újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

Kapcsold le a villanyt... /Pályamű/

Látogatók száma: 120

Kapcsold le a villanyt, azt is amit látsz, és azt is ami a fejedben van. Kapcsolj ki mindent, és felejts el mindenkit erre a pár percre....

1.

Kapcsold le a villanyt, azt is amit látsz, és azt is ami a fejedben van. Kapcsolj ki mindent, és felejts el mindenkit erre a pár percre. Ne foglalkozz semmivel és senkivel, csak élvezd a show-t, érezd a feszültséget, a szűnni nem akaró vágyat, amit irántam gerjesztesz. Mert megengedem Neked. S bár csak szemed tüze éghet, az lángolhat hevesebben, mint eddig bármikor...

Harcolok magammal a legbensőmmel, aki tele van gátlással és félelemmel, és aki nem mer még hinni a mesékben. Tudom, hogy ebben Te majd segítesz nekem, ledöntjük a falakat ketten, közös erővel. Hogy ne maradjon hátra más, csupán mint szép emlék éljen tovább.

Figyelj, nézz ide, láss most csak engem erre a pár percre, érzed, hogy akarlak, hogy kívánlak, hogy a csók sosem hazudik és ez a test is csak érted mozog. Azért táncol, hol lassan, hol gyorsabban, azért remeg, és a szám is csak azért az egyért sóhajt. Mert kívánlak és mert akarlak, és azt akarom, hogy Te is érezd azt, amit én legbelül.

S mikor hátradőlsz azon a kanapén, és én előtted állok, halk zene szól a testekből, simogatja a teret, simogatja a lelkeket. Szóhoz sem jutsz, csak nézel s szítod a lángot szemeiddel. A gondolataid már nem száguldhatnak, elcsendesedtek, egy másik folyamat veszi kezdetét testedben. Keringeted a tiszta erőt, egyre nagyobb nyomással, egyre több levegővel, egyre hevesebb szívveréssel. Érzed Te is. Pedig még hozzám sem értél, s én még meg sem érinthettelek, még mindig csak állok ott előtted...

2.

A vágy már egyre hangosabban ordít, s mikor végre hozzámérsz, apró pöttyök jelzik kezeid érintését. Hideg és meleg egyszerre él, sötét és világos játszik ma társast egymásnak, a másikért. Azt kívánom csak csináld már, gyerünk már, de közben élvezem az idő lassú folyását, az óra nem hallható kattogását, a kerekek hangtalan csikorgását.

Lassan elhagy a támaszom, közelebb hajolok, hogy végre ajkaimmal is érezhessem falánkságod. Csak semmi hirtelen mozdulat, kezeink is még kontroll alatt állnak. Simogatni, finomkodni lágyan, pillekönnyen, miközben egy oroszlán küzd legbelül a szűzzel. Bőrömön egy apró karcolás a felhívás, két erősen markoló kéz, egy mély sóhaj a feladás, győztél, élvezd hát!

A csók egyre hevesebb, az ölelésed egyre mélyebb, a légvételek minden túlkiabálnak. Fogak és karmolások életre kelnek, hívó szavuk a vágy, ilyenkor már semmitől nem félek. Azt akarom, hogy egy legyen a tánc, hogy egy legyen a mozdulat, hogy csak érezz és élvezd, amit ritmusunk ad.

Nézz rám szépen, és nézz rám csúnyán, szeress és gyűlölj, kiabálj és suttogd el, mit szeretnél, mit kívánsz a kéjtől. Fogj erősen, simogass lágyan, lökj el magadtól és szoríts úgy, mintha soha nem engednél el. Adj parancsot, és találd ki gondolataim! Tölts ki teljesen, szoríts még erősebben! Élvezd, ahogyan élvezem.

3.

Már nem tudsz megálljt parancsolni, már nem akarod magad visszafogni. Elég átadnod magad az öröklét hívó szavának, mikor megáll az idő pár pillanatra, mikor a másikkal vagy egymagad a végtelen valóságban. Kiteljesedsz s lehetsz épp olyan gyönyörű, mint amilyen rémisztő.

Felejts el mindent, nem történt semmi, egyedül a szobádban, csak a gondolatok hívtak játszani. Mert nem voltam ott és nem érezhettelek, mert nem fogtad a kezem és nem ölelted lényem. Nem álltam ott előtted levetkőzve minden gátlást, és Te nem kérted, nem vártad a folytatást. Lopott kalandunk magányosan a sötét éjben, hogy ne üresen jöjjön a holnap, hanem éltető erővel.

De minden jéggel telt sor csak ámítás, hamis kifogás, önző makacsság. Mert így a könnyebb, így az egyszerűbb, így szebb élni a gördülő jövőt. De hát... Tudod Te is mit rejt a hidegség, a hálátlan keménység. Hazudnék, ha azt mondanám nem éreztelek a sorok között, hazudnék, ha azt mondanám, semmi sem történt közöttünk! Hisz a lelkek már azelőtt találkoztak, mielőtt a testek egymásba fonódtak.

Most csak szeretnék rajtad feküdni, ameddig az időnk bírja, s csak érezni tested, szeretni közelséged. És szeretnék felébredni, de nem lehet, nem jön az eső, mi elmossa az öröm könnyeket. Szeretném, ha így tartanál, fognál sokáig, szorosan nagyon, s álomba ringatnál minden hajnalon...

A cikket írta: Nóribaba

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat! :)
 
Elég érdekes stílus, olyan az egész, mint egy dalszöveg. Eredeti, de kicsit többet vártam.

Donna Juanna
Anonymus
Kedves Pályázó!

Úgy érzem jó, tetszett, de ez a stílus nem áll közel hozzám.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
Ez tényleg kapcsold le a villanyt! írás:) Sztem sem rossz, de (ide) kevésnek érzem ezt a belső monológot.

B:)
Anonymus
Szia Cikkíró!
Nagyon jóra sikerült írás. Ebben a stílusban -felhívás keringőre- azt hiszem verhetetlen. Kiváló, hibátlanul összeraktad. A mondatszerkesztésed és a nyelvezeted is kitűnő. Az írás pszichológiája meg annyi, amennyit a másik elképzel. Tetszett az ötlet és a kivitelezés is!
Üdv,
Pinokkió

Lájk, 6*
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: