Erotikus
Erre varrjál gombot... (pályamű)
Látogatók száma: 136
Internetes társkereső. Vakrandi. Vonzalom. Meglepő végkifejlett.
Helyzetjelentés: céltalan ácsingózás a világ legunalmasabb munkahelyén, a világ legunalmasabb munkaruhájában. A külsőségeken az sem javít, hogy a fekete nadrágom, ami pár hónapja még szexisen feszült a lábamon, mára már csak az öv segítségével marad fenn rajtam. Persze, mivel a nadrág vásárlásának időpontjában még nem számítottam rá, hogy fixnek tartott 4 éves párkapcsolatom egyik napról a másikra összeomlik. Másik csaj. Ennyit erről a témáról. Ezt az aprócska információt is csak azért jegyeztem meg, mert gondolhatjátok (vagy éppen tudjátok), milyen szinten befolyásolja az elhagyott nő önbizalmát egy ilyen incidens. Befolyásolja? Romba dönti, megtapossa, elsodorja, elsöpri a föld felszínéről stb.stb.stb. Nekem mondjuk előtte sem volt tartalékban belőle, szóval kellőképpen szerencsétlennek éreztem magam a történtek után.
Ezen a ponton jönnek képbe a kolléganők, akik egyből ajánlották a számukra legjobb önbizalomnövelő-tréninget , az internetes társkeresőt. Jó. Végtére is, nincs sok időm ismerkedni, miért ne. Legalább történik valami, ha más nem pár iszonyatosan kellemetlen óra valami idiótával, akinek nem is értem, hogy miért mondtam igent.
Persze regisztárció után rögtön jöttek a szebbnél-szebb, rosszabbnál-rosszabb vagy az egyértelműbbnél-egyértelműbb üzenetek. Találkozni mondjuk egy sráccal találkoztam eddig tegnap este. A találkozás első percében megállapítottam a már régóta élő alapszabályt: aki legalább olyan terjedelmes e-mailt ír, mint egy nő, az már nem okés. És tényleg.
Szóval csak álltam és támasztottam az ajtót, mikor eszembe jutott egy másik srác, akit kicsit hanyagoltam. Lehuppantam a gép elé és gyorsan írtam neki. Kb. fél órán belül válaszolt és a nap vége felé már számot is cseréltünk és megbeszéltük az esti randit. Így megy ez felgyorsult világunkban.
Már első látásra megtetszett. Pontosan olyan tipusú pasi volt, akire helyből ráugranék. Éreztem, hogy a vonzalmam nem viszonzatlan, de örültem, hogy nem tölt el unalmas perceket azzal, hogy megpróbál idétlen bókokat kitalálni.
A szokásos dolgok következtek. Könnyű vacsi, teázgatás, beszélgetés, séta. Egyre biztosabb voltam benne, hogy én is tetszem neki. Mindenki ismeri, amikor séta közben véletlenül össze-össze ér a két ember válla, de ennek ellenére (vagy pont emiatt) mégis közel sétálnak egymáshoz. Kb. 2 óra csavargás után elhangzott a kérdés, csak nem bélyeggyűjteménnyel, hanem kamillateával csábított fel magához. Rögtön igent mondtam. Nem tudom miért, de számomra a kamaszodás és a nővé érés folyamata egyenlő volt az épelméjűség totális elvesztésével. Ez az állapot csak romlott és mostanra, ha egy jóképű pasi közelébe kerülök, az agyam elveszíti a kontrollt az összes értékelhető funciója felett. Ilyen funció például a gondolkodás.
Nála kezdődött a huzavona. Megkért, hogy mutassak neki pár tánclépést.
Csak akkor,ha velem táncol.
Felállt, de amikor elkezdtem rögtön visszaült.
Ő így nem lát semmit.
Kijelentettem, hogy akkor nincs bemutató és lehuppantam mellé a kanapéra.
Rendben. -mondta. -Ezt megúsztad.
De ezt nem.
Megcsókolt. Az agyam itt végleg feladta a küzdelmet és lecsapta a biztosítkékot. A következő kérdése az volt, hogy szerintem elférünk-e a kanapén. Mi a franc? Elférnénk, de nem.
Itt tehetnék egy rövid kitérőt, hogy elmondjam miért mond a nő nemet. De igazából, aki már idáig eljut az tökéletesen tudja, hogy miért mondtam. Nem az erkölcseim miatt, az tuti. Egyedülálló lány vagyok, tetszem a srácnak, ő is nekem, mi lehet a baj? Baj? Szőr. Lábon. Szóval elutasítottam a lehetőséget és közben szívtam a fogam, és reménykedtem, hogy lesz még alkalmam élni ezzel a lehetőségel. Mikor látta, hogy nem lehet velem bírni, hazavitt. Tudtam, hogy lesz folytatás. Másnap pörögtek az sms-ek és hamarosan meg is volt a következő randi időpontja. Alig bírtam kivárni az estét. Természetesen okulva az előző esetből, most abszolút partiképes állapotban kopogtam be hozzá.
