Bűvölet... (3)
Látogatók száma: 151
Ebben a zaklatott, feldúlt állapotában a férfi egyenesen a rendőrségre hajtott. Már nem először tette meg ezt az utat, hogy segítséget kérjen. Amikor előadta kálváriáját, csak szánakozó, részvét nélküli, meglepett arcokkal találkozott. Minden alkalommal azzal utasították el a hatóság emberei, hogy nem tehetnek addig semmit, amíg valami törvénybe ütközőt nem tesz a nő. Hiába érezte, hogy annál sokkal több történt, hogy tehetetlenül tűrnie kellene, hiszen a felesége a kórházban van, a gyerekét önkényesen elvitte és kis híján gyilkossá lett. Nem igaz, hogy nincs valami megoldás? – kérte. Mit akarhat? Meddig fokozhatja még? Már maga sem tudja minek nevezze, több ez már, mint zaklatás. Eddigi életében még soha nem szembesült ehhez hasonló helyzettel sem, honnan is tudhatná mi a teendő? Csekélyke, egyáltalán nem megnyugtató válaszaik meggyőzték arról, senkire nem számíthat a jövőben. Az a bizonytalan kérdése is a rend őrének, hogy „Behívhatjuk, ha gondolja?”... a történtek után szinte szánalmas és nevetséges volt.
Hazaérkezve a tőle telhető mindent megtett, hogy családját biztonságba helyezze, most már vidéki otthonukba költöztetve, melyet a felesége egyedül az ő meglepetésének szánt, amikor ő ezzel a nővel múlatta az időt és indította el ezt a kálváriát. Most egy kis megnyugvás lehet talán mindannyiuknak. Csak remélte, hogy a nő tanul ebből és távol tartja magát tőle.
A berendezkedés és az idő előrehaladtával szép lassan mindenki megnyugodott, visszazökkenve a régi mederben folyt tovább az életük, feledni igyekezve mindent, ami történt. Csodálattal nézte az asszonyt, szíve megtelt szerelemmel. Még mindig milyen gyönyörű. Odalépett hozzá, ahogy a tükörben lefekvéshez készülődött. Finoman érintette illatos bőrét. Apró puszikkal, éppen csak, hogy mosolyt csaljon az arcára. És az asszony már nevetett e kitartó nyomulásán. Hogy tehette, amikor egy ilyen asszony szerelmét birtokolhatja? Bűntudattal vegyes érzékei ismét felkorbácsolódtak, és az asszony megérezte min megy keresztül. A biztonságérzet, amit a ragaszkodása, az igyekezete nyújtott számára benne is újabb érzéseket csalt elő, olyat, amit már régen tapasztalt. Szerette a férjét, de ez most valamitől más volt, több, odaadással simult a karjaiba, elaltatva magában minden más rossz érzést, csak egyedül ő számított, senki más. Ez az éjszaka kettőjüké.
Ez a szerelmes, csodálatos éjszaka mindent feledtetett. A férfi feltett egy kellemes zenét és átadta magát a zene hallgatásának, közben teavizet forralt és teljesen kikapcsolt. Boldog volt. Eközben az asszony fürdővizet készített magának fent az emeleten, zubogtatva a vizet. Boldog képmása nézett vissza rá a tükörből… A párától elhomályosult tükröt kézfejével letörli. Képmása mellett rémülten pillantja meg azt a másik arcot. Hirtelen megfordult. A rémület kiült az arcára... Az eddigre már teljesen elborult elméjű nő közeledik feléje, kezében egy kést szorongatva. Halkan összefüggéstelenül beszél, minden eddig elnyomott érzését, fájdalmát az asszony szemére olvassa, mindenért őt hibáztatja, a helyébe képzeli magát, úgy érzi ő a betolakodó, a férjet magáénak gondolja. A feleség tehetetlen hallgatja,... esélye sincs kitérni a szúrás elől, de még a fájdalmat is hangtalan tűri, ahogy a kés hegye eléri testét a köntösén keresztül. Vére a kőpadlóra csorog. A második szúrásnál felkiált fájdalmában és menekülni próbál, miközben elkezdenek dulakodni. A víz csobogása elnyomja a hangokat. A kád megtelik vízzel és utat törve magának megtalálja a helyet, ahol megmutathatja magát.
