Katonák kíméljenek! 4

Látogatók száma: 72

Egy sorsfordító nap.

4. fejezet

Így Gaby ismét költözött, persze mielőtt igent mondott megnézte, hová is megy. Andrew készségesen megmutatta neki a házát, ami elég nagy volt. Egy elegáns bérház második emeletén lakott a férfi. A három szoba és egy cselédszoba ellen nem lehetett kifogása. Az alkalmazott egy ötvenes nő volt, aki csak uramnak szólította A.J.-t. Gaby szinte rettegve várta, hogy valamelyik pillanatban kilép az egyik ajtó mögül Kate, de erre nem került sor.
Margaret, a házvezetőnő szívélyesen fogadta és mindenben segített neki. A gyermekszoba berendezésénél mindhármuknak minden tudására szüksége volt, hisz a kezdő szülők nehezen birkóztak meg a kisággyal és a szekrényekkel. Első este a vacsoránál elégedetten bár, de fáradtan beszélgettek.
-Nos, meg vagy elégedve?
-Nem még nem. Ha megengeded, kifestem, ha már otthon nem veszi hasznát.
- Gaby, nem halaszthatnánk ezt a szülés utánra?
- Az első benyomás sokat számít.
- De hát ő csak egy csecsemő. Egy-két nap nem hiszem, hogy számítana.- a nő felnézett.
-Gondolkodtál már a nevén?- ekkor elhallgattak.
-Nem. Gondolom, nem akarod, hogy Jeff legyen.
-Miért, te akarod? Nekem nem tetszik, de ha szeretnéd…- sóhajtott a nő és a tányérjára nézett.
-Nem ragaszkodom hozzá. Az apámat hívják Jeffnek. Emellé kaptam az Andrewt.
- Nálatok ez hagyomány?
- Így is mondhatjuk.
- Andrew…- ízlelgette a nevet Gaby. – Lehet róla szó. Ez tetszik.
-Mond csak mi bajod az A.J.- vel?
-Semmi, csak olyan… mint a G.I. Joe, túl katonás és én nem vagyok oda a katonásdiért.- vont vállat a nő. Andrew elmosolyodott.
-Hát akkor hívj, ahogy jól esik.- egymásra mosolyogtak. Gabyt valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Átszáguldott a testén egy hullám, ami felmelegítette a szívét. Ezt bizony már nagyon régen érezte. Nem is emlékezett mikor.
-Au…- kerekedett el a szeme. A hasára tette a kezét.- Azt hiszem, ez tetszik neki is. Egyre többet rugdos. Remélem, épségben megússzák a belső szerveim!
-Biztosan, csak egy hónap és szülők leszünk.- gondolkodott el a férfi is. Gaby hátra dőlt és felsóhajtott.
-Igen, ideje. Minden vágyam végre kényelmesen aludni, ülni, enni, és minden egyéb.- lehunyta a szemét és álmodozott.- Az első dolgom az lesz, hogy egy alapos hátmasszázsra befizetek.
-Fáj a hátad?
-Az nem kifejezés.
-Ha akarod, megmasszírozlak.
-Komolyan megtennéd?- nézett fel csodálkozva a nő.
-Nagyon szívesen.- bólintott a férfi. Gaby elmosolyodott.
- Eszel még?- állt fel a nő.
-Nem. Gyere, helyezd magad kényelembe.
Átmentek a nappaliba és a nő körbenézett. Mi lehet elég kényelmes neki, hogy a férfi elérje a hátát? A kanapéra ült, neki dőlt a karfának, ami a derekát tartotta és Andrew mögé állt. Amikor megérintette őt melegség járta át. Le is hunyta a szemét és élvezte a masszázst.
-A gerincem mentén végig sajog. Sosem gondoltam, hogy a terhesség ennyire…nehéz.
-Pedig nekem úgy tűnik, elég jól viseled.- mondta halkan A.J.
-Az utolsó két hónapot láttad csak. Az első hat maga volt a pokol. Most nyugodt vagyok.
-Ennek igazán örülök.
- Mond csak, hogyan fogadta Kate, hogy ide költöztem?- a férfi megállt egy pillanatra.
- Nem tudja.
-Nem mondtad el neki?
-Nem.
- Andrew, előbb utóbb kiderül, vagy titokba akarod tartani?
-Nem. Ne törődj Kate-vel. Ő az én gondom.
-Na meg persze én is, miért vesződsz ennyit velem?
-Már mondtam, hogy fontos nekem a gyerek.
-Még akkor is, ha nem biztos, hogy a tiéd?
-Minden jel arra mutat, hogy én vagyok az apja. Nem szeretnék elmulasztani egyetlen percet sem az életéből.
-Hát ez szép tőled. Más pasi kézzel-lábbal tiltakozna egy nem kívánt gyerek ellen.
-Nem érdekel más mit tenne. Én így döntöttem, és nem bántam meg.
