Fellángolás 8. rész

Látogatók száma: 49

Még érezték, hogy valaki fejbe vágja őket és aztán elsötétedett minden előttük. Arra ébredt a nő, hogy egy nyirkos, hideg helyen vannak.

Ahogy körülnézett, látta, hogy valamikor vágóhíd lehetett, mert a húskampók lógtak a fejük fölött. De mivel össze voltak kötözve, nem tudott megmozdulni, a férfi pedig még mindig alélt volt.

A földön szalma, szemét és patkáááány!....Fújj, de undorító, szőrös, hosszú-farkú teremtmények - gondolta a nő és a hidegtől valamint az undortól vacogott a foga.
Barnabás még csak most kezdett észhez térni, mit keres összekötve vele ez a nő?

-Egyáltalán ki ez?

-Milyen helyen vannak?

-Hogy kerültünk ide? -kérdezte a férfi és Ön kicsoda?

A nő elképedt! Te jó ég!

-Nem emlékszel semmire? -kérdezte a férfit.

-Nem- felelte

-Azt tudod, hogy hívnak?

-Nem emlékszem- felelte a férfi.

Ezt a szerencsétlenséget már nem tudta elviselni, sírva fakadt, most már nemcsak vacogott, hanem a könnyei is záporoztak.

Eszébe jutottak a gyerekei, mi lesz velük, ki hozta ide őket, miért veri a sors, mikor már valakit kezd megkedvelni, csak úgy tolultak a kérdések az agyába a könnyek meg a szemébe. Mit akarnak tőlük, a férje nem lehetett, hiszen lecsukták!

Akkor, ki tartja fogva őket? Éhes is volt, a gyomra is korgott, de nincs itt semmi ehető, csak azok az átkozott patkányok szaladgáltak, egyik helyről a másikra.

Barnabásnak még mindig nagyon sajgott a feje, egyszerűen egy űrt érzett benne, mintha filmszakadása lett volna.

Fázom, ez a nő is itt sír, vacog velem összekötve - hogy kerültünk ide vajon? -gondolta.
Megpróbálom ezt a szegényt vigasztalni, úgy zokog, hogy tiszta víz már a nadrágom is, ráadásul, olyan hideg, majdnem megfagyok tőle.

-Bocsásson meg asszonyom, miért sír?

-Ne legyen elkeseredve, majd valahogy kiszabadulunk, csak még jobban fázunk a záporozó könnyeitől.

-Próbáljuk inkább, kiszabadítani magunkat- mondta a férfi
.
Ekkor lépéseket hallottak és a rozsdás ajtóban kulcs kattant és belépett egy...

Folyt. köv.