újabb események régebbi események további események
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Egymásra hangolva

2011. június 8. - Látogatók száma: 118

Hajtott a kíváncsiság. Vajon mit tartogatsz számomra, milyen meglepetést? Milyen szerető leszel? Milyen szemérmetlen, mégsem zavart akkor ez a gondolat.

Leplezetlen kíváncsisággal méregetjük egymást. Vajon mi jön le benned, ahogy engem meglátsz? Itt vagyok. Elevenen, előtted. Nem csak egy fotón. Ez a valóság. És te? Itt állsz előttem, az előbb még csevegtünk. Aztán döntöttél.

– Érted megyek! – jelentetted ki. Tiltakoztam volna, de nem hagytad.
– Még nem készültem fel rá! – mentegetőztem. De téged ez nem érdekelt. Látni akartál.
– Ennyire sürgős? – kérdeztem.
– Ennyire! – felelted.

Egy órám volt, hogy összekapjam magam. Semmi sem volt olyan fontos az utóbbi időben, mint itt lógni a gép előtt, mint általában lenni szokott. Nem érdekelt semmi más. De most, tudva, hogy egy óra múlva értem jössz, hirtelen nem ez volt a legfontosabb teendőm. Bámulatos mire képes az idő, ha szorít!

Előbb ismerted meg a lányomat, mint találkoztunk volna. Vidáman csevegtetek, miközben már messziről lefigyeltelek, ahogy jöttem a boltból. A lányom mondta neked:

– Anyut nem viszi el, ugye?
– De bizony, érte jöttem – feleltél.

Akkor ott az utcán megismerkedtünk. És egy kis időt eltöltöttél nálam. Aztán beültem melléd. Nem sokat vacakoltál, már alig vártad, hogy hozzám érj. - Mindig ilyen gyorsan teszed? – gondoltam. És hagytam, hogy megcsókold a kezem. Nocsak? Még gáláns is a tetejébe. - Nem vagyok én ehhez szokva.
Aztán tankoltunk enni s innivalót a közeli …marketben. Nem számított nálad, hogy ismeretlen a hely, gyakorlott vásárló lehetsz – gondoltam, sokkal inkább, mint én. Nem is jártam még az Aldiban.

Csevegtünk. Felszabadultan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Olyan természetes szöveged van, olyan csibészes. Tetszett a markáns arcvonásod, a rekedtes hangod. Kissé talán érdes. És nevettünk, sokat egymás beszólásain, perceken belül egymásra hangolódva, és te a kezemet kerested szüntelen és ez nekem se volt ellenemre. Aztán ottfelejtetted kezed a combomon,… No máris?... és hagytam…

Néztem a tájat, az elsuhanó fákat, a mezőket, ahogy egymás után előbukkantak, és rácsodálkoztam a természet érintetlenségére… Az ismeretlen vidéki tájakat most megyek felfedezni – gondoltam, miközben már alig vártam, hogy megérkezzünk. Hajtott a kíváncsiság. Vajon mit tartogatsz számomra, milyen meglepetést? Milyen szerető leszel? Milyen szemérmetlen, mégsem zavart akkor ez a gondolat.

Aztán megérkeztünk hozzád. Behajtottál az udvarba és egyszerre minden olyan varázslatossá vált. Amerre csak néztem, mindenütt rózsák. Csodálatosak. A kert, az udvar, a ház. Hát ilyen is van? Még csak most jöttem, és nem éreztem magam idegennek. Nem is oly rég még álmodni se mertem volna, hogy teszek egy lépést előre, és nem nézek többé vissza…
A teraszról beléptem utánad a házba. Pazar kép tárult elém. Nem semmi!... Meg van mindened. Első ránézésre is tudtam. Már csak egy dolog, ami megzavart a nézelődésben, miközben elpakoltad a vásárolt dolgokat. Hirtelen, szinte a semmiből egy vadállat ugrott elő. Körbeszaglászott és csodálkozva tapasztaltam, hogy nem félek tőle, persze mert te azt mondtad határozottan, ez nála a kedvesség jele, miközben hatalmas pofájával bekapta a kezemet csuklóstól. Azt hittem egy pillanatra, hogy itt a vég, volt kezem, nincs kezem. De megnyugodva tapasztaltam, hogy a Soma névre hallgató kutyádnak első látásra szimpatikus vagyok. Te mosollyal a bajuszod alatt szemlélted a megismerkedésünket.