Ismét hozta a formáját, jófej volt és vicces. Megnéztünk egy filmet, iszogattunk és mivel elmondása szerint hulla fáradt, végignyúlt az ágyon. Bennem volt az kezdeményezés igénye, alig vártam, hogy eljussunk arra a pontra, hogy rávesem magam, minden mindegy alapon. Mellé feküdtem, beszélgetni kezdtünk. Amikor kifogytunk a témából, megkérdezte, hogy mire gondolok.
Arra, hogy milyen jó lenne, ha megcsókolnál.
Miért nem csókolsz meg te?
Nekem persze nem kellett kétszer mondani. Rögtön a tettek mezejére léptem, de igyekezetem mit sem ért, ugyanis a csók után, csak ennyit tudott kinyögni:
Szerintem tök durva,hogy az emberek ilyen gyorsan lefeküdnek egymással, várni kellene 2-3 hónapot, mielőtt megteszik.
Úgy gondoltam benézek a szekrénybe, hátha elbújt oda az a srác, akivel két napja randiztam, vagy legalábbis megkérdezem ezt a valakit itt mellettem, hogy hová rejtette a bevállalós ikertestvérét.
Nem kérdeztem meg tőle, hogy miért ez a nagy hátraarc, valójában még kellemetlenül is éreztem magam, mert mással még soha nem voltam ennyire vehemens.
Most már abban voltam biztos, hogy nem találkozunk többet. Ez is történt. Nem keresett, és én is csak egyszer próbáltam vele felvenni a kapcsolatot újra. Beláttam, hogy nem érdemes vesződni vele, bőven elég nekem ahlyez és a szituáció folyamatos elemzése, amelyek során rendszeresen rájöttem, hogy a férfiak pont ugyanannyira értelmezhetetlen lények, mint mi, nők.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Anonymus
Valóban naplószerű, de talán megírhattad volna más végkifejlettel is. Tanulság: Mindig szőrteleníts! :)
Nekem nem igazán volt erotikus vagy romantikus, de ettől függetlenül kellemes olvasmány.
Pussz, Donna Juanna
Ui: Utolsó előtti sorban van egy apró elütés, javítanám.
Ez egy nagyon is őszinte írás volt. Kevesen vállalják ezt be.
Nekem nem igazán volt erotikus vagy romantikus, de ettől függetlenül kellemes olvasmány.
Pussz, Donna Juanna
Ui: Utolsó előtti sorban van egy apró elütés, javítanám.
Jaj, te szegény! :)
Bianka:)
Tetszett, jó írás volt :)
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Dinamikus elbeszélő stílusban nyomtad. Volt egy kis Bridget Jones naplója fillingem. Nekem nagyon tetszett. A mondanivaló, ön-jellemábrázolásod tökéletesre sikeredett. Olyan "zsizsikelőre" csináltad a figurát. Mondatszerkesztésed gördülékeny, nyelvezeted hiteles volt. Az írás szépen fel volt építve. Kellemes -egyszerű- kis dramaturgiát feszesen végigvezetted velünk, egészen a végkifejletig. Cím? Hm, talán egy barátnőnek meséled (mi vagyunk a barátnő), és neki mondod el a történetedet, és erre utalhatsz: " - Na erre varrjál gombot!" És ő csak néz rád tátott szájjal... A romantika? Ha egyszer azt keresi szegény! Bridget Jones is olyan nehezen találta... Humorod kiváló, talán még nem is nagyon olvastam (ön)ironikus pályaművet (pedig már csak 9 van hátra?!)!
Gratulálok.
Üdv,
Pinokkió
Lájk + 6*
Írjál bátran és sokat, gyakorold, mert egyre jobb lesz az írásod.
Válasz erre: Anonymus
Nem csak gombot kellene varrni rá, hanem itt-ott meg is stoppolni.
:D
Van olyan is amelyikben a betűk randomban kerültek egymás mögé.
Tamás
:D
Akik írták, még a nevüket sem tudták leírni, akkor miből gondolhatja az ember, hogy olvasni tudnak?
Egy biztos, az ő pályázatuk már fent van szerintem. Vagy nem olvasták a többi írást.
És kapsz még egy ötöst is.
Tamás
Helyes kis történet. Van benne egy csipetnyi humor. Viszont sajna gondatlanul raktad össze, de ezt még tudod javítani.
Elárulom, hogy benne lesz szerintem az első tízben.
Rájöttem mi lehetett a srác baja. Még nem nőtt ki a szőr a lábán. Vagy lány volt.
Nem Tom
Tamás
Nem látom pályaműnek.
Nem versenyképes.
Első, nem értem a címet, mivel valaogy nem függ össze a megírt történettel. Jobb lett volna címnek: Rendevú vagy egyéb.
Második: A téméd nem fedi a pályázat feltételeit - szerintm. Egyébként a történet jó, de nem vág ide.