A férfi még mindig a zenét hallgatva mindebből semmit sem érzékel egészen addig, amikor a teavíz sípoló hangja és a zene végre elhallgat. Ekkor a dulakodás zaja hallhatóvá, a plafonon átütött víz láthatóvá válik. A sikítás belehasít szinte a levegőbe. A férfi rémülten kettesével szeli a lépcsőfokokat. Rohan, ahogyan csak a lába bírja és beszakítja a fürdőszoba ajtaját. A lendület a nőt elsodorja… kezéből kiesik a kés,... elvágódik. A férfi ekkor megragadja és a hajánál fogva vonszolja a tele kád vízhez és egy hatalmas lendülettel lenyomja a víz alá…
Eközben a feleség kimenekül a fürdőből... A nő levegő után kapkodva fuldoklik, megpróbál menekülni, de a szorítás nem engedi. Teljes erővel küzd az életéért. A férfi ekkor érzi, hogy gyengül az ellenállás elengedi abban a tudatban, hogy már nincs benne élet. Látja, amint a nő a víz alatt rá néz, lenyugodott arcán még mindig azzal a mosollyal. Ekkor tekintetével a feleségét keresi háttal a kádtól, amikor hirtelen megcsobbant a víz és a halottnak hitt nő kiemelkedik a víz alól… a meglepett férfi visszafordul, és ugyanebben a pillanatban eldörren egy fegyver… Látja, amint a nő lőtt sebbel a mellén alámerül.
A feleség, ott áll az ajtóban, kezében még mindig szorosan fogva a fegyvert, szemében diadalittas, győzedelmes, fölényes pillantás, ahogy tettével egyszer s mindenkorra pontot tett ennek a rémálomnak a végére.
Vége.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ágyő, nagy Ő! :-)
Kedves Évi!
Valóban nem olvastam el, hogy ne befolyásoljon..De most megtettem!..:))
Puszi:Ilona
Végül is nem volt ez oly régen. Inkább később, mint soha megköszönni, ezért teszem meg most. Mert nekem ez a film nem csak hogy rettentő sokat jelentett, amikor először láttam, de újra és újra átéltem, mielőtt nekiültem megírni a saját szókincsemmel és érzéseimmel. Ugyanígy szoktam egy-egy természetfilmet is megörökíteni, a hatás, amit gyakorolt rám a lényeg. És ez is, mint számtalan más filmek, epizódok, amiket láttam, egy-egy próbatétel nekem...
Én magammal elégedett vagyok. Látom, hogy sokan olvasták és ez is azt támasztja alá, hogy érdemes ezt folytatni...
Emilliónak is igaza volt a maga módján, hogy többet szeretett volna kihozni belőlem, csak azt az egyet nem érti meg soha, hogy a "képességei" az embernek korlátozottak...
Mégis köszönöm, hogy a "csapatból" az igyekezetemet valamilyen szinten méltattad!
Puszi,
Éva
KÖszönöm a történetet és a befejezést lülön dicsérem.
Csillag
Ez a film ilyen hatással volt rám! Nekem is tetszett a vége! :-)
Pussz,
Éva
Csillag
Kedves Ilona!
Hát ezt mondom én is! De, ha elolvastad volna az első ide írt hsz-emet? :-)
Pussz,
Éva
Valóban nem olvastam el, hogy ne befolyásoljon..De most megtettem!..:))
Puszi:Ilona
Kedves Éva, valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy megirtad a befejező részt. Nem is tudom, mit szóljak hozzá..Nem az iráshoz, mert az remek, hanem a tartalomhoz, ami hasonló egy filmhez, ha jól emlékszem, Végzetes vonzerő volt a cime..
Az én meglátásom az, hogy ez egy szélsőséges befejezés,,Ha minden megcsalásnak hasonló vége lenne, patakokban folyna a vér az utcán..De hát ennek ez a vége..
