Fellángolás 14-15. rész
Látogatók száma: 66
Meghűlt benne a vér. A lányának a férje állt az ajtó előtt. De a nő éppen most jött ki a szobából felöltözve és intett neki.
-Gyere ide, -suttogta a párod áll az ajtó előtt.
-Menj csak anyám a gyerekekhez, majd én beszélek vele,- az anyja bement a lányokhoz, ő meg kinyitotta az ajtót.
-Szia, -köszönt a férje.
-Szia, -felelte és beljebb hívta. Leültek, és a férfi elkezdte a mondókáját.
-Szeretnék elválni, mert van valakim, azért jöttem, hogy ezt megbeszéljük.
-Én is szerettem volna e végett beszélni veled, de így akkor legalább ebben egyetértünk mosolygott rá az asszony.
Megbeszélték, hogy holnap a férj beadja a bontópert, és nem gördítenek egymás útjába akadályt. A lányokat pedig minden hétvégén meglátogatja.
-Erről jutott eszembe, -mondta a nő a gyerekeknek is, meg kellene mondanunk.
-Igen, -válaszolta a férfi, mondjuk meg. A szoba felé vették az irányt és az anyóst kiküldve bementek a szobába.
-Sziasztok lányok!- köszönt az apjuk nekik.
-Szia apa,- ugrott a két kicsi a nyakába.
-Szeretném elmondani nektek, hogy az anyuval nem értjük meg egymást és így külön költözünk, és új családot alapítunk. De titeket ugyan úgy fogunk szeretni és meglátogatlak benneteket.
A gyerekek néztek csak, de amikor az apja megígérte nekik, hogy elviszi őket, ahová mindig is akartak menni, az állatkertbe, akkor nagy üdvrivalgásba törtek ki...
A nő ajkát megkönnyebbült sóhaj hagyta el, hogy ilyen simán megoldódott minden.
Az ajtóhoz kísérte a férjét és elköszönt tőle.
Így nem kellett elmondani neki, hogy neki is van valakije, mert ki tudja féltékenységében mire vetemedett, volna, és eszébe jutottak a cukrászdában történtek.
Visszament az anyjához és elmondta, hogy miért jött a férje. Az anyjának a csodálkozástól majdnem leesett az álla, hogy mi történt az ő vejével, hogy úgy viselkedett, mint egy kezes bárány.
-Biztos az új nő beszélt vele, - gondolta, de a lányának nem szólt róla, mi fordult meg a fejében.
-Anya holnap bemegyek Barnabáshoz és elmondom neki a jó hírt,-
-Jól van lányom, csak menj,- majd én elviszem a kicsiket az óvodába...
A nő nagyon boldog volt a holnapi találkozás teljesen felvillanyozta, alig várta hogy...
Folyt köv.
Fellángolás 15. befejező rész.
Lássa Barnabást. A gombóc a gyomrában ugyanúgy előjött, mint az első alkalommal, s a férfira gondolva elöntötte a vágy. Addig nem is mutatkozik vele, még a válóper nem fejeződik be, mert nem tudja a férje, hogyan reagálna rá...
Beesteledett.
Szél bujkált a csüggedt fák között és a kertben fehér és piros rózsák, mint az apró sóhajok, úgy ontották szét a légnek finom illatukat.
A fátyolba bújt sápadt Hold el-elbújt a felhők dunyhája mögött, és a szederjes szürke ég alján előbukkant néha-néha ezüstös fénye.
Díszkíséretként a csillagok milliónyi csillogása tette még boldogabbá, az amúgy is boldog szívet. A nő, mint ahogy kedvesének megígérte ott állt az ablak előtt és rágondolt. Lelke megmámorosodott a rózsák illatától és a szerelemtől, mert amit ő érez ez már az a javából.
-Megyek és megfürdetem a lányaimat,- határozta el magát.
Bement a lányok szobájába, levetkőztette őket és nemsokára vidám kacagás hallatszott ki a fürdőből.
Az anyjával közösen lefektették a gyerekeket, és halkan elkezdtek beszélgetni a jövőről. Az anyja is elálmosodott ő meg ott maradt gondolataival és lángoló szívével.
Vége
Így hagytam abba, hátha valamikor kedvem lesz folytatni . :)
A cikket írta: Lyza
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem jöttek össze, mert tudod, " kutyából nem lesz szalonna!"
Puszillak és örülök, hogy végig olvastad! Lyza