Bűvölet... (2)
Látogatók száma: 130
A kép, amit újra meg újra maga elé idéz, miközben egykedvűen kattogtatja a hangulatlámpáját fel s le, fel s le... megismételve a mozdulatot többször is, egészen addig, amíg a háttérben valami bús, melankólikus zene abba nem marad fokozatosan juttatja el a mély depresszió állapotába . Bár ne tette volna, hogy akkor odament a házhoz leskelődni! - gondolta. Most nem érezné ilyen pocsékul magát.
A hatalmas ablakon keresztül, még most is belesajdul a szíve, ha arra gondol, ami a szeme elé tárult. Mindig egy ilyen családi idillt képzelt el a magáénak. Ahogy nézte a gyerek önfeledt játékát, hallgatta az asszony boldog kacagását, látta a férfit, a családfőt, akinél egyszer sem tapasztalt ilyen boldogságot, mint családja körében, a szeretőjét, aki már találkozni sem akar vele, hallani sem akar róla, már tudja soha nem lehet az övé... Kényszerítette magát, hogy elfordítsa fejét az ablaktól. A kacagást, a mosolyt valami egészen más, groteszk kép váltotta fel... maszkként látta viszont maga előtt, levakarhatatlan alakul át képzeletében a kép egy zavarodott gondolattá..., Nem annak az asszonynak, hanem neki kellene ott benn lennie, az a hely az övé... Kényszerképzete felerősödik és már egyedül az asszony létének tulajdonítja, amiért az élete ilyen fordulatot vett.
Elhatározását, hogy levakarja a mosolyt az anya arcáról gonosz tett követi. Fájjon neki is, érezze azt, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. A kegyetlen játék célpontjának a gyereket választja. A legkönnyebben megközelíthető, befolyásolható egy kisgyerek, akit mézes-mázos szavaival sikerül magához édesgetnie, kiadva magát az anya megbízottjának, hogy ma ő jött érte az óvodába, mely hihető előadását még a gondozottak is szó nélkül elfogadtak. Teljesen természetesnek állította be a helyzetet és az egész délutánt az anya elfoglaltságára hivatkozva a gyerekkel tölti. A vidámparkba viszi el és egy pillanatra elképzeli milyen is lehetne az élete. Nem a gyereknek akar ártani.
Az anya mit sem sejtve lép be az óvoda ajtaján a gondozók csodálkozása közepette és szembesül azzal a ténnyel, hogy a gyermekét egy nő nem sokkal érkezése előtt elvitte magával. A leírás alapján rögtön tudja kivel áll szemben. Abban a pillanatban eszébe jutott a férje vallomása, hogy közelebbi kapcsolatba került ezzel a nővel és a hallottak után már nem akart vele egy fedél alatt élni. Hiába kérte a bocsánatát, összezavarodva, hirtelen haragjában a szakítás mellett döntött...
Őrjöngve rohan ki az épületből és kétségbeesetten keresi a férjét, akit nem talál a hivatalában. Azt sem tudja hirtelenjében, mi tévő legyen,... kinek szóljon?... Nincs idő várni, cselekednie kell, de hová menjen,... hol keresse? Szemével végigpásztázza a játszótereket, az utakat, mindenütt, ahol feltűnik egy-egy gyerek a fájdalom a szívéig hasít. Zokogva, alig érzékelve száguld, amíg egy ütközés meg nem állítja. A kórházi ágyon tér magához, ahol, az időközben a történtekről értesült apa összetörten találja. - Minden rendben lesz, próbálja szavaival nyugtatgatni a feleségét és megtörten, sírva kér bocsánatot a kezeit magához szorítva. Az asszony e fájdalommal vegyes kétségbeesés láttán lassan megnyugszik. Gondolatában már csak egyedül a gyerek van. - Semmi más nem érdekel, csak találd meg a fiunkat!
A nő elérte célját. Bár a gyereket az együtt töltött nap után sértetlenül kitette a házuk előtt, jobbról-balról megpuszilta, majd elhajtott. Haza érve magára zárta az ajtót és várt. A célja, hogy összetörjön egy anyai szívet, sikerült. Azzal vajon számolt e, hogy a férfiben mekkora indulatokat korbácsolt fel a tettével. Az apa a fiáért és a családjáért a legvégsőkre is képes volt ebben a pillanatban. Amikor már biztonságban tudta a gyerekét, látva, hogy semmi baja nem történt csillapíthatatlan dühe a nő felé hajtotta...
Résnyire nyitott ajtaját - látva a férfi eltorzult vonásait - a nő megpróbálja becsapni, de elkésett. A férfi vadul rontott be a lakásba és eszeveszetten belemarkolt a hajába. Ütötte, ahol érte a nőt. Hajánál fogva húzta-vonta, dobta a nagy ellenállással mit sem törődve, miközben maga is sérüléseket szenvedett a dulakodásban, majd a torkát megragadva, a falhoz szegezve úgy sziszegte őrjöngve a fülébe. - Ha még egyszer a közelébe merészelsz menni a családomnak, megöllek! Majd az elalélt nőnek végre eleresztette a nyakát.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez egy film volt, ami nagyon nagy hatással volt rám... ma is megnézném, de így, hogy már ismerem a végét, hát nem az igazi, de folytathatnánk mi magunk.
Amin viszont meglepődök, két külön rovatba tettem, akkor még nem voltam erre figyelmes, hogy a "szeretők" és a "romantikus történetek" nem mindig találkoznak egymással. :-)
Most azon gondolkodom, hogyan hozzam össze a kettőt egy cikkbe. Ha benneteket nem zavar én szeretnék a kettőből egyet csinálni. Minden, még ez is megoldható technikailag. De ért már engem olyan vád, hogy ebből én magamnak akarok valamiféle előnyt kovácsolni. Távol álljon ez tőlem, hiszen itt már senkit sem érdekel a "pontozás" vagy tévedek és tétje sincs.
Ma olvastam egy régi írást valakitől, hát annak sem volt könnyű megtalálni az előzményét, mert mindössze kettő cikk (2012 és 2014), amiből csak egy látszik, hogy fenn van, az illető a "szeretőm van" rovatba tette, de én megtaláltam mindkettőt. A cikk írója még ma is tele van dilemmával. :-)
Még valami. Az élet egy nagy forgatókönyv. Ilyen és ehhez hasonló történet bárkivel előfordulhat. Sosem árt az óvatosság!
Puszi!
Ja, a pontozast en sem ertem, ne is torodj vele. :)
Amin viszont meglepődök, két külön rovatba tettem, akkor még nem voltam erre figyelmes, hogy a "szeretők" és a "romantikus történetek" nem mindig találkoznak egymással. :-)
Most azon gondolkodom, hogyan hozzam össze a kettőt egy cikkbe. Ha benneteket nem zavar én szeretnék a kettőből egyet csinálni. Minden, még ez is megoldható technikailag. De ért már engem olyan vád, hogy ebből én magamnak akarok valamiféle előnyt kovácsolni. Távol álljon ez tőlem, hiszen itt már senkit sem érdekel a "pontozás" vagy tévedek és tétje sincs.
Ma olvastam egy régi írást valakitől, hát annak sem volt könnyű megtalálni az előzményét, mert mindössze kettő cikk (2012 és 2014), amiből csak egy látszik, hogy fenn van, az illető a "szeretőm van" rovatba tette, de én megtaláltam mindkettőt. A cikk írója még ma is tele van dilemmával. :-)
Még valami. Az élet egy nagy forgatókönyv. Ilyen és ehhez hasonló történet bárkivel előfordulhat. Sosem árt az óvatosság!
Puszi!
Kedves Évi!
Nagyon jól sikerült irás volt ez, gratulálok! Elolvastam és még mindig itt merengek mellette.. Elgondolkodtató, hogy egy összenézésből milyen konfliktusok adódhatnak. Mindkét félnek el kellene rajta gondolkodni..
Puszi , Ilona
Mindig azt mondjuk, hogy a férfiak milyen könnyen elcsábulnak. Én is haragszom az olyan férfira, aki passzióból, mert kissé már unalmas a családi élete, az addigi biztonságot egy ilyen kétes kapcsolat miatt veszélyezteti. Hiába gondol ő egy éjszakás kalandra, nem tudja, hogy az, aki őt kispécézte milyen "áldott" személyiséggel rendelkezik... és nem lesz neki elég egy, vagy több. Mindent akar. Minden eszközzel képes tönkretenni egy házasságot, mert mellőzöttnek érzi magát... Tiszta rémálom ettől kezdve egy család élete.
Pussz,
Éva
Kedves Éva!
Érdeklődve olvaslak! Lesz tovább, ugye?
Egyre profibb vagy!
Pussz,
Tündér
A történetet itt is be lehetne fejezni, ha a nő megértette volna és leáll, vagy illetékes szervek leállítják, de hát béna a rendőrség és nem lép közbe időben...
Ha akarod folytatom, de eléggé sokkoló, mert ha ez idáig durva, a befejezése méginkább az lehet.
Pussz,
Éva
Nagyon jól sikerült irás volt ez, gratulálok! Elolvastam és még mindig itt merengek mellette.. Elgondolkodtató, hogy egy összenézésből milyen konfliktusok adódhatnak. Mindkét félnek el kellene rajta gondolkodni..
Puszi , Ilona
Érdeklődve olvaslak! Lesz tovább, ugye?
Egyre profibb vagy!
Pussz,
Tündér