Puszi: Ilona
Hát ezt mondom én is! De, ha elolvastad volna az első ide írt hsz-emet? :-)
Pussz,
Éva
Az én meglátásom az, hogy ez egy szélsőséges befejezés,,Ha minden megcsalásnak hasonló vége lenne, patakokban folyna a vér az utcán..De hát ennek ez a vége..
Puszi: Ilona
Éva!
Akkor miért nem azt írtad? Szerinted szerencsés éppen a lényeget,- a Te szavaiddal élve - lerövidíteni?
A fejemhez vágod, hogy nem vagyok figyelmes?!
Én, - aki mindig 2 -3 -szor átolvasok mindent,
mielőtt nyilatkoznék róla?
Én sohasem indulatból hsz-elek!
Vagy talán az értelmi képességeimet vitatod?
Makacs vagy, és önfejű! Így ne is várd, hogy hozzászóljak az írásodhoz, mert úgysem fogadod meg a tanácsaimat!
Pussz: emillio
Ha figyelmesen olvasnál, akkor rájönnél, hogy pontosan ezt írtam csak nem ebben a sorrendben. De hát össze kell rakni a képeket..., hát tegyél már valamit te is! Vagy írd meg úgy, ahogyan azt kell.
Egyébként a napnál világosabb! :-)
És most mondok egy csúnyát, miután "kiegészítve" újra olvastam a hsz-edet.
Nekem se te, se más ne mondja meg, hogy mire vagyok, vagy sem képes.
Ui.: Már abban sem vagyok biztos, hogy az első két részt egyáltalán elolvastad. :-)
Pussz,
Éva
Emillió!
Nem vagy figyelmes. Lehet, hogy a kádban a nő még mindig csak alélt volt, és nem halt meg, mint a férfi gondolta... A férfi, aki ezek után a feleségének a segítségére sietett volna, hiszen addig el volt foglalva, aki csak szúrt sebeket szenvedett el mindeközben a lélekjelenlétét megőrizve elszaladhatott a fegyverért, mert volt nekik... és az ajtóban látva, hogy még nincs vége, hát lelőtte. Mit nem lehet ezen érteni?
Nem kapkodtam el, csak lerövidítettem, hiszen maga a cselekmény sem tartott öt percnél tovább. Meddig tart meghalni. Még nem tudom. :-(
De köszönöm, hogy egyáltalán szántál rám egy kis szusszanásnyi időt. :-)
Köszönöm a kritikád, de nem írom át. Nem kérem az ötösöd, de eszedbe ne jusson 4-est adni!
Puszi,
Éva
Akkor miért nem azt írtad? Szerinted szerencsés éppen a lényeget,- a Te szavaiddal élve - lerövidíteni?
A fejemhez vágod, hogy nem vagyok figyelmes?!
Én, - aki mindig 2 -3 -szor átolvasok mindent,
mielőtt nyilatkoznék róla?
Én sohasem indulatból hsz-elek!
Vagy talán az értelmi képességeimet vitatod?
Makacs vagy, és önfejű! Így ne is várd, hogy hozzászóljak az írásodhoz, mert úgysem fogadod meg a tanácsaimat!
Pussz: emillio
Kedves ÉvaI
Az első két rész nagyon jó! Először az volt az érzésem, hogy nem is Te írtad! Aztán ráismertem a stílusodra! Kíváncsi voltam, - és örültem, hogy magadra találtál! Érdeklődve álltam a harmadik rész olvasásának! Még meg is jegyeztem magamban, hogy tudsz Te, ha összeszeded magad!
De, - A végét elkapkodtad! Zavaros, és nem átgondolt a cselekmény ábrázolása! Többször olvastam a végét, - mindig újra kezdve! Most a mosolygó halott kijött a kádból? Ő lőtt? Vagy a leszúrt feleség lőtt? És kire? A megfulladt hullára? Vagy a férjére?.... És valahogy változatosabban írd! Ne úgy,hogy: - A Nő, - A Férfi.... mert így olyan felsorolás íze van!
Légy szíves figyelmesen átfogalmazni a cselekmény végét, mert így nem egészen egyértelmű! Úgy kell kitalálni, hogy mi is, - mi lehet a történet vége! Remélem, hogy építő kritikaként fogod fel, - amit az írásodról írtam!
Egyébként nagyon jó a történet! Mivel csak egyszer lehet pontozni, -ezért várok vele, amíg átírod, mert így csak 4-est kapnál rá! Ha átírod szépre - jóra, megkapod rá az 5-öst!
Pussz: emillio
Nem vagy figyelmes. Lehet, hogy a kádban a nő még mindig csak alélt volt, és nem halt meg, mint a férfi gondolta... A férfi, aki ezek után a feleségének a segítségére sietett volna, hiszen addig el volt foglalva, aki csak szúrt sebeket szenvedett el mindeközben a lélekjelenlétét megőrizve elszaladhatott a fegyverért, mert volt nekik... és az ajtóban látva, hogy még nincs vége, hát lelőtte. Mit nem lehet ezen érteni?
Nem kapkodtam el, csak lerövidítettem, hiszen maga a cselekmény sem tartott öt percnél tovább. Meddig tart meghalni. Még nem tudom. :-(
De köszönöm, hogy egyáltalán szántál rám egy kis szusszanásnyi időt. :-)
Köszönöm a kritikád, de nem írom át. Nem kérem az ötösöd, de eszedbe ne jusson 4-est adni!
Puszi,
Éva
Az első két rész nagyon jó! Először az volt az érzésem, hogy nem is Te írtad! Aztán ráismertem a stílusodra! Kíváncsi voltam, - és örültem, hogy magadra találtál! Érdeklődve álltam a harmadik rész olvasásának! Még meg is jegyeztem magamban, hogy tudsz Te, ha összeszeded magad!
De, - A végét elkapkodtad! Zavaros, és nem átgondolt a cselekmény ábrázolása! Többször olvastam a végét, - mindig újra kezdve! Most a mosolygó halott kijött a kádból? Ő lőtt? Vagy a leszúrt feleség lőtt? És kire? A megfulladt hullára? Vagy a férjére?.... És valahogy változatosabban írd! Ne úgy,hogy: - A Nő, - A Férfi.... mert így olyan felsorolás íze van!
Légy szíves figyelmesen átfogalmazni a cselekmény végét, mert így nem egészen egyértelmű! Úgy kell kitalálni, hogy mi is, - mi lehet a történet vége! Remélem, hogy építő kritikaként fogod fel, - amit az írásodról írtam!
Egyébként nagyon jó a történet! Mivel csak egyszer lehet pontozni, -ezért várok vele, amíg átírod, mert így csak 4-est kapnál rá! Ha átírod szépre - jóra, megkapod rá az 5-öst!
Pussz: emillio
A film, amit bemutattak rám igen nagy hatással volt.
"A filmbeli nő lélektani mozgatórugói valóságosak, Glenn Close hátborzongatóan jól jeleníti meg a magány lélekromboló drámáját. A történet abszolút negatív összegű játszma, ahol mindenki vesztes, a nő, aki megőrül, a férj, aki semmiért odadobja a családja békéjét, és ezért vesztes a feleség, a gyerek is."...
"G. Close és M. Douglas párosa zseniális, de a mellékszereplők is telitalálatok.Van, akinek jobban tetszik a film, van, akinek kevésbé, de az nem vitás, h filmtörténeti ritkaságról van szó.A maga műfajában a művet máig a legnagyobbak között jegyzik."
Nem tettem a film bemutató rovatba, mert nem az volt itt a lényeg, hogy visszaadjam egy az egyben a rendező fenomenális alkotását. Mit hozott le bennem? Azt próbáltam megfogalmazni. Emlékezve a jelenetekre. A hatást, amit átéltem, hogy mennyire sikerült érzékeltetnem, ahhoz már több kell. Kerestem olykor az érzésekhez a szavakat. Azt hiszem megtaláltam.
Leírhatatlan élmény volt, nem abban az értelemben, hanem a film maga.
A "Végzetes vonzerő"... és azokkal a színészi alakításokkal. Az élettől nem is olyan messze elrugaszkodott történet ez.
A következő lehetne mondjuk: "Az ördög nem alszik"... címmel egy novella, amit akár együttesen írhatnánk, támogatva ezt az eredetileg Yolla írótársunk ötletét.