Fellángolás 12. rész

2010. július 9. - Látogatók száma: 64

-Mi lenne, ha bebújnál ide mellém?- kérdezte az asszonyt. Még mindig kacagott és azt mondta. -Pont arra gondoltam én is! -és újra csak ölelték egymást és csókjaik tüzével oltották mérhetetlen vágyukat.

És azt mondta...

-Kijönnél velem a WC -ig.?

A nő máris felállt és segített a férfinak az ágyról leszállni. A feje még szédült, jól esett az asszony ölelése. Kicsit nehezére esett a séta, de sikerült eljutniuk a kijelölt helyig, de a visszaút még nehezebb volt, mert olyan gyöngének érezte magát.

Már alig várta, hogy az ágyba visszafeküdhessen. Ő betakarta és újból megfogta a kezét, ekkor Barnabás odasúgta neki.

-Gyere közelebb, -és máris szoroson átfogta az asszony karcsú derekát és ajkuk hosszú forró csókban forrt össze. A nő megremegett a vágy elhatalmasodott rajta és Barnabáson szintén és ekkor szinte egyszerre kacagtak fel!

-Mi lenne, ha bebújnál ide mellém?- kérdezte az asszonyt.

Még mindig kacagott és azt mondta.

-Pont arra gondoltam én is! -és újra csak ölelték egymást és csókjaik tüzével oltották mérhetetlen vágyukat.

Ekkor kopogtattak és az ápolónő lépett be, gyógyszert hozott Barnabás számára.

-Kérem ezt az ebéd után bevenni,- mondta az ápolónő.

Nagydarab menyecske volt, akár csak a Bubó doktor Ursulája, haja égővörös, szeme kihúzva zölddel és tekintélyes keblei rengtek a köpeny alatt.

Barnabás szeme is megakadt rajtuk és egy vidám gondolat szaladt át az agyán.

-Megfulladnék, ha a számba tömné, súgta -és rámosolygott a kezét fogó asszonyra. A nővér elment, és újból magukra maradtak.

-Elmegyek, -mondta a nő, mert a gyerekeimet rég nem láttam. Majd holnap visszajövök, és egész éjjel csak rád gondolok. Nézem a csillagokat, hogy vajon melyik ragyogja be szobád ablakát és

-Te is gondolsz rám?

-Egyfolytában csak rád gondolok,- búgta a férfi és szeme, mint a gyémánt úgy csillogott.

Még egyszer összeölelkeztek és forró csók után az asszony, elhagyta a kórházat.

Sietett az anyja házához, hogy csöpp lányait mielőbb karjaiba szoríthassa.

A Nap melegen szórta sugarát és olyan boldog volt, mint a pillangó melyet vonz a fény. Szerelmes gondolatai a kórházban jártak, milyen jóképű és milyen jól csókol, most mosolyra derült, amikor eszébe jutott az egyszerre támadt gondolatuk.

Majd a következő kép már az elrablásuk volt, a patkányok, a halott és az a gorilla formájú ember, aki ételt hozott nekik.
Vajon ki lehetett és mit akart tőlük? Teljesen elkalandoztak a gondolatai, amikor...

Folyt. köv.