Katonák kíméljenek! 13
Látogatók száma: 81
Megnyílni másnak nem könnyű. Még akkor sem, ha a nő művész, érzékeny és szerelmes. A férfi pedig katona. Küzdelmek árán jutottak el egymáshoz, ezt megbecsüli mindenki, mert azt értékeljük igazán, aminek megfizetjük az árát...
13 fejezet
Gaby nem tudott mit tenni, hát aludni ment. Aztán másnap minden kezdődött előröl. Mrs. Noyce nem szólt hozzá, most már Andrew sem. Némán tették meg az utat a tornára, majd a haza út helyett a férfi közölte, hogy a gyárba akar menni. Gaby megcsóválta a fejét, de nem tiltakozott. Elvitte a férfit, aztán haza ment. Délután várta a telefont, de Andrew nem hívta, hanem haza jött egy sofőrrel. Este az asztalnál elmondta, hogy mostantól a sofőr fogja szállítani. Gabynak így rengeteg ideje támadt és evvel együtt mély lelkiismeret furdalása is. Nem tudta, hogyan magyarázza meg Andrewnak, hogy mit érez, és mit szeretne.
Egy hét múlva Margaret jó hírt hozott. Az iskola igazgatója a következő évre új rajztanárt keresett és a nő ennek nagyon örült. Bement az iskolába és mindent megbeszéltek. A mostani rajztanárnő szülni megy és felajánlották neki, ha esetleg szükség van rá, bemehet órát adni. Végre a nő vére felpezsdült. Eldöntötte, hogy nem fog unatkozni, hanem ismét festeni fog. Be is vásárolt mindent, de nem tudott hol berendezkedni. A házmestert megkérdezte, hová rakhatná a dolgait és az mutatott neki egy pinceszobát. Azt ki is takarította és berendezte műhelynek. Már nem zavarta, hogy Mrs. Noyce nem szándékozik haza menni, nem is törődött vele. Csak egy bosszantotta, hogy Andrewt egyre ritkábban látja. Reggelinél találkoztak és esetleg vacsoránál. Az ideje többi részét, ki tudja, hol töltötte. Mrs. Noyce-szal is valahogy így volt, őt sem látta egész nap. Csak Margaret és Andy maradt neki társaságnak. Így jött el a kicsi első születésnapja. Ebben a kissé rideg helyzetben nehéz volt ünnepelni, de túlestek rajta valahogy. Szeptemberben Gaby végre munkához láthatott, és nagyon élvezte. Szerette a gyerekeket és ettől kivirult. Boldogan ment dolgozni, aztán a szabad óráit Andyvel, vagy a festéssel töltötte. Odalenn a pincében kialakított egy sarkot a fiúnak, ahol nem érhette baleset, és együtt bolondoztak. Andrew még mindig kerekesszékkel közlekedett és a nő, akárhogy kérdezte, hogy halad, mindig az volt a válasz, hogy elég jól. Már nem kérte a férfi, hogy masszírozza meg és még csak nem is nézett rá és ettől a nő teljesen elszomorodott. A pince magányában sokszor rajzolta le Andrewt és meg is festette, de nem tudta, mihez kezdjen érzéseivel.
Valamivel karácsony előtt az iskolai Halloween ünnepen szembesült avval a ténnyel is, hogy az egyik kollégája érdeklődését felkeltette. A férfi matematikát és fizikát tanított. Egész este vele akart táncolni és a nő már nem tudta visszautasítani. Amennyire félt ettől, annyira meglepte, hogy Dag kifejezetten szórakoztató a maga módján. Ittak néhány pohárral és Gaby elengedte magát. Aztán az egyik tánc után kivezette a férfi és a friss levegőn elcsattant az első csók. Gaby nem akarta ezt. Eltolta a férfit.
- Ne haragudj Dag, de ezt nem kellett volna.
- Miért? Olyan nagy bűn, ha vonzódunk egymáshoz?
- Nem Dag, én nem akarom ezt. Én mást szeretek és nem akarlak megbántani.
- Sajnálom…- sóhajtott a férfi és otthagyta őt. Gaby homlokát ráncolva nézett utána, de inkább haza indult. Taxit hívott. Még a ház előtt is mosolygott Dag suta tánclépésein. Felment és a konyhában töltött egy gyümölcslevet magának. Mosolyogva mosogatta el a poharat. Margaret és a többiek biztosan már lefeküdtek. Az órára nézett. Tizenegyet mutatott. Andy szobájába ment. Csendesen az ágyához lépett és betakarta őt. Hálóinget vett magához és elment zuhanyozni. Még a fürdőből is táncolva jött ki és a folyosón szembe találta magát Andrewval. A kerekes székben ült most is.
- Jó estét! – köszönt neki.
- Látom jól sikerült az este. – mondta a férfi.
- Igen. Régen voltam ilyen Halloween Partin! A gyerekek hihetetlen jelmezeket öltöttek magukra! Még a tanárok is! – mosolygott a nő bágyadtan. – Sőt még táncoltam is! Dag, a fizikatanár felkért, de… hát nem a tánc az erőssége! – nevetett halkan a nő. Andrew némán nézte őt és Gaby nem értette, mit néz rajta. – Valami baj van? – kérdezte.
- Jól érzed magad?
- Persze! – vágta rá.
- Úgy csillog a szemed, mint egy első bálozónak! – válaszolt erre a férfi nyugodtan.
- Rég volt, hogy utoljára báloztam és igen, ittam egy pohár puncsot is. No és akkor mi van?
- Semmi, de ne ébressz fel mindenkit, ha hazajössz. – evvel a férfi megfordult és a szobája felé tartott.
- Nem ébresztek fel mindenkit! – szólt utána.
- Most is kiabálsz! Jó éjszakát! – csukta be az ajtót. Gabyban felébredt a harci ösztön és utána szaladt. Berontott és becsukta maga után az ajtót.
- Nem kiabálok és igazán nincs jogod szemrehányást tenned, mert kicsit kikapcsolódtam! Jól éreztem magam már ez is baj?
- Nem baj, ha nem úgy csörtetsz haza, mint egy csorda megvadult elefánt.
- Érdekes, rajtad kívül senki sem sérelmezi, a csörtetésemet!
- Veszekedni akarsz?
- Nem, csak nem tetszik a szemrehányásod! – a férfi az ágy mellé gurult. Felállt, majd leült az ágy szélére. Gaby nem jutott szóhoz sem. Csak nézte és pislogott. – Andrew, te… már jársz!
- Miért, mit gondoltál sosem akarok kiszállni ebből a székből?
- Nem csak… mostanában keveset látlak.
- Mert folyton dolgozol, vagy a pincében vagy.
- Na ne! Te vagy aki folyton dolgozik! Én mindig kérdezgetlek, hogy vagy és te csak ímmel-ámmal válaszolsz! – indult meg a férfi felé a nő. A lábait nézte és leguggolt hozzá, hogy lássa, mennyire fejlődtek már ki az izmai. Amint megérintette, Andrew azonnal eltolta a kezét.
- Hagyd ezt abba!
- De hát mi bajod? – nézett fel Gaby. A férfi egy hosszú pillanatig csak nézte, aztán felállt. Így a nő is talpra ugrott. Most újra két lábon, egész lénye beleremegett a vágyba. Hátrébb lépett és végigmérte a férfit. – Igazán büszke lehetsz magadra!
- Már egy éve! Ideje volt talpra állnom, nem gondolod? – közölte a férfi.
- De igen, de elég biztosan állsz a lábadon? Mit mond a tréner, helyre jöttek az izmaid?
- Igen helyre jöttek. – jelentette ki a férfi furcsa hangsúllyal. Gaby nagyon nehezen kapcsolt és jó ideig csak értetlenül nézett Andrewra. Amikor rájött, mit is akart mondani a férfi, hátrébb lépett. Nem is tudta, miért, hisz nem akart menekülni, sőt, mégis megijedt. – Nem kell félned, még szaladni nem tudok úgy mint te. Rohanj csak a szobádba és zárkózz be! – intett és elfordult. Levette a köntöst és egy szál alsónadrágban az ágyra feküdt. Miután betakarózott a nőre nézett. – Mire vársz még?
- Andrew, igazságtalan vagy velem! Nem tudtam, hogy már ilyen jól vagy! Miért baj, ha érdeklődöm?
- Ne törd magad! Nem fontos megjátszanod, hogy érdekel!
- Már hogyne érdekelne! – a nő az ágy szélére ült. – Andrew, mindig érdekelt a sorsod, miért játszanám meg magam?
- Ki tudja. Nem hiszem, hogy hálából teszed!
- Anyád telebeszélte a fejed valami butasággal?
- Nem beszélte tele semmivel, csak nem értem, miért vagy még itt.
- Mert… nem tudom mihez is kezdhetnék nélküled… - mondta a nő bátran. Talán az ital, talán a látvány sarkallta arra, hogy vallomást tegyen, már nem akart meghátrálni.
- Ne hazudj nekem! Néhány hónapja még elutasítottál! Mi változott azóta?
- Azt hittem, te csak… hogy a szorult helyzeted miatt mondtad… Én nem is tudom, mit mondjak, vagy tegyek, hogy ne bántsalak… hogy én se sérüljek… - a nő akadozva próbált magyarázkodni. Belesült és szégyellte magát. Lehajtotta a fejét és felállt. – Most már nincs szükséged rám. Már azt sem engeded, hogy megmasszírozzam a lábad. – Gaby az ajtóhoz indult.
- Az tényleg hiányzik. Jó érzés volt. Elfáradtam, ha tényleg akarod, megmasszírozhatod. – szólt utána Andrew. Gaby visszafordult és bólintott. Kiment a krémért és leült az ágy végére. A kezébe vette a férfi lábát, aztán lassan masszírozni kezdte. Az érintés felzaklatta. Szíve felgyorsult és hevesen kapkodta a levegőt. Minden egyes mozdulattal hevesebben vágyott rá, nem tehetett róla és ellene sem. Szerette ezt a férfit, bárki is volt. Egymás szemébe néztek. Gaby abba hagyta, amit csinált. Andrew megmozdult. Felült és megérintette az arcát. Gaby nem húzódott el, inkább bele hajtotta az arcát a tenyerébe.
- Andrew… el sem hiszem, hogy te…
- Már rég vágyom erre! Maradj velem, kérlek! – mondta remegő hangon és a nő átölelte a férfi nyakát. Csókjuk heves volt és vad. Gaby már nem félt és nem akart sehová menni, csak arra, amerre Andrew vezette. A gyönyörök birodalmába. Kéz a kézben, ahogyan ősidők óta a szerelmesek, minden fenntartás nélkül.
Reggel verőfényes napsütés ébresztette a nőt. Olyan mélyen aludt, hogy talán fel sem kel, ha nem érzi meg annak az embernek a simogatását, akivel az éjszakát töltötte. Elmosolyodott.
- Miért nem alszol még?
- Már tizenegy óra. Lassan kész az ebéd. – mondta a férfi csendesen.
- Oh, jól elaludtam! A reggeli! – ült fel és azonnal kapkodni kezdett. Andrew visszahúzta.
- Semmi baj. Margaret volt olyan kedves, hogy ellátta Andyt na és anya elvitte őt kirándulni.
- Anyád kirándulni vitte Andyt? Hová, a new yorki Wall Streetre? – erre a férfi elmosolyodott.
- Nem. – a lány arcát megérintette az ujjával. – Csak a villába. Ott nagy és szép a kert, csiripelnek a madarak és ha kinyitod az ablakot, nem az autó zúgását hallod.
- Télen, madarak, meg kert? Megint költöztetni akarsz? – vonta össze a szemöldökét a nő.
- Átlátsz rajtam. – csóválta meg a fejét a férfi. – Még jó, hogy nem vagy az üzletfelem.
- Ismerlek. – a férfi bólintott.
- Ismersz, és mégsem hiszel nekem, ha azt mondom, téged akarlak.
- Mert én magam sem hiszem, hogy létezik ilyen banális történet! Olyan mesébe illő lenne! – mosolygott a nő.
- Pedig igaz.
- Már azt hittem, elküldesz és én nem tudom merre is menjek.
- Nem tudnálak. Ha képes lettem volna rá, már a kórházból sem jövök ide hozzád.
- Na, azért nem teljesen így volt! Ha nem ragaszkodom hozzá, hogy ápoljalak, ma nem fekszünk itt az édes semmittevésben!
- Talán. Azt hiszem, bárhogy is alakul, nem engedtelek volna el csak úgy.
- Ne beszélj! – koppintott a férfi orrára és felpattant. Kiszaladt a fürdőszobába. Úgy negyed óra múlva a konyhába ment és egy nagy kancsóval és két pohárral tért vissza. – Hoztam egy kis teát. Kérsz? - Töltött Andrewnak és felé nyújtotta. A férfi a pohárral együtt az ágyra húzta. – Hé kiöntöm! – de a pohár az éjjeli szekrényre került, ő pedig a férfi karjaiba.
- Gaby, hosszú néhány év áll mögöttünk és már magam sem hittem, hogy valaha véget ér a rossz szériám, de a te kitartásod elég volt, hogy újra bízzak! Minden mozdulatod és minden porcikád csodálatos és én nem tudok ellenállni neked! – csókolta meg őt a férfi. – Érezni akarlak! Tudni, hogy velem vagy, hogy mellettem kelsz és fekszel! – Andrew miközben beszélt a kezével a nő combját simogatta, és ez nem hagyta hidegen Gabyt. Átölelte szerelmét a nő. Forrón csókolta, ahogy csak tudta és egyszerűen nem volt képes egyik sem betelni a másikkal. Valamikor később, sokkal később, mikor Gaby behozott valami harapni valót, kissé józanabban voltak képesek beszélgetni. Gaby fel is tette a kérdést, ami leginkább foglalkoztatta.
- Andrew, hogyan tovább most? Az előbb, mintha költözésről beszéltél volna. Miért akarsz a villába költözni?
- Mert az a családi birtok. Én is ott nőttem fel, szeretném, ha a fiam is elmondhatná magáról ugyanezt.
- A fiadnak teljesen mindegy hol nő fel. Neked nem mindegy. Miért ragaszkodsz hozzá?
- Mert ez így van rendjén.
- Na és én mit csináljak? Nézzem, ahogy vezeted a gyáradat és neveljem a gyereket? Nem vagyok olyan nő, aki megelégszik ennyivel.
- Akkor dolgozol tovább és neveljük Andyt.
- Hát rendben.
- Nem értem, miért gondoltad, hogy el akarlak szakítani a munkádtól?
- Berögződés. – vont vállat a nő.
- Gaby, ami volt, elmúlt. Zach nincs többé. Nem bánthat, és nem engedem, hogy a miatt, félelmeid legyenek. Próbáld elfelejteni.
- Próbálom, de bizonytalan vagyok. Egyszerűen nem értem, mi történt velünk! Szép a szerelem, élvezzük is, amíg csak lehet, de olyan hihetetlen…- tárta szét a kezét a nő.
- Nem annyira. Amióta történt az a csalás Leticiával, nem gondoltam, hogy valaha még egyszer bízni fogok nőben. Nem is tettem. Amikor később Zach megkért, hogy nézzek utánad, hidd el, minden mozdulatodat figyeltem. Olyan természetes voltál és a szemedben, mégis rettegés ült. Nem értettem miért. Nem tettél soha semmi rosszat, sőt úgy kerülted az embereket, mint a pestist. Zach pedig folyton azt mondta, megcsalod. Nem akartam egy újabb bonyolult történetbe belekeveredni, ezért gyorsan lezártam az ügyet. Aztán jött a terhességed és Zach halála. Nagyon megrázott és az még jobban, amit mondtál a barátomról. Nem hittem neked. Tudni akartam miért hazudsz és figyeltelek. A terhességed alatt, mikor már nálam laktál gyakran próbáltam közeledni feléd és te fejvesztve menekültél. Az a riadt tekintet sosem fog kimenni a fejemből.- dőlt hátra az ágyon a férfi, aztán folytatta. - A szülés megváltoztatott. Magabiztosabb lettél, és azt hiszem, ami a szülőszobán történt, valóban sorsdöntő volt. Elesett, csapzott és fáradt voltál, akkor értettem meg, mekkora szükséged van egy társra, aki gondoskodik rólad. Szerettem volna, ha nem nézel rám úgy, mint azelőtt. Azt akartam, hogy bízz bennem, és én beléd szerettem. Nem akartál elcsábítani, nem akartál tőlem semmit, mégis elvettél tőlem mindent, ami fontos. Beköltöztél az álmaimba, a lakásom a te illatoddal volt tele, meg avval a hangulattal, amivel Andyt kezelted. Irigy voltam rá, nem tudtam, hogyan közeledjek feléd és még utolsó este, amikor elbúcsúztam akkor is csak azt reméltem, hogy vársz rám. A bevetés befuccsolt. Hibát hibára halmoztam. Tudtam, hogy butaság így elmenni, de reméltem, megúszom. Bizonytalan voltam és ez okozta a vesztem. Épp, hogy életben maradtam.
- El sem kellett volna menned! Így nem. Zach az utolsó útja előtt eljött hozzám. Én be sem engedtem és az ablakon keresztül néztem, ahogy a kapu előtt tombol. Esküszöm nem kívántam a halálát… csak hogy többé ne lássam…- Gaby sóhajtott. – Az én hibám… ha nem kívánom oly nagyon…
- Ne vádold magad. – húzta magához őt a férfi. – Így kellett lennie. Ha ő nincs, nem ismerjük meg egymást.
- Ha ő nincs, Andy sincs. – bólintott a nő. – Andrew, - nézett a férfira – tudom, hogy nem vagy olyan mint ő, tudom, hogy jó ember vagy és azt is, hogy számíthatok rád, de ha megkérhetlek, soha de soha ne bíztasd a fiunkat arra, hogy katona legyen! – kérte a nő kétségbeesetten. Andrew mosolyogva ölelte magához a párját.
- Nehéz lesz ellenállni a kísértésnek, de ezt nem mi döntjük el. Ha ahhoz lesz tehetsége, katona lesz. – jelentette ki a férfi.
- Legalább hazudhatnál egy kicsit, hogy megnyugodjak! – csapott a karjára a nő. Andrew nevetve védekezett és az ágyra döntötte a nőt.
- Nem hazudok és neked sem ajánlom mert ha rájövök, nagyon megbánod! – fenyegette meg a férfi őt.
- Nem szokásom. – sóhajtott a nő.
- Akkor mesélj egy kicsit az iskoláról! – kezdte puszilgatni a férfi a nő ujjait.
- Nagyon jól érzem ott magam. – most a tenyere következett. – Szeretem a gyerekeket. Némelyikkel meggyűlik a bajom, de… - itt elakadt egy kicsit, mert a párja a tenyerébe csókolt. – miket nem tudsz…
- Ezer féle apró édes hely van rajtad, amiről még te sem tudsz. – mosolygott a férfi.
- Na igen, akinek thai masszőr volt a tanára, annak könnyű!
- Kellemeset a hasznossal. – és a férfi folytatta a kínzást. – Ne hagyd abba! A kollégáidról nem is mesélsz?
- Mit akarsz tudni róluk?
- Van köztük olyan, aki miatt féltékenynek kellene lennem? – erre a lány megmerevedett, de a férfi nem hagyta abba a játékot.
- Nincs. Csak ha nem bízol bennem. – válaszolta. Andrew a szemébe nézett.
- Még Dag, a fizikatanár sem érdekel?
- Nekem a katonák a gyengéim, nem a kissé bolondos tanárok. Ezt már anyám is megmondta, nem emlékszel? – komolyodott el a nő.
- De emlékszem. És arra is, hogy mennyire féltél tőlem. Ahhoz képest, igen sokat változott az ízlésed. – Gaby felült és a tálca után nyúlt.
- Most mondom el először és utoljára, hogy nem érdekel más és ha ezt még egyszer felhozod, nem maradok tovább! Egyszer elég volt az idióta alaptalan féltékenységgel küzdenem! – evvel kivonult. Letette a tálcát a pultra. Mély levegőt vett. Ideges volt de csak remélni tudta, hogy Andrew nem fogja megfojtani a féltékenységével. A férfi utána jött, bár lassan közlekedett, azért tényleg szépen javult az állapota. Gaby elfordult, de a férfi átölelte.
- Egy csók alaptalan ok a féltékenységre szerinted?
- Ott voltál?
- Igen.
- De hát mi szükség volt erre?
- Tudni akartam, mitől vagy ennyire boldog mostanság.
- Hát nem Dagtól.- Gaby megfordult, hogy a férfi szemébe nézzen és hátralépett. – Attól vagyok boldog, hogy végre nem gátol senki abban, hogy azt tegyem, amit akarok. Hogy dolgozhatok, hogy annak szentelhetem az életem, amire születtem, hogy a gyerekekkel foglalkozhatok és festhetek. Már nem úgy, mint azelőtt, hanem felszabadultan! Érzem, hogy megy és érzem, hogy festenem kell. Ha lejössz és megnézed, mit csinálok a pincében, látni fogod, hogy nem létezik más, csak ez. –itt a nő a szívére tette a kezét. Szemében könny gyűlt. – Ne tedd ezt velem… te is…
- Kérlek, bocsáss meg! – húzta magához a nőt Andrew és mindketten a pultnak dőltek. – Csak bizonytalan vagyok én is. Látod, nem vagyok olyan erős, mint azt képzeled! – simította hátra a nő haját a férfi. – Te teszel azzá, a bizalmad és a szavaid. Ha nem táplálod bennem a reményt, feladom. Anyának igaza van. Összeomlanék nélküled! Tegnap éjszaka, ha nem jössz be hozzám, nem tudom, mit teszek. Iszonyú dühös voltam rád! Azt látni, hogy mással vagy, elviselhetetlen kín, ennyi vágyakozás után. Két éve várom, hogy megnyílj nekem és a célegyenesben egy fizika tanár közénk áll! Sajnálom, de nem tudom elfogadni ezt.
- Gyere velem! – fogta kézen a szipogó nő a férfit. Köntöst és papucsot húztak és a lifttel lementek a pincébe. A nő kitárta az ajtót és Andrew belépett. Felkattintotta a villanyt és körülnézett. Lépett még néhányat és lassan, nagyon lassan megfordult a tengelye körül. Hallgatott. Gaby becsukta az ajtót és mellé lépett.
- Hát ez a szentélyed. – mondta halkan a férfi.
- Igen. Andy és én ott szoktunk festeni, meg bolondozni. – mutatott a nő az egyik sarokban berendezett játékbarlangra. A kerítés szivacsból volt, színes anyaggal bevonva, a padló, ugyancsak vastag szivacs és rengeteg párna, meg játék volt szétszórva mindenütt.- Azok meg ott az én játékszereim. – intett a vásznak felé. Andrew a képhez lépett. Alaposan megnézte azt, majd egy másikat vett elő, aztán egy újabbat.
- Ezeken mind én vagyok.
- Igen. Ott meg Andy sorozata. Meg persze vannak csendéletek is, de a legtöbb rólatok készült. – sóhajtott a nő. Andrew visszafordult és a nő szemébe nézett. – Szeretlek téged, minden porcikádat és más nem érdekel. Hidd el!
- Gaby, ha hozzám jössz feleségül, és velem maradsz, míg csak élünk, elhiszem. – a nő sírva rohant a párjához és majdnem ledöntötte a lábáról.
- Oh , ne haragudj… - nevetett könnyezve – nem akartam… gyere, ülj le… - húzta a játszósarokhoz.
- Semmi baj, inkább menjünk fel, ott mégiscsak melegebb van. Meg fogsz fázni! – húzta a férfi az ajtó felé és a nő ment, bárhová, ahová csak hívta a férfi. Egyelőre csak az ágyig, hogy ott aztán szerelmet és hűséget esküdjenek egymásnak, mert tudták, soha senki mást nem lesznek képesek szeretni, még ha a világ össze is dől körülöttük.
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Minden jó, ha vége jó! Tetszett az írásod! Gondolom nem ez volt az első, némi gyakorlattal rendelkezel már!
Az első résznél Bianka megjegyezte az "evvel-avval" hibás szóhasználatodat. Kicsit nekem is zavaró volt, de sitty-sutty ki tudod javítani ezzel-azzal-ra. Néhol az idegen név ragozásánál is becsúszott egy-egy hiba, de ki az, aki sohasem hibázik? Nálam is előfordul, hogy a többszöri átolvasás után is átsiklok a hiba felett.
Puszillak
heleenke
Szia Ailet!
Minden jó, ha vége jó! Tetszett az írásod! Gondolom nem ez volt az első, némi gyakorlattal rendelkezel már!
Az első résznél Bianka megjegyezte az "evvel-avval" hibás szóhasználatodat. Kicsit nekem is zavaró volt, de sitty-sutty ki tudod javítani ezzel-azzal-ra. Néhol az idegen név ragozásánál is becsúszott egy-egy hiba, de ki az, aki sohasem hibázik? Nálam is előfordul, hogy a többszöri átolvasás után is átsiklok a hiba felett.
Puszillak
heleenke
Nem tagadom nem vagyok tökéletes... :) azért vannak a jó barátok, hogy szóljanak az ilyenek miatt. Nem bánom, természetesen hibázok, de igyekszem javítani, mielőtt kirakok valamit. Az én szemem sem sas... :)
Igen van több írásom is, a másik, ami már fenn van a Tűz és víz, csak eleinte azt tervezem a pályázatra, de végül mást raktam fel. Ha érdekel a kalandos misztikus mese is, folytatólagosan az a történet is fenn lesz.
Puszi Ailet
Szia!
Nem tagadom nem vagyok tökéletes... :) azért vannak a jó barátok, hogy szóljanak az ilyenek miatt. Nem bánom, természetesen hibázok, de igyekszem javítani, mielőtt kirakok valamit. Az én szemem sem sas... :)
Igen van több írásom is, a másik, ami már fenn van a Tűz és víz, csak eleinte azt tervezem a pályázatra, de végül mást raktam fel. Ha érdekel a kalandos misztikus mese is, folytatólagosan az a történet is fenn lesz.
Puszi Ailet
Tökéletes ember nincs, mindenki hibázhat! Én is baráti segítségnek veszem, ha valaki jószándékúan figyelmeztet a hibáimra : -)
Természetesen szívesen fogom olvasni a többi írásodat is!
Puszillak
heleenke