-Még csak most jön a java- nevetett fel a nő.- A pelenkázás, az éjszakai etetés, a fognövekedés…
-Elfelejted, hogy kemény katonai kiképzést kaptam?- mosolygott a férfi is.
-Az más. Az harc, de ha ragaszkodsz hozzá, tiéd lehet az éjszaka. Én úgyis imádok aludni.- sóhajtott fel a nő.- Ez fenséges. Nagyon jó kezed van. Hol tanultál masszázst?
-Thaiföldön.
-Egy csinos thai nőtől?- ugratta őt Gaby.
-Igen.
-Akkor, felesleges elmennem csontkovácshoz. Te majd helyre rakod a gerincem.
-De csak szülés után. Addig csak egy kis frissítő masszázst kapsz. Aztán majd meglátjuk.- mosolygott a férfi. Gaby csukott szemei mögött elképzelte, ahogyan a férfi végigdögönyözi és hirtelen melege lett. Azt sem tudta, mit érezzen, hisz teste ellazult, viszont szíve meglódult. Hasára tette a kezét és hagyta, hadd járja át az egész testét ez a békés nyugalom.
- Ez hihetetlen… - suttogta. –Még sosem éreztem ilyen… rég voltam ilyen jól.- folytatta.
- Csak pihenj, engedd el magad és élvezd.- mondta halkan a férfi. Na ez a mondat már nem tetszett a nőnek. El is ment a kedve az egésztől. Megmozdult.
-Köszönöm, tényleg nagyon jó kezed van.- próbált felkelni és A.J. a kezét nyújtotta, de Gaby felállt és elfordult.
-Mi a baj?
- Megyek aludni. Jó éjszakát.- mondta és otthagyta a férfit. Bemenekült a szobájába. Kicsit járkált, mert feszült a hasa. Mélyeket lélegzett, majd az ágyra mászott. Sokáig helyezkedett, hogy kényelmesen feküdjön és a plafonra nézett. –Mi történik velem? Megtetszett a gyermekem apja? Ez elég nevetséges! Normál esetben előbb tetszik, aztán jöhet a gyerek… Hát ez jutott nekem. Akárhogy is lesz, meg kellene ismernem. Ha már egyszer ideköltöztem. Elég könnyen rávett erre.- gondolkodott, aztán megmozdult, mégsem volt kényelmes. Lecsukta a szemét, és csak hagyta, hogy gondolatai csak úgy maguktól áramoljanak. Zach arca jelent meg előtte, ahogy elbúcsúzik tőle, amikor utoljára látta. Dühös, feszült és ideges volt. Gaby az ablakból nézte, ahogy elmegy, miután félórai dörömbölés után sem engedte be. Csalódott volt a férje, ő pedig sírt. Most bűntudat rohanta meg. Akkor ott azt kívánta, bárcsak sosem látná viszont. Nem akart rosszat neki, csak nyugalmat és békét… A nő arcán könny folyt végig. Hát így ért véget a háború, melyet ő és a férje vívtak… Nem kellett volna így lennie, lehettek volna boldogabbak, ha Zach nem kínozza, ha kicsit türelmesebb, vagy nem katona. A katonaság mindent tönkre tett. Gaby már zokogott. Hasára tette a kezét és csak sírt.
-Ne haragudj rám…- szipogta. Kopogtak.
- Asszonyom, minden rendben?- kérdezte a házvezetőnő.
-Igen.- mondta hangosan, de hangja elcsuklott.
- Bemehetek?
- Nincs semmi baj. – nyögte. – Egyedül akarok lenni.- mondta még csendesebben.
-Ha mégis szüksége lenne valamire, csak szóljon. – válaszolt az asszony és csend lett. Gaby csak nézte a plafont és némán sírt az elveszett évekért, az elszenvedett iszonyú fájdalmakért és minden kínért, amit most eltemetett és meggyászolt. Mert valóban meg kell a veszteségeket gyászolni, ez a világ rendje, mert csak úgy születhet új, ha a régit elengedjük. A kismama hosszú idő óta először nem érzett fájdalmat, ha Zachre gondolt, csak ürességet. Majdnem négy éve ment rá, hogy megtanulja, az élet bizony nem könnyű. Szabadságot és nyugalmat akart. Ezt tudta. Felkelt. A mosdóba ment és a tükörbe nézett. A szeme feldagadt kissé, tompán izzott, de már nem olyan rémisztően, mint amíg Zach élt. Fakó tincseibe is visszatért az élet. Szőke haja most is copfba fonva pihent a hátán, pár szál kilógott belőle, hát rendbe hozta, aztán arcát figyelte. Kissé kikerekedett, csontos vonásait most kis párnák töltötték meg, de az a keserű ránc, amit a fájdalmak és a szörnyű élmények véstek állára, még mindig ott volt. Talán már el sem múlik, ahogyan felejteni sem fogja soha mindazt, amit átélt. Kiegyenesedett. Túlélte, lesz egy gyermeke, egy tökéletes gyermeke, aki miatt igenis megéri hinni és folytatni. Magabiztosan kiment. A.J.-t kereste, de nem találta sehol. A szobájához lépett és kopogott. Egy pár pillanat és a férfi ajtót nyitott.
- Valami baj van?- kérdezte.
- Nem. Andrew, nem maradhatok itt tovább. Haza megyek. –jelentette ki.
-Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.- sóhajtott a férfi.
- Igen. Beszéltünk róla és átmenetileg úgy gondoltam, jó ez a megoldás, de mégsem ez az út, ami kivitelezhető.
-Miért gondoltad meg magad?
- Mert rájöttem, nem itt van a helyem.
-Hát hol?- A.J. összehúzott szemekkel figyelte őt és a nő teljesen nyugodtan nézett bele, a sötéten kavargó szemekbe.
- Elmegyek.- mondta. – Ha akarod, a gyermek életének része lehetsz így is. Ha te vagy az apja, természetesen mindent elkövetek, hogy a kapcsolatotok megfelelően alakuljon, de nem maradhatok.
-Miért?
- Ez a te életed, a te lakásod. Nem akarok a terhedre lenni. Én új életet kezdek, fel kell építenem azt, hogy visszakapjam, amit Zach elvett. A céljaim, az önállóságom, az akaratom, az önbesülésem romjaiban hevernek mind. Össze kell szednem magam. A megoldást nem várhatom mástól, tőled sem.- Andrew a nő keze után nyúlt és megcsókolta azt.
-Megértelek, de mégsem szeretném, ha elmennél. Itt biztonságban vagy, nem bánt senki és ha bármire szükséged van, csak szólnod kell. – Gaby elhúzta a kezét.
- Köszönök mindent.- mondta még a nő és a szobájába indult. A bőröndért nyúlt és felkapta.
- Gaby, bármikor elindulhat a szülés, nem gondolod, hogy egyedül elég veszélyes maradnod? Ha bármi közbe jön, és nem kapsz segítséget, még rossz vége is lehet.
- Nem a Holdra költözöm, csak a város másik oldalára, vissza a lakásba, ahonnan ide jöttem.- kinyitotta a táskát és a ruháit egyesével, belehajtogatta.
- Valami rosszat mondtam? Megbántottalak?
-Nem.
- Látom sírtál.
-Igen. Lezártam a múltat és ezek a dolgok néha könnyekkel járnak. Legalábbis nálam.
- Miért épp az éjszaka közepén jutott ez eszedbe? Nem várhatna holnapig?- sóhajtott a férfi.
-Nem. Most döntöttem és egy percig sem akarok tétlenkedni. Ma rakom le új életem alapköveit. Sorsfordító nap ez a mai. – mondta és becsukta a bőröndöt, majd megemelte. A táska a földön kötött ki és a nő nyögve az ágyra támaszkodott.
-Mi történt?- lépett oda a férfi.
-Mondtam, hogy … sorsfordító…- nyögött újra a nő. – Azt hiszem… a baba…
-Fel tudsz állni?- a férfi belekarolt és óvatosan húzta fel. A nő egész testét görcs feszítette, oda sem figyelt, hogy mit kérdezett tőle A.J. – Gyere, segítek. – mondta halkan, és maga felé fordította a nőt. Gaby arca egészen elkínzott lehetett, mert a férfi felkapta és már rohant is vele kifelé. – Margaret, hozza a csomagját, megindult a szülés!- kiáltott még. A nő megkapaszkodott, arcát a férfi nyakába fúrta és próbált a görcs ellen küzdeni. Alig értek ki az ajtón csillapodott a fájdalom.
- Most már jobb, tegyél le. –kérte csendesen.
- Biztos vagy benne? - A.J. nem tette le, mert már a lépcsőn száguldott lefelé és a nőnek nagyon is kényelmes volt így.
- Andrew, még nincs itt az ideje, még csak 34 hetes terhes vagyok, nem lehet még szülnöm. Legalább egy hónap hátra van.
- Ha most jön, hát most fogsz szülni. Nem is lepődöm meg, hogy hamarabb indult meg, elég sokat idegeskedtél.
- Azért ez így mégsem egészséges…- bizonytalanodott el a nő.
-Ilyet még csak ne is gondolj, minden rendben lesz.- A.J. megállt az autó mellett és letette a nőt. – Meg tudsz állni a lábadon?
-Persze, nem részeg vagyok!- mordult Gaby és az autóba kapaszkodott. Mire beszállt, Margaret is megérkezett pongyolában és izgatottan repdesett körülötte. A nő szelíden rámosolygott és megfogta a kezét.
-Kérem, hívja fel anyámat, hogy jön a baba. Tudni fogja, hogy melyik kórházba megyek.
-Rendben, csak nyugalom, holnap meglátogatom és viszek magának valami finomat. – az asszony szeme könnyes lett, de mosolygott.
-Köszönöm.