Fellángolás 4. rész

Látogatók száma: 63

A nő hazaért, még mindig volt 20 perce kilenc óráig. Belenézett a tükörbe, és egy szép, kedves arc pillantott vissza rá. Azért, hogy a szeme jobban ki legyen emelve, kihúzta szemceruzával és egy kis arcpírt is tett az arcára. A nadrág feszült rajta....

A nő hazaért, még mindig volt 20 perce kilenc óráig. Belenézett a tükörbe, és egy szép kedves arc pillantott vissza rá. Azért, hogy a szeme jobban ki legyen emelve, kihúzta szemceruzával és egy kis arcpírt is tett az arcára. A nadrág feszült rajta és a blúz kidomborította szépen gömbölyödő melleit.

A szíve hevesen vert.

-Szeretnék tetszeni neki- már évek óta nem is gondolt ilyesmire.
Teljesen elszürkült az élete, ha a lányai nem lennének, nem is habozott volna, de mit kezdjen két ilyen csöppséggel, albérletben. Az anyja persze már megmondta neki, hogy váljon el már végre, mert semmi értelme így a házasságának. De, még mindig nem szánta rá magát.
Csengettek...
A szívében minden dallam egyszerre kondult meg, még a csengő hangja is édes szimfóniának tűnt a szemében.
Kinyitotta az ajtót- és ott állt Ő, gyönyörű mosolyával és szívdöglesztően.
-Üdvözlöm asszonyom!
-Mehetünk?
-Igen, egy pillanat amíg bezárom az ajtót.
A férfi le sem vette róla a szemét, milyen alakja van, és az a két dombocska, igencsak kínáltatja magát -eddig jutott gondolatban, és az asszony ott állt mellette, azzal az édes eper illatával, kívánatosan és zavartan.
Sorba bementek mindenkihez és a nő bemutatta a ház lakóinak.
Csodálatos volt így együtt lenni, nem beszéltek, de a csend beszédesebb volt számukra, minden szónál.
Barnabás szíve is egyre jobban kalapált, s mivel már mindenütt jártak, a cukrászda felé vették az irányt. Leültek egy asztalhoz, jött is mindjárt a pincér felvenni a rendelést. Alig hogy elment a férfi szeme megakadt a sarokban ülő gyönyörű nőn.
-Istenem!- hiszen ez Enci.
A múlt minden boldog és boldogtalansága feltódult benne, csak ült, megfeledkezve magáról és csak nézte a valamikor imádott arcot.
-Milyen szép még mindig, nem látszanak rajta az évek.
Legnagyobb bánatára most vette észre, hogy ott ül vele a férje is.
Az asszony rápillantott Barnabásra és egy édes mosolyt küldött felé, a férfi nyelt egyet és akkor kapott észbe, partnerével meg elfelejtett foglalkozni. A nő követte Barnabás tekintetét és meglátta a rámosolygó gyönyörű nőt.

-Istenem! - hát mégsem tetszem neki?- és hatalmas sötét felhő szállt a lelkére.
A férfi most kedves mosollyal fordult felé-

-Akkor ismerkedjünk meg egy kicsit, míg a pincér hozza a rendelésünket.
Az asszony közben eltűnődött, mit akar ő e gyönyörű nő mellett elérni, hiszen labdába sem rúghat mellette. Milyen csábos mosolyt küldött a férfi felé és nem lehetett nem észrevenni, mert Barnabás érzelmei is kiültek az arcára...
-Megmaradok a saját szürke kis világomban- eddig jutott gondolatban...amikor...

Folyt . köv.