újabb események régebbi események további események
17:53
Stanmorefel regisztrált a weboldalra
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Ismeretlen látogató… 2. rész

2011. április 18. - Látogatók száma: 85

Egyszerre rádöbbent, mennyi mindent nem tudott róla...

Most már csak egy dolog volt számára fontos, hogy valamilyen módon eltántorítsa ezt a dühös kis teremtést attól, amiért ide jött.
Közben hellyel kínálta a nőt és otthonos mozdulatokkal vette birtokba a kávéfőzőt. Így szokta. Mindig maga készíti el a kávéját. De most vendége van és megkérdezi.

- Hány cukorral kéri? Erősen, vagy lájtosan, egy kis tejjel, vagy kísérővel, habbal, vagy anélkül?
- Ne fáradjon! – feleli a nő, látva a férfi zavarát, majd én kiszolgálom magam, mindig így szoktam. Gyakorlatias mozdulattal veszi birtokba a kis sarokban kialakított rögtönzött presszóban az egy polcból és asztalból álló kávéfőző helyiséget. Ösztönös mozdulattal nyúl az oda készített féldecis pohár után, mely szinte felkínálta magát, és a kis minibárból aránylag rövid úton megtalált, - keresni se kellett - szilvapálinkával megtöltötte az egyik poharat. Mindeközben a férfi kissé elbizonytalanodva, és megdöbbenve, hogy ki is itt a vendéglátó, engedelmesen hallgatott. Nézte, ahogy a nő kiszolgálja saját magát – mellesleg megkérdezve őt is, hogy szokott-e inni?
– Persze, - feleli erre, zavartan lesütve a szemét - de csak úgy stikába. Munkaidő alatt soha!

- Akkor te is zúgivó vagy, édes? – kérdezte a nő és cseppet sem szemérmesen töltött a férfi poharába is.
- Koccintsunk, a megismerkedésünkre! – szólította fel nem éppen visszafogottan.

A poharak összecsendültek, a nedűt felhajtották, mintegy gyakorlott mozdulattal és túllépve a kezdeti apró nehézségeken, mint régi két ismerős, köszöntötték egymást.

- Egészségedre Gábor!
- Egészségedre Liza! – feleli a férfi, minden kétséget kizárva, már rájött honnan ismeri a nőt, már tudta, hogy az, akivel az imént éppen letegeződött egy régi, net-es ismerőse. Sokszor osztották meg egymást jóban-rosszban , de csak egy bizonyos határig. Nem úgy, mint barátja, aki úgy látszik, túllőtt a célon. Most ennek issza a levét, szilvapálinka formájában ő.

- Azt mondod valami nagy darab állatot keresel, valami Bélát? – tér rögtön vissza Liza eredeti céljára és már tapasztalja, sikerült kizökkentenie az eddigi szerepéből.
Liza elszántsága, mintha kissé alább hagyott volna.
– Jó – gondolta.
Mentsük, ami menthető, mivel jó ember volt és nem egyszer került ilyen helyzetbe, már tudta mit kell tennie, hogy barátját ismét kihúzza a bajból. Hát másra terelte a szót. Magára. Hogy Liza figyelmét elterelje Béláról, elkezdett mesélni. Családról, gyerekekről, munkáról, barátságokról, az élet nagy dolgairól, buktatóiról, szerelmekről és csalódásokról. Maga is megjárta a poklot. És azt vette észre, se vége, se hossza nincs az elbeszélésének. Ehhez nagyon jól értett, hogyan kell az embereket eltéríteni eredeti szándékuktól, hogy mindig a jó kerüljön előtérbe és ne a méreg vezérelje a cselekedeteiket. Erre alapozta az életét, és a következő pár óráját. Már határozottan tudta, hogy csak ez az egyetlen útja, hogy megmentse barátját. De azt is tudta, ebben a történetben valaki vesztesként fogja elhagyni a helyiséget, és ezt nem akarta. Egyetlen módja, hogy ez ne történjen meg, az őszinteség.

És ettől kezdve, nem hiába koptatta a száját.
Liza érdeklődéssel hallgatta minden egyes szavát. Nem szólt közbe, csak figyelt. Ahogy lassan-lassan körvonalazódott benne, hogy ez a férfi, akit ő szorult helyzetében megkeresett akkor és ott a neten, mekkora hévvel és akarattal próbál meg annak az embernek a segítségére sietni, aki számára egészen mostanáig többet jelentett bárkinél. Egyszerre rádöbbent mennyi mindent nem tudott róla, és milyen könnyen ítélkezett.

Ahogy hallgatta a férfi elbeszélését, már eldöntötte magában, hogy az, amiért ő elszántan és semmi akadályt nem ismerve ide jött, véghez vinni szándékozott, felesleges időpocsékolás, és mennyire nevetséges. Lassan minden világossá vált számára. És tudta, az értéket nem benne, Bélában kell keresni, hanem saját magában és azokban az emberekben, akik megpróbálják olykor erejükön felül menteni a menthetőt, akár mint most Gábor, még ha az illető nem is érdemli meg.
Ilyen lehet az igazi barátság! – gondolta.

Ekkor Liza felállt, odalépett a férfihez egészen közel, és könnyed mozdulattal egy leheletnyit érintetve az arcát, finom puszit nyomott annak igencsak hosszúra nyúlt orrára.

- Örülök, hogy végre személyesen is megismertelek! – mondta kedves mosollyal az arcán - És köszönöm neked ezt a mesét. Majd hirtelen ötlettől vezérelve sarkon fordult ne lássa Gábor megváltozott szándékát, ahogyan jött, elhagyta a szobát.

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 20. 22:17
Nem tudom te mire gondolsz, de én tudom miről írok. :-)
2011. június 20. 21:50
Huh, ez viszont kicsit fura volt. Olyan mellébeszélős rész.:)
2011. június 19. 19:58
Te kis kíváncsi. Jó, vagy rossz, netán természetes emberi tulajdonság! :-)
2011. június 19. 18:52
Én is megyek a többi után - olvasni.
2011. április 30. 22:35
Most én is csak annyit mondok, megyek tovább. Kíváncsi vagyok.
Üdv,
Pinokkió
2011. április 22. 05:29
Éva, te tudod, hogy hol kell abbahagyni, nem baj, mert megyek és folytatom az olvasást.
Olyan filmszerűen pereg le lelki szemeim előtt a történeted.

:)
2011. április 20. 06:20
Olvasom Évikém, kiváncsian várom a folytatast.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: