Ismeretlen látogató… 3. rész
Látogatók száma: 86
Hol van most?... Elment.
Gábor csak nézett a nő után és tudta, hogy látszólagos győzelme csak átmeneti. Sose lehet tudni. A nő gondol egyet és akkor annyi. Hiába volt minden igyekezete.
Alig várta, hogy találkozzon barátjával, aki ki tudja már megint merre kószál? Lesz mit mondania neki, hová tegye magát. Mert nem lesz mindig, aki kihúzza a csávából.
Mégis mire nézi a napot? Kinőtte már a gyerekcipőt. Éppen ideje felnőnie. Majd ad neki, hogy észre térítse.
De nagyon tetszett neki a nő, karakán kis teremtés, és milyen szép, amikor dühös. Hát igen, ettől tartotta magát mindig is távol, hogy ne kerüljön egy nő szeme elé, amikor az dühös. Olyankor mindenre képesek, azt tudta.
Végre meglátta a barátját. Határozottan jól van, állapította meg, ahogy az bevette a kanyart az irodája felé. De ő már ott téblábolt, már alig várta, hogy beszéljen a fejével. És elmondja nem éppen kellemes kalandját. Helyette.
- Na mi van? Előkerültél? – kérdezi Bélát, aki csodálkozva tekint rá.
- Miért olyan érdekes ez, hiszen mindig előkerülök – felelte.
- No csak azért, – mondja Gábor - mert kerestek, de nagyon.
- Engem mindig nagyon keresnek – válaszol Béla nem kis iróniával és önelégült mosollyal az ábrázatán.
- No majd elveszem a vigyorgó kedved, – feleli Gábor - ha elmondom ki volt, aki égen és földön elő akart kaparni, nem sajnálva a mogyoróidat sem. De tudod mit? Én sem – teszi hozzá.
Bélának egy pillanatra döbbenet ült meg az arcán.
- Nocsak? Ki volt az a bátor? Mint aki tudja, aki őt keresi, csak bátor lehet.
- Egy nő – feleli Gábor és már magában kuncog, milyen képet fog vágni a barátja, ha megtudja ki.
- Jó, egy nő, de milyen nő? Na gyere, már kezd érdekelni, ne itt a folyosón beszéljük meg a részleteket. Kíváncsivá tettél.
- Nem leszel olyan vidám, ha megtudod, de csak menjünk be az irodádba! – feleli Gábor és csuda jó kedvre derül, miközben látja barátja kezd kizökkenni a szerepéből.
Alig érnek be az irodába, Gábor jól ismert mozdulattal, mert kiszáradt szinte a torka, megcélozza a minibárt, ahol mindig akad számára valami finom nedű. Így szokta. Nem is érti, vagy mégis, miért ez a nagy lendület. Mindig, szinte naponta van oka rá, hogy megcélozza.
Nem mehet ez így tovább – gondolta. A végén még alkoholfüggővé válik.
- Mondd! – tér rá egyenesen a lényegre – Nem férsz te a bőrödbe? Nincs neked elég bajod? Vagy csinálod magadnak, ha kell, ha nem? Van családod, szép feleséged, gyerekeid, még működik a szerszámod, mondod. Miért nem elég neked az, amid van? Kell az izgalom? Na ne!!! – mondja szinte egy szuszra és egy nagyot kortyol a poharából.
- Mi a francról beszélsz? – kérdezi Béla és már egyáltalán nincs humoros kedvében – Bökd ki már végre, ki a fene keresett? – és megint elvigyorogja magát önelégült pofával.
- Inkább dobj meg egy sörrel! – feleli lazán.
- Hát a Liza, mondja Gábor már cseppet sem vigyorgó képpel, hát az ex virtuális barátnőd, te hülye.
- Jesszus Mariusz! – áll meg a levegőben Béla keze egy pillanatra majd kiejtve a sört a kezéből. - Nem mondod komolyan, hogy itt volt?
- De bizony mondom – feleli Gábor és kajánul már élvezi, barátja kicsit bajban van. Látszik rajta. Hihi.
- Vicces – mondaná Béla, de csak annyit tud kinyögni, - nem vagyok éppen vicces kedvemben. És arcára fagy a mosoly. Ami már nem éppen gunyoros, inkább kissé feszült.
- Hol van most?
- Elment.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Milyen világot élünk? Ex virtuális barátnő is létezik!
Látom lassan elértél idáig és már kapiskálod a dolgokat, hát igen, ilyen az élet, mindenre képes az ember, még arra is, hogy betartsa ígéretét. Vagy betartassa. Attól függ, honnan nézzük. Csak erős elhatározás kérdése az egész és máris egy csomó gondtól szabadítjuk meg az elmét, vagy egymástól. :-)
Pussz,
Éva
megyek is tovább, azaz a következő részre
:)
Üdv,
Pinokkió