Igaz szerelem, mely nem teljesülhetett be!
Látogatók száma: 72
Két ember Boldogtalansága!
... Vannak emberek, akik későn találkoznak évek elteltével a nagy szerelemmel, ami fiatalon nem lehetett az övék, vagy elveszítették! Sajnos sokszor ekkor is elfutnak előle.
Ez a történet Éváról és Zoltánról szól, akik imádták egymást és az élet mégis külön szakította őket! A sors keze, vagy csak véletlenek sorozata? Ki tudja ma már!
Éva és Zoltán fiatalon egymásba szerettek és együtt képzelték el az életet, mint minden fiatal. Iskolai szerelem és együtt járás, de sajnos voltak akik elejétől fogva az utukba álltak! Mindkét oldalról szülői falakba ütköztek. Ez a régi időkben nagy hangsúllyal bírt.
Így sok vita, veszekedés és családi perpatvar után, a fiatalok külön váltak!
Az egymás nélküli élet sem hozott szerencsét egyiküknek se!
Éva boldogtalan házasságban élt, majd elvált, Zoltánt pedig felesége hagyta el. Így hát mindketten magányosak lettek.
A szülők közben elhunytak és már semmi nem állt utukba, de ők valamiért mégsem közeledtek egymáshoz.
...így ismét nem jöttek össze, pedig a szerelem nagy szerelem volt és talán még ma is az lehet!
Egyik este csörgött Éva telefonja. Zoltán volt.
-Szia Éva -szólalt meg egy ismerős, de mégis más hang a telefon másik végén.
-Zoltán? -kérdezte bizonytalanul Éva.
-Igen -mondta a férfi és közben arra gondolt, hogy most tisztázza amit az elmúlt években elrontottak.
Én azt szeretném neked mondani... -szólt volna Zoltán, de ekkor megszakadt a vonal.
Többet nem hívták egymást.
Eltelt még sok-sok év. Mai fejjel már tudják, hogy együtt kellett volna maradni tűzön-vízen át, csak hát akkor még minden más volt, mint ma!
Ma már tudják, a boldogsághoz minden korban joga van embernek, mert csak egy életünk van! Válasszuk az igazi szerelmet, mely mindent elsöprő és egy életen át tart!
...és főként ne legyen gát, ha egy vonal megszakad...
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez igazán szép történet lehetett volna, ha Éva és Zoli akkor meg tudják beszélni az elmúlt, elszalasztott éveket és találkoznak végre. Éva, akár én is lehetnék, Zoli pedig az én régi szerelmem, mert ez így igaz. Majdnem megismételte magát a sors két másik ember személyében, de nekünk legalább sikerült egy kis boldogság, ami ha nem szól közbe az ÉLET, igazi mindent elsöprő szerelem lehetett volna. De közbeszólt, mert számára csak addig tarott, ameddig élt.
Hát ilyen az élet! Egy jó sztakaszon rólam szól. A nevek azonosak. ő Éva volt : 17-18 évesen , én 20-21 évesen.Van konkrét hely ahol megtörtént.Szép volt? Nekem igen ,nagyon. fekete vállig érő haj , kék és gyönyörű szemek! Igen a szűlők miatt nem lettsemmi. Családott alapítottunk. Én Elhagytam az országot. Egyszer talákoztam véletlenűl a munkahelyén. Furcsa volt , régi érzelmek felszinre törtek. Férjhez ment, gyereke nem született.Sajnos ő fiatalon meghalt, ezt hallomásból tudom. Gyógyithatatlan beteg volt. Én elváltam:((((((((
Nekem is volt és még ma is meg van a szívemben ÉVA! Őrzöm az arcát , érzem az illatát , hallom a hangját.Talán más lett volna az életem ha mi , akkor senkivel nem törődűnk.
A legnagyobb szerelem és érzelem nem mindig és nem csak ifjú korban fordulhat elő, nagyon sokszor negyvenéves korban, vagy még később is, és lehet, hogy sokkal komolyann érzéssel.
Érdekes a történet, kár, hogy így végződött.