaztam tömegközlekedési eszközzel utoljára, mivel a vállalkozás miatt, valami mindig indokolta a járgány használatát.

Öt órakor jóleső nosztalgia érzésével vetettem magam, a nem mindig kedves emberek közé.
Az egy órányi utazást kihasználva elkészítettem Erzsébet nevű ismerőseimnek szóló névnapi köszöntő SMS-eket, amit majd nyolc óra magasságában indítok a cél felé. Közben szemem sarkából figyeltem a sokféle ember küllemét, következtetve a belbecsük értékeire.

Főként a szebbik nemet szoktam figyelmemmel kitüntetni, de Őket sem feltűnően, inzultálva. De momentán a velem szemben ülő két úr alkati különbsége vonzotta tekintetemet. Stan és Span figurái jutottak eszembe róluk. Messzemenő feltételezések helyett csupán az arcukból való jelzéseket említem meg. A boldogság, hajdani emléke sem volt kivehető a mimikájukból. Depressziót, szorongást, gátlásokat sugalmaztak. Az élet mártírjaiként tekintettek maguk elé, bizonytalanság, szenvedés, egyhangú szürke hétköznapok felé. De lehet, hogy csak nem aludták ki magukat.

Na de, nem ez az említésre méltó hihetetlen történet, ami ha rövid időre, de alaposan feldobott. A lassan fél évszázados történelmem alatt úgy tapasztaltam, hogy a szép dolgok látványa, a tehetségek előadása csodálattal, örömmel tölt el, inspiráló számomra. Talán azért, mert engem a természet sem tehetséggel, sem kiemelkedő esztétikummal nem áldott meg.

A metróból a szokásos gyors tempómmal igyekeztem a buszhoz, az aluljárón keresztül.
De a sebességem ellenére a szemem mindig a "pályán" van, az arcok, alakok látványán.
Talán tíz méterre sem lehettem a lépcsőtől, amikor az átlagból kiemelkedő látvány bilincselte magához tekintetemet. Először csak a vakító szőke haj hullámzása, majd a manöken alkathoz tartozó kívánatos popsi, formás, csizmás, hosszú lábak látványa állította el a lélegzetemet. Vaúúúú ! Már érdemes volt megszületnem! A szememmel folyamatosan kísértem a buszom megállója irányába tipegő fantasztikus nőt. De, körülpillantva konstatáltam, hogy mások tekintetét is alaposan vonzotta a látvány. A szőke ciklon a buszomhoz érve fellépett, és bal oldalon a szimpla ülésen foglalt helyet. Azonkívül még két ülőhely akadt, az egyik épp vele szemben. Naná, hogy azt választottam!

Még jó, hogy már ültem, amikor megpillantottam az addig nem látott arcát. Leírhatatlan arányharmóniával rendelkezett. Hatalmas gyönyörű égszínkék szemektől még az állam is leesett. Huszonöt évesnek saccoltam.
A mustrálás álcázására a telefonomon kezdtem sms írni, de nem sok értelmes szót sikerült jegyezni az ámulattól. Közben elindult velünk a busz.

Annak ellenére, hogy a korombéliek felé orientálódom, eljátszottam a gondolattal. Mi lenne, ha még is &. De megnyugtattam magam az eddigi tapasztalataim alapján, hogy nem megszerezni, hanem megtartani nincs esélyem ezt a Vénuszt. Az alkalmi, lélek nélküli kapcsolatok meg már régen nem motiválnak. Azért továbbra is legeltettem a szemem a blézere alatt mélyen dekoltált topján. Vajon hol lakhat ez a rendkívüli személyiség? Talán a nem régen átadott lakóparkban, amihez nemsokára oda érünk? Gondolatban elbúcsúztam tőle, megköszönve az izgató, vérpezsdítő látványt. Jól sejtettem, már készülődik is felállni.

Ahogy előttem felegyenesedett, szinte éreztem a teste tüzét. Még utoljára a vénuszdombjára tévedt a szemem. Izgató látvány volt!
Abban a pillanatban a busz hirtelen, de hosszan vészfékezett, amitől a fölém magasodó álomtündér teljesen rám borult. Olyan hirtelen történt, hogy a kezemet sem tudtam magam elé, az érkező test csillapítására használni.
Talán 5 másodperc lehetett köztünk a közvetlen kontaktus, amikor a dekoltázsa a homlokomon megpihent. Orrom a fiatal, kemény keblek közé került. Nem titkolom, voltak ilyen irányú vágyaim, de nem a menetrend szerinti járaton. Ekkor még egy idézet is belém villant:

"Egy másodpercre találkoztunk. Egy másodpercre láttalak. Az az egy árva másodperc, Boldoggá tette a napomat."

A cikket írta: Lakyluck

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. január 15. 16:40
Engem megint lenyűgöztél. Eszméletlen jól írsz. A szitut el tudom képzelni. Sajnos én ilyen sztorival csak ellenkező előjellel tudok szolgálni. Sokan már ismernek, eléggé szókimondó vagyok, magamat, olykor másokat sem kímélve.
Velem másként történt. Az illető úr valószínű rossz passzban volt, amikor fékezett a busz és én igaz nem elölről, hanem hátulról, de nekiértem. Biztos nem voltam rá kellő hatással, mert megkért, kapaszkodjak jobban :-)
Hát ilyen is van, meg olyan is. Felháborodva mondtam, - Csak nem képzeli, hogy szándékos volt? - ó az ártatlan női lelkem. :-)
Puszillak,
Éva
2010. augusztus 2. 11:19
:-) Aranyos, őszinte írás. Tecc.
2010. május 13. 17:28
Ez teljesen ismerős. Csak egy nő nem érti..., ne is várd... ;-)
Laky barátom, én pont ugyanezt éltem át főiskolai buszozgatásaim alkalmával nemegyszer...
Persze a végén már tudtam mikor fékez a busz és mikor ne kapaszkodjak ;-)
(Bocsi Ginesznek;-) )
2010. május 13. 17:04
És lám mily kevés kell a boldogsághoz!
2010. május 13. 03:23
Kedves Gini!
Csak azért merészeltelek becézni, mert a figyelmed középpontjába kerülni igen nagy büszkeséggel tölthet el bárkit. Szívesen válaszolok a privát postafiókodban a megtisztelő érdeklődésedre.
Nem felejtem el legközelebbi publikációmban megemlíteni a második utazásom élményét, amikor egy illuminált, mosdatlan szagú, váladékozó, hajléktalan pasi állt fölém hajolva a buszon. Ha elég részletességet tudom prezentálni a hétköznapi valóságot, akkor bizonyára sokaknak ingerelni tudom majd a garatreflexét. Puszillak: Zoli
2010. május 13. 01:45
Álomvilágban élsz vagy a valóságban? Az egy dolog, hogy a szépet az ember megbecsüli, de Veled mi is van ????Egyszer utazol sok év alatt és akkor is ilyen történik meg Veled?Hmmm. hiszem is meg nem
2010. május 12. 22:05
Jelentem olvastalak és hagytam itt számodra egy még teljesen használatlan papírzsebit. :P
Javaslat: Sokkal többször kellene használnod a tömegközlekedést! ;-)
Jól van, nem akartalak bántani... :)))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: