újabb események régebbi események további események
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:32
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Erotikus

Katonák kíméljenek!

2011. július 31. - Látogatók száma: 90

Fantáziám alkotta történet, egy esemény, egy rövidke hír megfog és körbejárom a lehetőségeket és kihozok belőle valamit. Egy meggyötört nő eltemeti férjét, de hogyan tovább? Lassan szül, gyűlöli a halott férjét és mindent, ami a katonaságról szól...

1. fejezet

Gaby felemelte a fejét és körbe nézett. - Hát ennyien eljöttek a temetésre! Legalább voltak olyanok, akik szerették, vagy legalább tisztelték a férjét! A katonaság is képviseltette magát.
Dörrenés. A nő összerezzent. A fegyveresek felé tekintett. Ismét dörrenés. Gaby most is megijedt. Egyszerűen nem értette mi szükség arra, hogy díszlövésekkel búcsúzzanak egy halottól. Csak felverik a temető békéjét, ráadásul a frászt hozzák a gyászolókra. A lövések elhaltak végre és a nő hasában hevesen mocorogni kezdett a gyermek. Önkéntelenül rátette a kezét és megcsóválta a fejét. –Még megszülök itt! Legyen már vége!- visított magában. De még maradnia kellett. A részvétnyilvánítást is túl kellett élnie. Nem erőltette meg magát avval, hogy feláll, még azt a szépen hajtogatott zászlót sem akarta elfogadni. Nem akart semmit, ami a férjére emlékezteti. Anyja elvette a díszegyenruhás férfitól a zászlót, és már csak azon vette magát észre, hogy szép sorban odajárulnak hozzá az emberek.
A többi közt egy idegen férfi is odalépett hozzá. A nő nem tudta miért, de már kiszúrta előbb is. Fekete öltöny volt rajta, tehát nem katona volt. Gaby kíváncsi lett, honnan ismerte a férjét. Kezet fogtak és a nő kutatva nézett rá.
-Maga honnan ismerte Zach-ket?
-A férje jó barátom volt.
-Valóban? Még sosem láttam magát.- vonta össze a szemöldökét a nő.
-Mert nem találkoztunk még. Sajnálom, hogy ilyen apropóból történt ez meg.- eközben még mindig fogták egymás kezét. A nőnek ez most valahogy jól esett, hisz a férfi egész lényéből sugárzott a részvét és még valami.
-Ha nem siet, a temetés után eljöhetne a halotti torra és mesélhetne.- a férfi bólintott. Kezet csókolt neki és tovább állt.
Gaby fejéből nem ment ki többet ez a férfi. Miféle jó barát az, akit ő nem ismer? Zach-kel bő három évig voltak együtt, az esküvőjükön sem látta és még a nevét sem tudta. Remélte, hogy az idegen eljön és elmondja ki is ő.
A temetés után a család és a közeli ismerősök mind a közös családi házukba mentek. Gaby most tette be a lábát először ide amióta elköltözött. A háztól már a hideg is kirázta. Undorodott az egésztől, és attól is, hogy meg kell játszania a gyászoló özvegyet. Bár nem ilyen módon szánt véget vetni házasságának, szánta is halott férjét, mégsem tudott kicsikarni magából egy könnycseppet sem. Folyton csak az járt a fejében, hogy végre szabad és új életet kezdhet. Zach halála felszabadította és ő személy szerint inkább ünnepelt volna, mint keseregne. Ahogy végig nézett a társaságon, elment a kedve mindentől. A komoly és képmutató vendégek feszülten csevegtek és fogyasztottak. – Még az utolsó tartalékomat is rád kell költenem, hogy a rokonaid jól érezzék magukat!- átkozta férjét gondolatban. Az asztalhoz sétált, tányért vett és megrakta azt, legalább élvezze ő is, ha már, muszáj. Egy pohár üdítővel és a vacsorájával félre akart vonulni, de meglátta az idegent, aki egy itallal a kezében állt a kandalló előtt. A képeket nézte, aztán, mintha megérezte volna, hogy őt nézik, Gaby felé fordult. A nő odament.
-Jó napot, örülök, hogy eljött. Jöjjön, menjünk ki, az udvaron nyugodtabban beszélgethetünk.- a férfi bólintott és követte őt. Gaby a kis kerti lugashoz vezette őt és leültek.- Nem zavarja, ha eszem közben?
-Nem. Jó étvágyat.- mondta és hátra dőlt.
-Szóval ki maga és én miért nem láttam még?- kérdezett azonnal a nő. A férfi elgondolkodott.
- Andrew J. Noycenak hívnak, a férje és én társak voltunk sok kiküldetésben.
-Maga is katona?- döbbent meg Gaby.- Akkor miért nem egyenruhában jött?
- Mert nem volt időm átöltözni mielőtt ide jöttem. Dolgom volt.- a nő nem hitt neki, de vállat vont.
-Ha maga mondja… de mióta ismeri Zach-ket?- a férfi ismét meggondolta a választ.
- Elég rég. Jó néhány éve és mielőtt megkérdezi miért nem voltam az esküvőjükön, elmondom, hogy épp nem tartózkodtam a városban.- Gaby ingatni kezdte a fejét.
-Elfelejti, hogy katona volt a férjem. Ha azt mondja, maga, vagy Zach nem akarta, hogy megismerkedjünk, elfogadom, de ezt én nem veszem be.- Andrew hallgatott egy ideig, aztán ivott egy kortyot.
- Az az érzésem, nincs valami rendben magával. Nem tűnik gyászoló özvegynek.
-Jól látja. Úgy látszik ez csak a maga számára nyilvánvaló. Egy ideje már elköltöztem. Nem voltunk túl jóban. Nem kívántam a halálát… azt hiszem.- hajtotta le a fejét a nő. Sóhajtott.- Nézze, Zach nem bánt túl jól velem, de mivel maga a barátja volt, nem részletezem az életünket. Emlékezzen rá úgy, ahogy maga ismerte.
-Ez hihetetlen számomra. Zach szerette magát. Mindig magáról és egy ideje a születendő gyerekükről beszélt.- a férfi kereste a nő tekintetét és végül Gaby felnézett rá.
-Lehet, de ezt valahogy itthon egészen máshogy élte ki, ha érti, mit akarok mondani. Zach agresszív volt. Talán, mert a katonai élményeit nem tudta feldolgozni, legalább is én csak evvel tudom magyarázni.
-Talán féltékeny volt magára.
-Az biztos, ezt számtalanszor bebizonyította, sőt ennél még sokkal, de sokkal többet is. A végén már rettegve vártam, mikor megy el. Amint lehetett elköltöztem.
-Ezt nem mondta. Legutóbb, amikor beszéltem vele, épp azt ecsetelte, hogy minden rendben van és mennyire boldog, hogy fia születik.- Gaby étvágya elment. A pohárért nyúlt.
-Igen biztosan borzasztó büszke volt, hogy fiú, de hogy minden rendben?- a nő a fejét rázta- Sosem volt semmi rendben. Csak azt tudnám, miért nem láttam előre, hogy Zach egy őrült. Csak egy elvetemült vadállat, egy katona.- ezt olyan fájdalommal és undorral mondta, hogy a férfi kénytelen volt hinni neki.
-Sajnálom, én nem ilyennek ismertem meg. Sokszor bíztam rá az életem, és mindig számíthattam rá. A kiküldetések embert próbálóak, de ő profi volt, vérprofi.
-Na igen ezt nem is rejtette véka alá. O’Reilly hadnagy a legjobb, O’Reilly hadnagy mindent túlél és O’Reilly hadnagy az úr a háznál! Mindig ezeket mondogatta.- a nő felnézett.- Maga biztosan a beosztottja volt, gondolom tisztelte, ezért nem is feltételezte, hogy baj van vele.
-Nem voltam a beosztottja. A csapatom egyik tagja volt. Ezért jöttem én részvétet nyilvánítani mindenki nevében.- Gaby arca megfeszült.
-Sajnálom, hogy így történt. Azt tudja, hogy hogyan halt meg? Nekem csak annyit árultak el, hogy felrobbant az autóval.- Andrew nézte őt egy ideig, csak aztán válaszolt.
- Zach engem fedezett. Az autót, aminek a fedezékében várt, találat érte.- Gaby félre döntötte a fejét és a férfi homlokára pillantott, ahol most vett észre egy heget.- Az, régebbi sérülés. Ő akkor is ott volt.- mondta a férfi.
- Lehet, hogy csodálatos katona és hazafi volt, de mint férj, leszerepelt. Hát nem lehet minden tökéletes.- sóhajtott Gaby és az italába kortyolt.
- Sajnálom, én most megyek. Egyre azért szeretném megkérni, ami itt elhangzott, bizalmas információ. – állt fel a férfi. Gaby felnézett rá.
