Ismeretlen látogató… 4. rész
Látogatók száma: 76
Talán megmondhatnám,... talán még utána szólhatnék...
Béla arcáról egyszerre lehervadt a mosoly. Hirtelen nagyon ideges lett és barátjának szegezte a kérdést.
- Miért nem mondtad előbb, te hülye, most hol keressem? Te nem ismered őt, ő, tudod, olyan, hogy is mondjam, magam sem tudom, de olyan….
- Na mi van, nem tudod milyen? – kérdezte most már türelmetlenül Gábor, ahogy látta barátját teljesen kétségbe esni.
- Elment, na és? – Így a legjobb mindkettőtöknek. – Ezt akartad volna, nem?
- Nem, te hülye, nem ezt akartam volna. De még nem jött el az ideje. Türelmetlen ez a nő…. Kissé meglepő volt számára barátja viselkedése.
- Na nyugodj meg végre, öreg. Nem ment az olyan messzire. Hiszen nem ide valósi. Talán csak az állomásig jutott, de az is lehet, hogy még itt van a közelben. Hát keresd meg, ha ennyire fontos!
- Á, dehogy, - felelte kissé magához térve Béla, - annyira nem, de ilyet tenni? Nem semmi ez a nő!
- Meddig jutottatok? Most már érdekelne. Csak nem…?
- De igen, megdugtam. Aztán ez nem volt neki elég, többet szeretett volna és hát, tudod, megígértem neki, hogy ….
- Te tiszta hülye vagy! Hová tetted az eszed? Az még hagyján, hogy lököd a szöveget, de testi kapcsolat, neten?
- Jól van, hagyjál már! Hát nem látod, hogy gondolkodok?
- Nem látom! Csak annyit, hogy egy hülye vagy, aki nem tudja sokszor mit beszél. Szóval lefektetted virtuálisan a csajt?
- Le, és? Nem volt az olyan rossz. Neki se. Akkor most mi a fa….t akar? Ja, persze, ígértem valamit. Mindig így szoktam. Hát tudtam én, hogy komolyan gondolta?
- Most akkor mi legyen? – nézett esdeklőn most már a barátjára, aki már-már szinte megsajnálta szegényt. – Na ne, talán azt mégsem érdemli – gondolta.
- Hát hozd helyre, amit elkövettél és menj utána. Ha már ilyen hosszú utat megtett érted, nem is értem!
Aztán már nem volt mit tennie. Minden hiábavaló volt, mert a következő pillanatban barátja, mint, akit kilőttek, sarkon fordult, és úgy ahogy jött, vagy mégsem, egyszerre mintha eszébe sem jutna, hogy neki tulajdonképpen fáj a háta, úgy elviharzott.
Talán megmondhatnám, talán még utána szólhatnék, ne rohanj már, még a végén megárt. Tudom hol találod,… de már hiába szólt volna utána, késő volt, a lift elvitte.
Van idő – gondolta.
Nem ezt akarta. Mégis valami azt súgta, hagyni kell, hogy ketten, Liza és ő egymás között rendezzék. Egye meg, amit főzött, különben soha sem fogja megtanulni, hogy nem lehet mindig, mindent csak úgy akarni.
Következmények nélkül.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Bizony semmit sem lehet következmények nélkül csinálni! Aki meg bedől az ilyenfajta virtuális ígéreteknek, az magára vessen!
Itt már nem az a fontos, hogy Gábor mit szeretne, vagy Béla hol vetette el a sulykot, itt már Liza következő lépése lehet a döntő. Hacsak...? :-)
A folytatásból talán kiderül. :-)
sajnos mindenért meg kell fizetnünk, ha valami rosszat elkövettünk
s pont akkor kapjuk vissza, mikor nem is gondolnánk, s a legfájóbb ponton
:)
Pótolok... és megyek tovább.
Jó ez is, bár eddig az 1,3 volt nálam a nyerő.
Üdv,
Pinokkió
Érdeklődéssel olvasom, s nagyon érdekel, mi lesz a vége.
Szia Éva!
Pótolok... és megyek tovább.
Jó ez is, bár eddig az 1,3 volt nálam a nyerő.
Üdv,
Pinokkió
Már most teljesen összezavarodtam. Hogy lehet vkit megdugni a neteeen?????????