Úgy éreztem, otthon vagyok. Minden olyan más volt, mint amit idáig megszoktam. Veled nem kellett keresnem a szavakat, azonnal megtaláltuk egymással a hangot.

A következő órákban már egészen mást igyekeztünk felfedezni, a tusoló alatt, az ágyon, ami egy személynek sok, kettőnek kevés, minden apró részletre figyelve, semmit sem kihagyva, mindent kipróbálva, felszabadultan. Ilyen, amikor szeretnek? És én hagytam, szeress úgy és addig, ameddig akarod. Aztán azt mondtam hirtelen, elég volt… És otthagytalak durván,… sok voltál nekem, de csak egy kis időre. Aztán minden kezdődött elölről.

A cikket írta: zsoltne.eva

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. június 14. 19:25
Vissza-vissza térek az első találkozásunkhoz, ami szép volt. Én ilyennek éreztem egy évvel ez előtt. Nem tudhattuk meddig tart ki? Most sem tudjuk. Még itt vagyunk. Ahogy ez az írás is, ami nem hazudik. Minden megtörténhet, de ezen nem változtathat semmi. Egyet kivéve, ha megírja az ő verzióját... mert ez így fair. :-)
2012. január 4. 09:10
Kedves Éva!

Valahol lejjebb olvastam tőled, csak megismételni tudom "az érzésekről beszélni, írni kell. Attól maradandó az érzés hogyan éljük meg. Ha mégis elmúlik egy szeretetteljes kapcsolat, nincs annál szebb, mint azt olvasni, hogy egyszer ilyen is volt.
Oly korban élünk, amikor semmi sem biztos, egyet kivéve, de arról nem beszélünk..."

Ez így igaz! Semmi sem örök, de megismételhető!

Üdv.

Józsi
2011. október 9. 21:08

megtekintés Válasz erre: katalina - 2011. június 11. 23:23

Kívánok Neked sok boldogságot, jól írsz.
Remélem, azóta is találkoztatok
Puszi

Kedves Katalina!

Köszönöm a jókívánságot és az elismerést. Tudod, ahogy az érzések adják, attól lesz valami jó, vagy rossz. Igyekszem.

A kapcsolat még most is tart, de az a nap már csak emlék. :-)

Pussz,
Éva
2011. július 28. 16:47

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 28. 11:37

Kiváló írás ,és még ismerős is a szitu ..

Kedves Maria!

Másodszor találkozom veled. Örülök, hogy olvasol. Ilyen szitu megismételheti magát. Nem lehet egyedi. Más írásaiban is felfedezek hasonlókat... igen, olykor azt gondoljuk, velünk is ugyanez megtörtént. Izgalommal tölt el a felfedezés.
Nem találkoztunk korábban, írj te is sztorikat, szitukat... inkább boldog pillanatokat. A lehetőség itt van, adott, már csak a fantázia szab korlátokat.

Pussz,
Éva
 
2011. július 28. 11:37
Kiváló írás ,és még ismerős is a szitu ..
2011. július 3. 19:03

megtekintés Válasz erre: - 2011. június 21. 03:05

Kedves Évike!

Először hozzád jöttem, mert úgy látom te vagy itt a legtöbbet olvasott írónő.Már több írásodat is elolvastam. Nem tudom még hogyan kell itt beszélgetni veletek, de meg fogom tanulni, remélem.
Ez egy érdekes írás. Merész vagy, hogy ilyet le tudsz írni. Én nem tudnám.
Viszont jókat somolyogtam a cicusaidon. Én is szeretem őket.

Köszönöm, hogy olvasol. :-)
 
2011. június 21. 03:05
Kedves Évike!

Először hozzád jöttem, mert úgy látom te vagy itt a legtöbbet olvasott írónő.Már több írásodat is elolvastam. Nem tudom még hogyan kell itt beszélgetni veletek, de meg fogom tanulni, remélem.
Ez egy érdekes írás. Merész vagy, hogy ilyet le tudsz írni. Én nem tudnám.
Viszont jókat somolyogtam a cicusaidon. Én is szeretem őket.
2011. június 18. 05:46

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. június 18. 00:38

Szia Éva!

Veszélyes vizekre evezel, ha nyilvánosan kiadod az élményeidet, érzéseidet, főleg, hogy a párod is olvassa az írásaidat. Remélem ez a 'kései találkozás" hosszantartó, szeretetteljes kapcsolattá fog érni!

Sok boldogságot kivánok!

heleenke

Kedves Heleenke!

Ha nem róla lenne szó, akkor igen. Az érzésekről beszélni, írni kell. Attól maradandó az érzés hogyan éljük meg. Ha mégis elmúlik egy szeretetteljes kapcsolat nincs annál szebb, mint azt olvasni, hogy egyszer ilyen is volt.
Oly korban élünk, amikor semmi sem biztos, egyet kivéve, de arról nem beszélünk... :-)

Köszönöm, hogy olvasol!

Éva
2011. június 18. 00:38
Szia Éva!

Veszélyes vizekre evezel, ha nyilvánosan kiadod az élményeidet, érzéseidet, főleg, hogy a párod is olvassa az írásaidat. Remélem ez a 'kései találkozás" hosszantartó, szeretetteljes kapcsolattá fog érni!

Sok boldogságot kivánok!

heleenke
2011. június 15. 19:43

megtekintés Válasz erre: - 2011. június 13. 01:00

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.

Szia joboszi!

Örülök, hogy tetszett a cikk, igyekszem úgy átadni általában a történéseket, ahogy az a valóságban lezajlik. Nem tudok kitalált (fikciókat) kreálni, ahhoz nincs tehetségem.
Köszönöm az értékelést.

Pussz,
Éva
 
2011. június 13. 01:00
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
2011. június 12. 05:57

megtekintés Válasz erre: katalina - 2011. június 11. 23:23

Kívánok Neked sok boldogságot, jól írsz.
Remélem, azóta is találkoztatok
Puszi

Köszönöm Katalina! Jó téged újra látni. :-)

Puszi,
Éva
2011. június 11. 23:23
Kívánok Neked sok boldogságot, jól írsz.
Remélem, azóta is találkoztatok
Puszi
2011. június 10. 17:38

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2011. június 10. 11:10

Őszinte és nyers megfogalmazása a kezdődő szerelemnek, a beteljesülés előtt. Ünnepről írsz, ami a szívedet és lelkedet is lágyan megbizsergette. Gratulálok az érzéshez és természetesen az íráshoz is. Tetszett!
Zs.

Köszönöm Zsomwin!

Ne szaladjunk előre, hogy mi lesz ebből, pillanatnyilag jó érzés, hogy van egy férfi az életemben.
Annyit már most el tudok mondani, a távolság megszépíti az emlékét az együtt eltöltött napoknak. :-)

Puszi,
Éva
2011. június 10. 11:10
Őszinte és nyers megfogalmazása a kezdődő szerelemnek, a beteljesülés előtt. Ünnepről írsz, ami a szívedet és lelkedet is lágyan megbizsergette. Gratulálok az érzéshez és természetesen az íráshoz is. Tetszett!
Zs.
2011. június 9. 12:48

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. június 9. 10:41

Köszönöm Donna! :-)

Szívesen! :)

A sorozatodhoz is visszatérek mindjárt, csak félbeszakítottak. :(
Mától meg itt lesz a gyerekem, nem hiszem, hogy nagyon géphez fogok jutni keddig. Gyerekuralom van a házban. Jó lesz, ha elmegyek könyvtárba még gyorsan. :D
2011. június 9. 10:41

megtekintés Válasz erre: - 2011. június 9. 00:19

Nahát! :)
Sok boldogságot!
Ne dobd ki a fiút, ha beválik! :)))

Az írás is tök jó. :)
A párbeszédek szerkesztésében is szépen fejlődsz.
Maxoltalak ezért. :)

Köszönöm Donna! :-)
 
2011. június 9. 00:19
Nahát! :)
Sok boldogságot!
Ne dobd ki a fiút, ha beválik! :)))

Az írás is tök jó. :)
A párbeszédek szerkesztésében is szépen fejlődsz.
Maxoltalak ezért. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: