Még nincs
Látogatók száma: 121
Az alábbi történetem, kiemelés egy korábbi cikkemből( emlékek) .
Aki olvasta az előző cikkemet az tudja, hogy nagyon szerelmes voltam, 18-évesen. Aki nem olvasta, annak elmondom, Ő volt a nagy Ő!!!! Talán ma is az. Amikor még szerettük egymást nagyon sokszor találkoztunk, igaz Ő főiskolás volt, Én pedig dolgoztam, 3 -müszakban, segédápolóként. A randevukat mindig, előre megbeszéltük, akkor még nem nagyon volt mobil. Soha nem hagytuk volna ki a megbeszélt találkozót.(1977-1978) . A sok nagyon szép emlék közül, most kiemelnék egyet. Találka a város főterén, mindig nagyon készültem, izgultam, alig várrtam. A pillanat amikor megláttam, hogy tényleg ott van, gyönyörű volt. A forró ,csókos köszönés, nekem mindennél többet jelentett. Ahogyan átölelt, ahogy nézett, ahogy csókolt, maga volt a menyország. Gyönyörű nagy barna szemei voltak,( ez a gyengém) csak engem nézett, Én érdekeltem, más nem létezett, csak mi. Többnyire este találkoztunk, elmentünk táncolni, beszélgetni, csókolózni. A tánc abban az időben, valóban tánc volt. Lassu, gyors, roki, és csak tánc. Megvolt a maga romantikája. Amikor tánc, után hazakisért, az volt a legmerészebb lépése, hogy az úton hazafelé, többször megálltunk csókolózni, és nézni egymást. Akkor, ott egy kicsivel messzebre merészkedtünk, mint az addigi találkozásaink, során bármikor, kicsit merészebben simogattuk meg egymást, kicsit hosszabra nyúlt a csók. Az az érzés amit akkor éreztem, ma is kisér, bár a férjemtől mindent megkaptam, amire csak egy nő vágyhat, de ezt az érzést soha nem sikerűlt újra élnem.Amikor hozzám ért, az a bizsergető, kellemes, vágy, amikor megcsókolt, az a hihetetlen vágyakozás, az ismeretlen felé, olyan volt, amit szóval nem lehet leírrni(gondolom Én). Minden porcikám arra vágyott, hogy ez-az érzés soha ne múljon el. A beteljesült, szerelem, és a beteljesületlen vágyakozás, ami a legszebb emlékeket ébreszti bennem még ma is, lehet, hogy ha beteljesűl nem lett volna ilyen szép, de legalább csak a szépre emlékezem. Ma is, most is, ahogy ezeket a sorokat írom, fellángol bennem az akkori érzések " töredéke", és újra élem azt az estét, bár tudom, hogy ez soha nem tér vissza.......
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pinokkió
Válasz erre: Tündér
Szia Maresz!
Nagyon átélten írtad meg a szerelmedet.
Látszik, érződik, sokat jelentett neked!!!
Pussz,
Tündér
Valóban nagyon sokat jelentett.
pusz Maresz
Nagyon átélten írtad meg a szerelmedet.
Látszik, érződik, sokat jelentett neked!!!
Pussz,
Tündér
Nagyon szép érzésekről írtál.
Szép idő lehetett , ez a cikk felébresztette bennem a régi emlékeket.
Köszönöm.
Csodálatos dolog a szerelem. Aki azt megtapasztalta, ezeket az érzéseket érezte, amiről te is írsz. Azokat a kis bizsergéseket élte át tánc közben, amikor találkoztak, vagy egymáshoz értek. Ezt az érzést én is sokáig kerestem későbbi kapcsolataimban, de nem jött vissza már ugyanúgy, mint akkor régen.
Jó erre visszaemlékezni. :-)
Pussz,
Éva