-Értem. Szeretnék magának adni valamit. Jöjjön, kikísérem.- Gaby nehezen állt fel és Andrew segített neki. Gaby felment az emeletre és az összehajtogatott zászlót zacskóba rakta. Nem akarta megtartani, de a rokonok haragját sem szerette volna kivívni. Lement és az előtérben átnyújtotta a férfinek azt.
-Ezt nem fogadhatom el. A családját illeti.- tiltakozott Andrew.
-Maguk voltak az igazi családja, a többiek csak asszisztáltak az életéhez. Én meg nem bírnám elviselni azt.- mutatott a zacskóra.- Vigye el és emlékezzen rá. - hosszan nézték egymást, aztán a férfi, kezet csókolt neki és elment.
A temetés másnapján a nő bemerészkedett férje féltve őrzött irodájába. Innen ki volt tiltva. Sosem értette miért, de miután utálta a katonásdit, nem is akart bemenni.
Most azonban össze kellett pakolnia, mert el akarta adni a házat. Ha már így alakult, nem akarta itt leélni az életét. Az íróasztal fiókjai be voltak zárva. Hogy kiürítse, fel kellett feszítenie. A konyhából néhány kést és szerszámot hozott. A zár engedett, aztán a fiókok tartalmát az asztalra ömlesztette. Bár nem érdekelte mit tartott itt a férje, a szeme megakadt valamin. Fényképeket talált, magáról. A rengeteg fotó meglepte. Le kellett ülnie. Rá kellett döbbennie, hogy a férje figyeltette őt és ahogy a képeket elnézte, nem kevés ideig. A terhessége előtt majdnem… egész végig. Nem egy borzasztó emlék elevenedett meg a fotók láttán, most már legalább tudta, miért dühöngött férje, ha nem adott teljes körű tájékoztatást a napi programjáról. Letaglózta ez a hír, bár nem értette, miért lepődik meg, hisz amilyen féltékeny volt rá, ezt is számításba kellett volna vennie. Mindegy! Zach meghalt. Vigasztalta magát és tovább szortírozott.
A takarítás az egész napját igénybe vette. A szekrények telis tele voltak papírokkal és orvosi vizsgálatok eredményével. Ezeket bedobozolta és a kazánhoz akarta cipelni, de hasa már nem engedte a súlycipelést épp ezért ki is csúszott a kezéből.
Hevesen lihegve térdelt le, hogy összeszedje a szétszóródott iratokat. Át is futotta őket és egynél megakadt.
-Steril? Mi ez, valami vicc?- szakadt fel belőle. A sarkára ült és átolvasta a jelentést, mi szerint férje képtelen gyereket nemzeni.- Ez lehetetlen! Hisz terhes vagyok! Mi a fene folyik itt? Zach, mit tettél velem?- kiáltott a plafon felé.- Ha nem a tiéd, akkor ki ennek a szerencsétlen gyereknek az apja? – oly annyira letaglózta a hír, hogy nem volt képes folytatni a rendrakást. Felült a számítógép elé. Felmerült benne, hogy esetleg abban talál valamit erről. A gépet jelszó védte. Természetesen. Hát nem lett okosabb úgy tíz-tizenöt próbálkozás után sem.
Egy időre feladta és haza ment. Így is épp eléggé felkavarta ez a hír. Este az ágyon a hasára tette a kezét és most valahogy egészen máshogy érezte magát. Az eddig gyűlölt terhén merengett. –Az csak az előnyére válhat, ha nem Zach beteg génjeit örökli. Talán mégsem lesz olyan borzalmas az életem? A gyermek csak az enyém lesz. Olyannak nevelem, amilyennek akarom. Akár szerethetem is, ha már így alakult.- elmosolyodott. Örült ennek a fejleménynek, remélte, hogy Isten nem bünteti meg az érzéseiért, de nem tudta volna őszintén szeretni Zach fiát. Már csak azt nem tudta, ki lehet az apa. –Talán egy spermabankból szerzett anyagot, vagy ki tudja? Nem is érdekel, ezentúl boldog leszek!- döntött. A számítógép azonban csípte a csőrét.
A napjait avval töltötte, hogy mindent bedobozolt a házban és jelszók tömkelegét próbálta ki. Tudta, hogy ez nem biztos, hogy eredményre vezet, hisz igen kicsi az esély a megfejtésre.
A takarítás alatt még egy felkavaró momentumot el kellett könyvelnie. Férje, bár őt folyton gyanúsítgatta, meg figyeltette, teljesen alaptalanul, végig csalta és nem szégyellt ezekről videó felvételt is készíteni. Gaby ismét elszörnyedt, mire volt képes a férje, és most felmerült benne, hogy ki tudja, mi mindenről nem tud még. Csak egyetlen kazettát tett be a lejátszóba, hogy megbizonyosodjon, Zach tényleg megcsalta e. Már pár perc múlva felfordult a gyomra, pedig még épp csak elkezdték hármasban az aktust. Gaby kikapcsolta és kisietett a kertbe. Leült a lugasban és csak nézett maga elé. Nem értett semmit.
Úgy egy hét múlva volt csak képes újra betenni a lábát az irodába. Leült a székre. Bekapcsolta a gépet és várt. Gondolkodott, vajon mi hajtotta a férjét. Hogyan jutott idáig és miért bántotta őt? A gyűrűt már rég nem hordta. Most mégis az ujját nézte, ahol már a helye sem látszott, hogy valaha viselt volna ott valamit. Ki volt az a férfi, akihez hozzá ment? Csak ez járt a fejében. Már azt sem tudta, hogy a gyereket miért akart oly nagyon Zach. Mikor megtudta, hogy fiú lesz, kijelentette, hogy a neve Jefferson kell, hogy legyen, és ő is katona lesz majd, mint az apja. Gaby gondolkodás nélkül begépelte a nevet és ezúttal sikerült bejutni. Ismét meglepődött, mennyire szerette még meg sem született gyermekét, azaz valaki másé, de legalább ő választotta ki a donort. Ez nem tetszett ugyan Gabynak, de már nem válogathatott.
A kutatómunka sikeres volt. A fájlokat sorra nyitotta meg és hihetetlen mennyiségű levél és leírás került elő. Az e-mail címet felírta és azonnal üzent neki. Maga sem tudta, mit akar elérni evvel, talán csak elégtételt, hogy ő él és boldogabb lesz, ha addig él is.
Várt egy ideig, de nem történt semmi. Nem kapott választ. Kikapcsolta a gépet és kiment. A konyhába lépett be, amikor csörögni kezdett a telefon.
-Igen, O’Reilly.- jelentkezett be, de a vonal végén csend volt.- Halló, van ott valaki?
-Én vagyok Andrew J. Noyce.
-Jó napot, miért hívott?- csodálkozott a nő.
-Maga üzent nekem. Gondolom megtalálta a leveleimet Zach gépében.- csend. Gaby leült, pontosabban lerogyott a kanapéra.
-Maga…
-Szeretnék beszélni magával.
-Istenem, mégis mit akar még?- kiáltott a nő feldúltan.
-Tisztázni a helyzetet.
-Maga végig tudott mindent!- vádolta meg a férfit.
-Nem, ez nem igaz.
-Ne hazudjon, maga figyelt engem! Ezért nem ismertük egymást! Minden mozdulatomat tudta, akkor azt is látnia kellett, hogy mit művel velem!
- Igaz Zach megkért, hogy kövessem magát, mert azt hitte, megcsalja, de eszembe sem jutott, hogy árthat magának!- védekezett csendesen, de határozottan a férfi.
- Pedig megtette, sőt ennél sokkal többet! Perverz és elvetemült vadállat módjára élte a titkos kis életét, amire most fény derült. Az irodája telis tele vannak az általa kreált pornó videókkal, ki tudja kikkel és hányszor és maga ehhez segédkezet is nyújtott! Hát egy normális épeszű katona sincs a világon? De mit is vártam!- a nő minden mondata gyűlölködő és sértő volt, de a férfi nyugodt maradt.
-Szeretném, ha végighallgatna. Ha megfelel Önnek, odamegyek. Ha nem baj szeretnék meggyőződni arról, amit állít!
-Még egy vadállat nem teszi be a lábát ebbe a házba!- dörrent a nő- Nem akarok magával találkozni, sem beszélni! Ide ne merjen jönni, mert rendőrt hívok, megértette?- fenyegetőzött Gaby.
-Mrs. O’Reilly, nem akarom bántani, csak kiegészíteni a történetet. Aztán nem zavaron tovább. Ha akarja, megesküszöm rá, hogy többet nem lát.- a végtelen magabiztos és nyugodt hang némiképp megnyugtatta a nőt. Végül nem tudta miért, de bólintott, aztán eszébe jutott, hogy telefonon beszélnek.
-Rendben…-suttogta.

A cikket írta: Ailet

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. augusztus 4. 15:23

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. augusztus 3. 08:08

Én sem (írok megszólítást), csak itt, a történetben ezt vhogy jelezni kell az olvasók felé.
Legalábbis én így éreztem.:)

Igyekezni fogok legközelebb. Köszönöm. :)
2011. augusztus 3. 08:08

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. augusztus 1. 22:08

Köszönöm a hozzászólást. :) figyelni fogok az esztétikai felvetésedre, ezzel, azzal... bár nem igérem, hogy javítani is fogom azonnal a többit is.
Az e-mail cím természetesen nem mindig egyértelműen takar egy nevet... nem az a lényeg, hogy mit írt. Persze hogy elolvasta, amiből egyértelműen kiderült, hogy figyelteti a férje. Ez a lényeg. Sajnos én sem szoktam pontos megszólítást használni az e leveleimben a közeli barátokkal. Lehet, hogy pofátlan vagyok, de sajna csak magamból tudok kiindulni. bocs :)
Még nem tudja hogy pont az a férfi.... de ami késik, nem múlik....
Köszi, és a folytatást is felrakom.
Köszönöm még egyszer :)

Én sem (írok megszólítást), csak itt, a történetben ezt vhogy jelezni kell az olvasók felé.
Legalábbis én így éreztem.:)
2011. augusztus 1. 22:08
Köszönöm a hozzászólást. :) figyelni fogok az esztétikai felvetésedre, ezzel, azzal... bár nem igérem, hogy javítani is fogom azonnal a többit is.
Az e-mail cím természetesen nem mindig egyértelműen takar egy nevet... nem az a lényeg, hogy mit írt. Persze hogy elolvasta, amiből egyértelműen kiderült, hogy figyelteti a férje. Ez a lényeg. Sajnos én sem szoktam pontos megszólítást használni az e leveleimben a közeli barátokkal. Lehet, hogy pofátlan vagyok, de sajna csak magamból tudok kiindulni. bocs :)
Még nem tudja hogy pont az a férfi.... de ami késik, nem múlik....
Köszi, és a folytatást is felrakom.
Köszönöm még egyszer :)
2011. július 31. 13:47
Összességében tetszik...

Ez az "evvel, avval" nekem kicsit zavaró, szebben hangzik helyette sztem: ezzel, azzal.

A vége felé, ahol talál egy e-mail címet, ott nem teljesen egyértelmű, nem pontos nekem a sztori. pl. feltűnt neki, hogy férje sok levelet küldött egy bizonyos e-mail címre. (Gondolom a leveleket el is olvasta, mindenki elolvasná...) Elolvasta a leveleket, és ... (mitomén mit talált bennük, ami felkeltette az érdeklődését, annyira, h. ő is írt az ismeretlen levelezőtársnak.)
És jelezni kellene, h. az email címhez nem tartozott név, v. a leveleken nem volt megszólítás, v. más név volt, egy bizonyos XY, amit ő semmiképpen sem azonosíthatott a Noyceszal.
Vagy, miből veszi, h. pont ez a férfi követte, figyelte őt?

De, mint írtam, tetszik, el fogom olvasni a folytatást:).
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: