„Jótett helyébe jó jár” csak nem biztos, hogy jut.
Látogatók száma: 211
Az autóm mentetésére még siheder koromban kényszerültem, de azután ismeretlen műszaki állapotú járgánnyal nem vágtam bele hosszabb utazásba.
A fuvarom végeztével kellemes meleg, júliusi szombat délutánján autóztam hazafelé a Jászságból. Az egyik ismerősöm kért fel, hogy kislányával és a hosszabb nyaraláshoz szükséges, nem kevés bőröndökkel szállítsam le őket a szüleihez.
Vámosgyörköt elhagyva az út szélére húzódva, felnyitott motorháztetővel egy fehér opelt pillantottam meg, De a tekintetemet nem az autó vagy a motortérbe hajoló alak, hanem az autó mögött egy almazöld rövid ruhából kilógó hosszú combok látványa ragadta el először. A karcsú női test lenyűgöző látványának figyelemelvonó hatására megcéloztam a szemközti árkot. Az autóm közeledő hangjára felfigyelő vénuszi alak felemelt karral leintő mozdulatokat tett felém. Félreálltam és visszasétálva megkérdeztem, hogy miben segíthetek. A sofőr széttárt karral magyarázta, hogy nem érti a hibajelenséget, mivel a nemrégen vett akkumulátor nem működteti az önindítót.
Az első szakmámat autóvillamosságból szereztem, így nem okozott gondot a diagnosztika. Sajnálatos módon az új de kommersz akku gyári hibás lehetett, mert teljes szakadást mutatott, a mindig az autómban tartott egyik kézi műszerem szerint. A dráma ott folytatódott, hogy a bikázás hatására csak az önindító forgatta a motort, de a beindulás nem következett be.
A magyarázat kézenfekvő volt számomra, mert az akku szakadásának pillanatában a terheletlen generátor feszültsége megugrott, amit a finom elektronikai berendezések, mint a fedélzeti komputer vagy az autó-hifi nem igazán tolerál.
Javasoltam, hogy hívjanak autószállító mentőt, mert ezt a helyszínen nem fogják megjavítani.
A sofőrrel illetve a hölggyel a hibakeresés közben bemutatkoztunk egymásnak. János és Karola igencsak lehangolódott a javaslatom hallatán, mert az autómentőre való várakozás akár több óra is lehet. Időközben az is kiderült számomra, hogy Szilasligetre tartottak, ami nekem is az utamba esik. Nem minden hátsó szándék nélkül megkérdeztem Jánost, hogy van-e vontatókötele. Nekem midig van az autómban bikakábel, kötél és még ékszíj is. De nekik is volt vonókötelük.
A hátsó szándékom abban nyilvánult meg, hogy eszembe jutott szabály, miszerint a vontatott járműben csak a sofőr tartózkodhat. Nekivágtunk a kb. 50 KM-es útnak, ami a csökkentett sebesség miatt több, mint egy óráig tartott. Bár nekem gyorsan tovatűnőnek hatott, mert közben Karolával alaposan kimerítettük a beszédtémákat.
Néha még Jánosról is megfelejtkeztem, aki szorosan a nyomunkban haladt. De ez kicsit sem a nem létező amnéziám volt az oka, hanem a látvány élményhatása miatt történt. Ugyanis az autóm anyósülése alacsonyra volt állítva, ezért Karola hosszú combjairól a ruhája annyira felcsúszott, hogy szinte vélni láttam a bugyijának a sziluettjét. A kíváncsiságomnak nem tudtam parancsolni, ezért többször áthajoltam Karola előtt, hogy beállítsam a jobb tükröt. A ruhájánál világosabb, pisztácia színű bugyit viselt.
A beszélgetésünk során több téma kimerítése közt fény derült arra is, hogy eléggé „érdekes” a viszony közöttük. A mostani közös útjuk is csak látszategyüttlét volt Karola szüleinél. János, még az autó elromlása miatt is közvetetten Őt okolta.
Eddigi életem során volt több dolog, amit nehezen tudtam felfogni, dehogy egy ilyen gyönyörű és sejthetően empatikus nőt nem kívánni, hagyni elveszni! Ezt végképpen nem érthetném meg, ha nem ismerném azt a közmondást, hogy a legjobb nőt is unják valahol.
Karola lelki bántalma miatti zárkózottságát hamar fel tudtam oldani, és olyan dolgokat is megosztott velem, amiből arra következtettem, hogy nem lehet sok bizalmasa. Kimondottan nem panaszkodott a férjére, inkább saját magában kereste a hibát az élete megromlása miatt. Közben telefonszámot cseréltünk. Bár, én kértem az elérhetőséget, de jeleztem, hogy a családi béke érdekében, először ő csörgessen meg, hogy aztán visszahívhassam.
De igazán nem reménykedtem abba, hogy valaha meglátom a számát a telefonom kijelzőjén. Másnap többször is eszembe jutott az elbűvölő teremtmény, még az illatát is érezni véltem az orromban.
Hétfőn délelőtt szám nélküli hívásra figyeltem fel. Gondoltam, már megint valamilyen cég ügynöke akar eladni valamit, de tévedtem.
Kellemes, ismerős orgánum, Karola hangja ütötte meg a fülemet. Szia Zoli, Kari vagyok! Bocs a zavarásért, esetleg délután tudnánk találkozni? Kérdezte bizonytalanul.
Ha így teljesülnének az álmaim!…. - sóhajtottam magamban.
Karival a belvárosban futottunk össze. Ettünk egy-egy sütemény a közeli cukrászdában, aztán átsétáltunk a Margitszigeten. A beszélőkém már akkor sem volt csökevényes, de sok szóhoz mégsem sem jutottam a séta közben. Kari, lelkének nyomásától szabadult meg az órákon keresztüli életbeszámolója során. Mintha teljesen más személlyel sétálnék, mint akit a lerobbant autójuk mellett megismertem, mert szinte repdesett a lelkesedéstől, bár a sokszor lehangoló szituációkat is megemlített.
Hatalmas energiákat kellett összpontosítanom magam megfékezésére, hogy Kari inspiráló látványa, nehogy ösztönös cselekedetekre kárhoztasson. Az egómnak mindig hízeleg az, ha a partnerem látványa elvonja mások tekintetét, főként ha a hölgyek szemében látom a irígykedő pillantást.
A kibontott, vállaira omló barna haját lágy szellő fodrozta. A szolidan kifestett, ellenállhatatlan barna szemeinek pillantása teljesen megigézett. Citromsárga topja szorosan ölelte testét. A fehér rövidke banánszoknyájából kilógó fitt hosszú combjait, mellette sétálva nem a legideálisabb szögben láthattam. De a szembejövő emberek beszédjének megakadásából arra következtettem, hogy nem hétköznapi látványban van részük. A lábait fehér magas sarkú szandál ékesítette, így nálam alig tűnt 5 cm-rel alacsonyabbnak. Nem csak az öltözéke, hanem a kiegészítők, ridikül és az öv is harmonizált. A köldökében nem volt ugyan testékszer, de amikor előzékenyen magam elé engedtem, hogy hódolhassak a fenék fétisizmusomnak, akkor fedeztem fel a csupasz derekán díszelgő fenékagancsot.
Már korábban sikerült ráébrednem arra is, hogy a nőket a lelkükön keresztül lehet a leghatékonyabban megközelíteni. A lassú víz, partot mos közmondást ismeretében, több olyan hölgy kegyeiben is részesülhettem, akik akkor éppen nem is akartak kapcsolatot építeni senkivel, vagy legalábbis nem érezték annak hiányát.
A dolgokat Kari esetében pláne nem volt szabad erőltetnem, mert Ők még házasságban éltek, ha nem is volt rendben több dolog köztük.
A sétánk alatt felvetettem neki, hogy a lelki boldogsága érdekében, másokhoz hasonlóan kiépíthetne egy barátságot, amiből később bármi is lehet még. A megjegyzésem rosszallást váltott ki, mert kijelentette, hogy a két lánya boldogsága megéri a látszatházasság fenntartását. Alaposan félreértett, hiszen nem a szakításra, hanem a lelki üdvösség elérésére gondoltam, bár ennek többnyire velejárója a testi kielégítettség is.
KJánosnak semmilyen szenvedélybetegsége nincs, a lányaival is foglalkozik eleget, nagyon szeretik az apjukat. A vásárlásba, házimunkába is besegít, csak éppen a kettejük kapcsolata laposodott el, ráadásul még féltékeny is lett. János igazán soha nem volt intenzív szerető, de a hűsége kompenzálta ezt.
Én eddig nem tartoztam féltékenyek táborába, mert igyekeztem maximálisan helyt állni. Ha a Nő megkapja azokat a jussokat, ami jár neki, akkor nem keresi máshol a boldogságot.
A beszélgetésünk lassan a végéhez közeledett, mert a hév elindult velünk az otthonunk irányába. Mielőtt leszálltam, megköszöntük egymásnak a délután élményeit, amit meglepetésemre még két puszival is jutalmazott.
Este már az ágyamban néztem a tv-t, éppen kezdtem lehiggadni, napirendre térni a kellemes délutáni élményemből, amikor Kari csörgette a mobilomat. Az egymásról szerzett információk során ugyanis kiderült, hogy számítógépek gyógyításával is foglalkozom. Karola kisebbik leányának, Móninak a gépe olyan szinten lelassult, hogy használhatatlanná vált.
Konkrét kérdése úgy hangzott, hogy szerdán délelőtt nem érnék-e rá, hogy megvizslassam a masinát, mivel Ő a szabadnapja miatt otthon marad.
A prognosztizált munkáim nem lehettek olyan sürgősek, hogy a szerda reggelt ne Szilasligeten kezdhessem a napot. Kilenc órában állapodtunk meg.
Kari forró kávéval fogadott, amit szabadidőruhában szolgált fel a gyerekszobában. A gép tényleg csigalassúságúvá vált, mert 10 perc alatt sem állt fel a windows. Más viszont ágaskodott volna, Kari látványától és hangjától.
Elkezdtem az újratelepítést az általam vitt merevlemezre, hogy Mónika dokumentumai ne menjenek veszendőbe. A „kreatív automata windows” közel 70 percig települ, így kedvemre beszélgethetek Karival addig, aki közben szendvicseket készített. Megköszöntem a gondoskodását, bár inkább Őt ízlelgettem volna mindkettőnk örömére.
Ha nem is vagyok nyomulós, de azért málénak sem szabad mutatkozni, mivel nem várhatjuk el a hölgyektől, hogy Ők tegyék meg az első lépést. Ennek érdekében felajánlottam, amit a korábban magamról elmondottakban már említettem, tehát szívesen meggyúrnám az Ő talpait és a hátát is.
Móni és Andi szokott ritkán masszírozgatni, de Janit soha nem tudtam ilyesmire rávenni, mondta Kari.
Kértem olajosabb testápolót és kezelésbe vettem a feltűnően ápolt talpakat.
Kb.10 perc múlva megköszönte a kezelést, majd miközben elnyúlt Móni ágyán, a pólóját a hátáról a nyakába húzta fel. Megjegyeztem, hogy az útba kerülő pólót összekenhetem a krémmel. Erre kibújt belőle és maga alá terítette. Mielőtt elkezdtem volna, szokásom szerint a nadrágot a derékról a fenék egyharmadáig lejjebb toltam. Többször oda-vissza nyaktól tomporig átgyúrtam a testet, amit Kari nagy sóhajokkal, nyögésekkel konstatált.
