Erotikus
Lett este, és lett reggel: első nap (pályamű)
Látogatók száma: 137
Színhely: egy szállodai szoba. Az első szerelmes éjszakát követő reggel.
Gyönyörködve néztem Bálványom arcát, ahogy álmában mosolyog. Talán rólam álmodik. Az én álmom tegnap éjjel beteljesült, de - az ember már csak ilyen - most arra vágytam, újra és újra részem legyen ebben a beteljesedésben, részem legyen Brian életében, én legyek neki a legfontosabb. Hosszú évekig vágyódtam rá, és most itt vagyok vele, az éjszaka történtek a legvadabb reményeimet is felülmúlták, csodálatos összhang alakult ki köztünk. Éreztem, hogy szerelemmel ölel, nem csak kedvét tölti rajtam.
Gyönyörködve néztem Bálványom szeme körül a mosoly-ráncokat... mint a Nap sugarai... s ekkor felragyogott napjuk... felnyitotta szemét, és rám mosolygott. magához vont, én hozzábújtam. Forró ölelésével, csókjaival szinte követelte tőlem azt, amire én is leginkább vágytam. Magával ragadott a szenvedély. A lehető legtökéletesebb módja ez a szerelmi vallomásnak - gondoltam -, test és lélek egyszerre hódol és hódít. Szavak nélkül közöljük egymással, hogy mi egyek vagyunk, egymásban létezünk, és ez számunkra felmérhetetlen boldogság, szeretni és szeretve lenni, gyönyört adni és gyönyört kapni, mert kell... kell... nagyon kell...
... a dagály már felső pontjához közelít, egy hullám nagy erővel tör a magas partra, a föld megrendül, reszket, repedés fut végig rajta, amit a víz azonnal betölt... A tenger visszahúzódik... (- Ó, édes ez... - Brian lendülete megtorpant, de félreérthetetlen mozdulatokkal jeleztem neki: folytassa!) ... de örjöngő szél korbácsolja, űzi, hajtja, újabb és újabb lökéshullámokkal támad, a part minden alkalommal megrándul, remeg, a víz felcsap az oldalán, végignyal rajta, darabokat tép ki belőle, a repedés mélyül. A dagály szorításától a hullámok már hegyekké nőnek, vadul csapódnak a partfalhoz, a víz magasra felhág, felszántja az oldalát, lehántja külső rétegeit, tágítja rését, a föld már folyamatosan rázkódik... a dagály tetőzik, a hullámok most közvetlenül a repedésbe robbannak bele, feszítő erejük hasadékká növeli, a tenger minden nekilendülésre egyre mélyebben hatol a belsejébe, visszazúdulásakor sziklákat és sarat ragad magával, ostromolja szűnni nem akaró elszántsággal, iszonyatos erővel, s mikor a dagály a tetőpontjára hág, egy óriási hullám magával rántja a hatalmas, alámosott szirtet, az megadóan zuhan a tengerbe, messze hangzó robajjal, a víz felcsapódik, habtaraja az égig fröccsen, elárasztja a partot, magába mossa a felázott földet, egész valóját feldúlja az elnyelt földdarab, örvénylik, háborog, felszíni hullámai menekülnek, de lent a mélyben áramlatai már új szerzeményét cirógatják körül, átitatják, belé hatolnak, felaprózzák, magukévá teszik.
- Minden nap így szeretnék ébredni! - mondtam Briannek, mire egy szenvedélyes magához szorítás volt a válasz, ami többet mondott minden szónál. De utána...
- Szeretlek, de most ki kell mennem.
- Nekem is. Nagyon.
- Akkor miért nem engedsz el?
- Nem bírlak. Nem akarlak elveszíteni!
Úgy éreztem, ha kiengedem a karjaimból, vége mindennek. Ezzel kötöttem magamhoz, ilyen rövid idő alatt nem szerethetett meg, még csak az élvezetet szereti, amit nyújtok neki. Féltem, hogy elveszíthetem őt, a boldogságot. Tudtam, hogy ez butaság, semmit sem érek el vele, de az érzés erősebb volt nálam, nem tudtam leküzdeni. Úgy kapaszkodtam belé, mint hajótörött fuldokló bármibe, ami a víz színén tarthatja. Tehetetlen arckifejezése láttán felnevettem... és elsírtam magam.
Mellém feküdt, átölelt és simogatott amíg megnyugodtam. Nagyon jól esett a simogatása, gondoltam, nem árulom el neki, hogy már jól vagyok, de ő észrevette.
- Gyere, menjünk együtt! Tiéd a trónus, enyém a mosdó.
Meghökkentem ezen nagyon, de hát együtt vele...? Bármit! Aztán meg: "A szerelemben vétek a szemérem."
Együtt vele a parancsoló szükséglet misztikus élménnyé magasztosult. Varázslatos harmónia volt intim egységünkben. Oly költői, hogy egy vers fogamzott meg bennem. Brian felfigyelt átszellemült arckifejezésemre. Nem kellett sokáig faggatnia, remegő hangon bár, de elszavaltam neki:
Enyh-hely mélyén
gáttalan fényre jut,
lezúduló arany patak
tör magának utat,
mézharmat megül,
majd cseppen.
Bőcsobogású hömpöly
ragadja magával.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Érdekes, én is kb 2 éve kezdtem. :) Akkor egyidősek vagyunk. :)))
Hozd a vulkánost pályázaton kívül! Kíváncsivá tettél. :)
Miért rúgnád fel a szabályokat?
Donna J.
A névtelenség okán... bár igazad van... feltehetem azt is név nélkül... Jó, meglesz! Előbb azonban át kell fésülnöm, hogy érthető legyen, mert egy nagyobb egész része.
Örülök a kíváncsiságodnak, köszönöm érdeklődésedet!
név nélkül :)
Bár leírhatnám a vulkánosat! Az biztos tűzbe hozna! De nem lehet, azzal felrúgnám a pályázat szabályait.
A pofonra szükség volt.
Tényleg nem ma kezdtem, van annak már két éve is!
Köszönöm a hozzászólásodat, puszi, egyenlőre névtelenül.
Hozd a vulkánost pályázaton kívül! Kíváncsivá tettél. :)
Miért rúgnád fel a szabályokat?
Donna J.
Szia!
Az a dagályos leírás egészen klassz, bár nem hozott tűzbe. :)
Sajnos a pofon ki is ábrándított...
De maga az írás nem rossz, úgy tűnik nem ma kezdted. :)
Puszi! Donna
A pofonra szükség volt.
Tényleg nem ma kezdtem, van annak már két éve is!
Köszönöm a hozzászólásodat, puszi, egyenlőre névtelenül.
Az a dagályos leírás egészen klassz, bár nem hozott tűzbe. :)
Sajnos a pofon ki is ábrándított...
De maga az írás nem rossz, úgy tűnik nem ma kezdted. :)
Puszi! Donna