Fellángolás 9. rész
Látogatók száma: 42
Egy tagbaszakadt, szőrös ember, akinek a haja is olyan hosszú volt, hogy nem tudták eldönteni, melyik a szakáll és a hajnak a vége.
Valamikor fehér lehetett az orvosi köpeny, ami rajta volt, de ma már a hirdetés mosónője is csak Persil mosószerrel és Venissel tudta volna kimosni.
Kezében tálcát tartott, rajta víz, kenyér, valamint alma volt.
-Kérem uram! -szólította meg a nő - miért vagyunk itt?
-Mikor engednek el? - segítsen, mert fázunk!
Az óriás nem válaszolt, letette eléjük a tálcát és már is sarkon fordult és újból kattant a zár és csönd lett.
Nagyon éhesek voltak, alig tudták megfogni az összekötött kezükkel a kenyeret és az almát, s először a nő evett, majd Barnabás.
Kicsit szebbnek tűnt a világ, hogy étel került a gyomrukba, de a hideg az kibírhatatlan volt. Reszkettek mind a ketten, s ahogy tudtak, egymáshoz bújtak, melegedni.
Az asszony, ahogy érezte a férfi test-melegét, újra fellángolt benne a vágy, de mit tegyen, hiszen nem emlékszik semmire, ő csak egy idegen nő a férfi számára.
Barnabás is elgondolkodott, miért nem emlékszik semmire?-
-Ki ez az idegen nő vele? -milyen jó összebújni, szegényke, hogy reszket.
-Vajon ki lehet?
- Miért vannak itt?
- Ki volt ez a férfi, aki enni hozott nekik?
- Ki lehet ő, saját maga?
- Nem emlékszik semmire!
A nő gondolatai a gyerekeken jártak, milyen szerencse, hogy elvitte az anyjához őket, mi lett volna velük az oviban?
Az apjuktól ott maradhattak volna, mert egyáltalán nem foglalkozott volna a gondolattal, vajon merre lehetnek ők, a családja!
Csak kerüljenek ki innen, véget vet minden szenvedésének! Most alaposan körülnézett, van-e valamilyen menekülési lehetőség?
Az ablakokon rács, az ajtó zárva, kilátástalan a helyzet. Az egyik oldalon falnak támasztva deszkákat látott, mögüle futottak ki a patkányok.
-Brrrr. Ez a szó hideglelést okozott neki, az undortól felkavarodott a gyomra is.
De, most mintha hideg fuvallat jött volna a deszkák felől, meg is kérdezte a férfit.
-Érzed ezt a hideg levegőt? - Barnabás nem érezte, mert e nélkül is fázott.
-Próbáljunk meg közelebb menni, honnan jön - mondta a nő.
Odavonszolták magukat, már az alsó testrészükön talán nem is volt bőr, de végre ott voltak.
A lábukkal megpróbálták ellökni, eleinte nem ment, ám amit most láttak a deszka ledőlése után, az minden képzeletüket felülmúlta...
Folyt. köv.
A cikket írta: Lyza
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Kedves Lyza! A hideg évszakot nem kedvelem, mert állandóan fagyos vagyok, nem irigylem őket én biztos már megfagytam volna!Várom a folyt. köv-öt tetszett üdv Orsolya
Örülök, hogy tetszett! Puszi: Lyza
:)
Puszi és köszönöm! Lyza
Nekem az a legjobb rész hogy a köpenyt persil ,vagy veniss lehetett volna kimosni .. :)
Tiszta izzgis.............. :)