A test látványa és érintése, főként a derék alatti részen alhasi vérbőséget okozott nekem. Az önuralmam pengeélen táncolt. De az érzés nem csak bennem korbácsolhatta fel a hormonokat, mert Karola a hátára fordult.
A keblei látványára az erekciómat nem tudtam tovább visszatartani.
Nem tudtam volna megállni, hogy ne érintsem meg a meredező bimbókat, de nem is kellett ilyen követelménynek megfelelnem. Sőt a nyelvemmel való kényeztetés során a fejemet erősen magához vonta. Közben Kari kibújt a nadrágjából és az én nadrágszíjam bontogatásába kezdett, a windóws telepítésével meg senki nem foglalkozott. Ezt a tényt az önkontrolom indulatfékező hatása juttatta eszembe, mert a szeretkezés is azon a fontos dolgok közé tartozik, amely tevékenységeket az alaposságnak kell jellemeznie, azaz tilos elkapkodni!
A bikini vonalának simogatására Kari még nagyobbakat sóhajtozott és nyögött, mint amikor a hátát gyúrtam. A falatnyi bugyijától megszabadítva elém tárult a vágyaim csúcsa. A vénuszdomb frissen szőrtelenítve arról árulkodott, hogy a nőm már hajnalban olvashatta a nap forgatókönyvét, csak szende szűzként tartózkodóan viselkedett. De nem ellenkezett, sőt a két tenyerével a fejemet intenzíven a lába közé húzta, amikor a klitoriszát kényeztettem a nyelvemmel. A teste megfeszüléséből és a halk sikolyokból következtettem, hogy Karinak kellőképpen megtaláltam az egyik „gyenge” pontját. Azután magára vont és egy pár percig szorosan ölelt.
Magához térve lefejtette rólam a boxer-alsómat és fölém hajolva kényeztetni kezdett.
Mielőtt megközelíthette volna a csúcsom határát, magamra vontam úgy, hogy a 69-es póz szerint kölcsönös örömszerzésben legyen részünk egy időben. Ez azért is előnyös, mert némileg elvonja a figyelmemet a Kari szája kelltette érzésekről. Miközben a csiklóját szopogattam, hüvelykujjamat a mézédes résébe illesztettem úgy, hogy a „G” pontot stimulálhassam. Nem váratott magára sokáig az orgazmusa, hatalmasat élvezett! A megpihenése után ráillesztettem a keményen duzzadó tagomra lovagló pózban. Lassan merült belé az ötödik végtagom. Kellemesen, izgatóan szorító érzést keltett a lovagló mozgása, amit a számba illesztett bimbója szopogatása sem tudott csillapítani. A tempót gyorsítva éreztem, hogy semmi nem tudja tovább hátráltatni a csúcsra törésemet. Ennek hangot is adtam a ritmikus nyögéseimmel, lihegésemmel, ami annyira inspirálta Karit, hogy éppen egyszerre jutottunk a csúcsra.
Én nyitott vagyok az újdonságok irányába, de eléggé hagyományőrző is ahhoz, hogy a legnépszerűbb szamaritánus pózt kihagynám. Ezzel szoktam megadni az utolsó döfést az „áldozatomnak” a szerelem oltárán. Kari jelezte, hogy őrá ne várjak, mert már nem gondolja, hogy többször elmehetne. Ilyen sem volt még, hogy háromszor jól érezte magát ilyen rövid időn belül, búgta a fülembe. Lassan emelgettem a csípőmet, közben megkérdeztem, hogy nem zavarja-e a bizonytalanságom.
Te, bizonytalan Zolikám? Kacagva kérdezett vissza. Arra gondolok, hogy nem tudom, hogy bedugjam, vagy kihúzzam és ezen sokáig lamentálok. Az újabb kacagása megfeszítette az alhasi izmait is, mint amikor köhögünk.
A tagomra ráfeszült a hüvelyének izomgyűrűi, benne is kellemes érzéseket váltott ki, mert két tenyerét a fenekemre tette és úgy igazított, hogy a tagom töve kellőképpen dörzsölgesse a klitoriszát. Nem sokáig bírtam a lassú menetet. Elragadott a párzó tempó rohama. Kari annyira tolt magába, hogy a boldogságom nem késlekedhetett. Az örömömet érezve felsikított, szorosan magához ölelt, mert mégis csak a csúcsra jutott.
A hétköznapi szabadnapjait náluk, vagy nálam töltöttük hónapokon keresztül. Az utolsó találkozásunkkor éreztem, hogy a lelke és a gondolatai teljesen máshol vannak. Nagy problémája lehetett, mert amikor rákérdeztem, sírva fakadt. A vidéken élő szülei egészségi állapota olyan szintre zuhant, hogy kénytelen a szabadnapjain hozzájuk utazni. Sőt, időközben úgy alakult, hogy talált magának helyben munkát és csak hétvégenként járt fel a családjához. A lányai gépét néha még gyógyítom,
de Karival csak nagyon ritkán, baráti alapon szoktam találkozni.
A folyamatos ápolásra szoruló szülei, akikről mindig elragadtatva beszélt, olyan lelki traumát okoztak neki, hogy nem kívánja a saját örömét, egyenlőre. Vagy talált volna magának helyben valakit? Többször nem próbálkoztam nála.
A barátságunk mai napig fenn áll, de csak msn-en tartjuk a kapcsolatot.
A cikket írta: Lakyluck
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez itt a macskám véleménye ;-)
Ez pedig az enyém: huhh...
Annak ellenére nem értek a macskák nyelvén, hogy mindig volt négylábú cicám is. De az azonnal egyértelmű lett számomra az első virtuális kommunikációnk alkalmakor, hogy az auráink találkozása frenetikus élményekhez juttatna mindkettőnket.
Erre fogod magadat és külföldre menekülsz. Ennyire ijesztő lennék? Pedig nem is állok még távoli rokonságban sem a Notre Dam-i toronyőrrel.
Nem gondolom, hogy Tünde előled "menekülne" :-)))
Sajnálom, hogy más kommunikációs csatornán ( skype, msn, személyesen) nem konzultálhatok veled!
Persze, hogy nem előlem menekül Tündi.
a menekülésről:
De amilyen okos nő, még azt is tudja, hogy addig igazán izgalmas a vadászat, amíg üldözzük a zsákmányt. Szerintem jól kijöhetnék vele, mert imádom az okos, agilis nőket. Hab a tortán a számomra abszolút ideális teste és a bájos arca.
Ami a problémát okozza, hogy nekem kicsi van és görbe, a szomszéd utcáig sem ér el. A mi köztünk lévő távolság pedig több mint 100 KM.
Köszönöm a bizalmadat! Puszi
Szia Gini!
Sajnálom, hogy más kommunikációs csatornán ( skype, msn, személyesen) nem konzultálhatok veled!
Persze, hogy nem előlem menekül Tündi.
a menekülésről:
De amilyen okos nő, még azt is tudja, hogy addig igazán izgalmas a vadászat, amíg üldözzük a zsákmányt. Szerintem jól kijöhetnék vele, mert imádom az okos, agilis nőket. Hab a tortán a számomra abszolút ideális teste és a bájos arca.
Ami a problémát okozza, hogy nekem kicsi van és görbe, a szomszéd utcáig sem ér el. A mi köztünk lévő távolság pedig több mint 100 KM.
Köszönöm a bizalmadat! Puszi
Nem menekülök senki elől. Egyszerű a képlet, a pénz nem boldogít,de hiánya boldogtalanná tesz...Imádlak Zolikám, ha úgy van megírva, úgyis beléd botlom egyszer...de akkor jaj Neked! ;-))
Akkor viszont jaj nekem, de te sem úszod meg szárazon.
Mikor iratkozhatom be a felvételi előkészítőre?
Puszillak: Zé