Ismeretlen látogató… 1. rész
Látogatók száma: 106
Tartozik nekem. Tudja? Nagyon sokkal…
Látta, amint belépett az épület üveg ajtaján. Olyan százhatvanöt centis óriásnak saccolta, plusz a magas sarkú topánkája. Vékony, karcsú alakján pihe-puha türkizkék ruha feszült. Mutatós jelenség volt, ahogy így elnézte. Haja rendezetlen tincsekben hullott szép ívű arcába, melytől laza mozdulatokkal igyekezett megszabadulni, ahogy az rakoncátlan takarta. Látta a mosolyát, ami inkább volt gunyoros, mint félszeg. Gyönyörű ez a nő, állapította meg magában a férfi, miután aprólékosan szemügyre vette.
Egy oszlop volt mindössze kettejük között, ami takarásban tartotta egy idő óta, így alkalma volt megfigyelni őt. Vajon ki ez az ismeretlen, aki látszólagos nyugalommal, de nagyon kereshet valakit? Most megállt az épület előterében és ráérősen körbenézett, mint akinek a célja csak egyedül és kizárólag ez lett volna, hogy ide megérkezzen.
Megtalálta, amit keresett, mert egyszerre határozott léptekkel indult el a lift felé.
Csak annyi ideje volt, hogy kiugorjon az oszlop mögül és a már majdnem becsukódó lift ajtaját elkapja, ahol nem kis meglepetésére előtte állt elevenen, fél méter közelségben az ismeretlen látogató.
- Bocsánat! – szólalt meg... Igyekezetét látva a nő egy pillanatra elhúzta a száját és kivillantotta hófehér fogait. Sikerült egyensúlyát visszanyernie, mire a nő kinevette.
- Ugyan miért kér bocsánatot? – kérdezte a nő és amint megszólalt, mély hangján hirtelen valami bevillant a férfi agyába. Hallotta már valahol ezt a hangot.
- Segíthetek, Hölgyem? – kérdezte, mikor végre kissé felocsudott első meglepetéséből.
- Azt hiszem igen. Jól jönne a segítsége, mert ahogy elnézem önt, ide tartozhat – felelte a nő és ránézett azokkal a szikrázó, zöld szemeivel.
- Keresek egy férfit, mindössze annyi személyleírást tudok róla adni, hogy egy nagy darab állat és a Béla névre hallgat.
– Úristen! - gondolta a férfi - Olyan itt csak egy van, nagy darab, az biztos, a név is stimmel, és ő a barátom. Vajon mit csinált már megint?
- Igen, ismerek egy Bélát, aki fenn dolgozik a 111. emeleten.
- Hogy most éppen bent van-e, azt nem tudom. Mikor utoljára láttam, még bent volt – felelte zavartan.
- Akkor magát kérem meg egy szívességre – miközben ezt mondta közelebb lépett hozzá, egészen közel, és szinte sziszegte a fülébe.
- Dolgom van azzal az emberrel. A mogyoróit szeretném megszorongatni kissé – feleli a nő és közben megint az a gunyoros mosoly játszott az arcán, mint az imént.
- Tartozik nekem. Tudja? Nagyon sokkal. Rengeteg ígérettel, amit nem tartott be és most eljöttem, hogy bevasaljam az ígéreteit, és senki nem akadályozhat meg ebben. Érti, amit mondok? Senki.
- Értem, értem – feleli a férfi és már szinte biztos volt abban, hogy Béla valami nagy hülyeséget követhetett el megint, csak azt tudná, hogy mit? – Most hogyan húzza ki ebből a slamasztikából? – töprengett.
- Megérkeztünk – szólalt meg végre és kilépett a nő előtt, amikor a lift a 111. emeleten megállt.
- Odakísérem – felelte és szíve erőset dobbant, amikor az ajtó elé értek.
Akkor lenyomta a kilincset, de az ajtó nem engedett.
- Nincs bent – felelte egy hatalmas sóhaj kíséretében, szinte megkönnyebbülve.
- Nem baj, én ráérek – egyáltalán nem meglepve a választól a nő, szemét körbejártatva egy kényelmes ülő alkalmatosságot keresett, laza mozdulattal éppen helyet foglalt volna, amikor a férfi –visszanyerve önuralmát az iménti izgalomtól – megszólalt.
- Szívesen venném, ha nem itt, hanem az irodámban várná meg Béla kartársat, biztos valami nagyon fontos dolog jöhetett közbe, addig megihatnánk egy kávét – kérte.
- Nagyon kedves, hogy ennyit törődik velem! Nem bánom, ha már így összeismerkedtünk – és megint mosolygott, azzal a gúnyos, cseppet sem feszült mosolyával, amitől a férfi szinte úgy érezte, elolvad.
– De bájos vagy! – gondolta, de a következő pillanatban eszébe jutott miért is jött ide, és már csak azt hajtogatta magába:
- És mennyire veszélyes!
folyt. köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Még ma is megállja a helyét, pedig ezek csak gyenge próbálkozások voltak..
Ez tetszett. Volt benne egy-két apró hiba, de a cselekmény, az indítás 5-ös.
A hibák miatt viszont csak 4*ot kapsz:).
pl. ami pihe-puha, az nem feszül. (feszülhet, mert pl. egy bársony anyag is pihe-puha, de így olvasva, a 2 szó mégis üti egymást;
a pihe-puha inkább lebben, száll.)
Miért a 165 cm-es "óriás" ? Úgy értem, minek ez az ironikus hang oda? Mert egy 1,65 ugye egyáltalán nem magas:)
A dialógusok rendezetlenek. Amíg ugyanaz a szereplő beszél, ne kezdd/üsd új sorba a mondatot.
"Haja rendezetlen tincsekben hullott szép ívű arcába, melytől laza mozdulatokkal igyekezett megszabadulni,"
Ez úgy hangzik, mintha az arcától próbált volna megszabadulni.
...
Ezek nagyon könnyen, gyorsan javíthatók.
A stílus jó, könnyed, tetszett.(és nem unalmas, elcsépelt)
Pihe-puha, mert nagyon vékony bársony anyag, ami feszül rajta, ezért nem szállhatott, libbenhetett.
Ironikus a 165 cm-es óriás, mert valóban nem egy magas, magassá a cipője sarka tette, 10 cm plusz, ettől "óriás".
Arra igyekszem odafigyelni, eddig nem tudtam, hogy nem kell új sorba kezdeni, ha ugyanaz a szereplő beszél.
Csak a hajától tud laza mozdulattal megszabadulni, az arcától nyilván nem. Az észrevételed kicsit itt erős.
A cikk már régen íródott, nem kérek javításra lehetőséget. Most már így marad. De azért köszönöm a négyest. :-)
A hibák miatt viszont csak 4*ot kapsz:).
pl. ami pihe-puha, az nem feszül. (feszülhet, mert pl. egy bársony anyag is pihe-puha, de így olvasva, a 2 szó mégis üti egymást;
a pihe-puha inkább lebben, száll.)
Miért a 165 cm-es "óriás" ? Úgy értem, minek ez az ironikus hang oda? Mert egy 1,65 ugye egyáltalán nem magas:)
A dialógusok rendezetlenek. Amíg ugyanaz a szereplő beszél, ne kezdd/üsd új sorba a mondatot.
"Haja rendezetlen tincsekben hullott szép ívű arcába, melytől laza mozdulatokkal igyekezett megszabadulni,"
Ez úgy hangzik, mintha az arcától próbált volna megszabadulni.
...
Ezek nagyon könnyen, gyorsan javíthatók.
A stílus jó, könnyed, tetszett.(és nem unalmas, elcsépelt)
Mint egy folytatásos film, érdeklődést felkeltő bevezetés. Délután, ha letanítottam, olvasom a következőt.
grat.
:)
Remélem sikerül egy kis élményt idevarázsolnom.
Köszi :-)
sok a jelző, ez nem rossz, de a cselekményt keveslem,
de ez csak magánvélemény, mindenki msként csinlja
Maga a cselekmény, amit esetleg hiányolsz, abban rejlik talán, ami ezt a sorozatot az írójában elindította.
Ennyi fért bele az első részbe.
Ha érdekel valakit a folytatás, tovább olvasva a végére minden ki fog derülni..., meghagyva az olvasónak a tovább gondolás lehetőségét. :-)
de ez csak magánvélemény, mindenki msként csinlja
grat.
:)
Jónak ígérkezik a sztorid! Olvasom tovább!
Puszillak
heleenke
Örülök, ha fejlődést tapasztalsz az írásomban, igyekszem magam érthetően kifejezni, nem mindig sikerül.
Hát rá férne! :-)
Pussz,
Éva
Erős fejlődést látok (olvasok), gratulálok:-)
Ez bevezetőnek tökéletes, és végre nem szexelni akar egy nő egy férfival nálad, meg akarja szorongatni a ...!!! Legalább is remélem verés lesz:-)))))))))) Ráférne már a Bélára;-)
Üdv, Pinokkió