újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mi a manó? Meglepetés?

Látogatók száma: 111

Túl az ünnepeken engem már nem hiszem, hogy bármiféle meglepetés érhetne...

Hú de sokszor szerettem volna letörölni arcáról azt az önelégült bájvigyort, amit mindig az után felejtett ott magán. Gyakran jutott eszembe: Szerintem csak pózol. Szerepet játszik. Miért is ne gondoltam volna erre, mikor még a kezét is kissé begörbítette, könyékben kissé felhúzta a karját, jobbra-balra illegetve, csípőjét riszálva közlekedett, mint egy gőgös gúnár Gedeon. Én ezt kényeskedésnek vettem. Éppenséggel nekem az jött le ebből, nagyon el volt magától ájulva.
Viszont egyszer sem mondtam, pedig talán kellett volna:
"Na, most meg mi van? Mit játszod magad annyira? Mit pózolsz?... Mikor nem is voltál olyan fene mód jó!?"
Valahogy nem vitt rá soha a lélek, csak magamban somolyogtam ezen a furcsa viselkedésén, ami olyan egyértelmű volt és nevetséges... Az is lehet, részéről ez tudatos volt. Direkt csinálta. A humor egyfajta kifejezésmódja lehetett ez nála. Éppen ezért sem akartam elvenni a kedvét. Hagytam hadd tetszelegjen a szerepében.

Pechemre az áldott, jó szívemnek, mert odáig tökéletesítette, fejlesztette szerepét, hogy a végén még el is hitte és teljesen elszemtelenedett. Sok beszólást engedett meg magának, ami már túlment minden részemről elfogadhatón. Gőgjében, vagy mert soha nem volt gyerekszobája egy árva "bocsika", egy "elnézést" kérő szó, annyi sem hagyta el a száját. Így hát a fricska - még ha nem is annak szánta - bennem maradt..., a tüskével együtt.

Ó hát abban nem volt hiba, én sem igen maradtam el tőle, nem tagadtam meg magam a csúnya kifejezésmódot illetően, ha nagyon muszáj volt, nehogy már lemaradjak, de én már igen szerettem volna ennek véget vetni, és békét kötni. Tettem rá nem egyszer kísérletet, de reménytelen, lepörgött róla. Hiába! - gondoltam. "Kutyából nem lesz szalonna!"... Észrevettem másoknál is, mostanában ez a szólás dívik. Milyen igaz!

Történt egyszer, nem is oly rég, lehetett vagy pár hónapja? Azt hiszem ez volt az utolsó együttlétünk. A többi, ami ezt követhette volna már a kísérlet szintjén megrekedt. Éppen ezért is volt érthetetlen számomra ez az egész mind a mai napig. De én akkor is megfejtettem. Igaz, hogy megerősítést ehhez nem kaptam tőle. Érthető módon.

Pedig nem akármilyen utolsó együttlét volt ez a miénk... Most képzeld el, hogy mélyen el vagy magadban merülve, vagy mindegy, a gondolataidban,... ülsz a sz.géped előtt..., szinte ki vagy teljesen kapcsolva, aztán egyszer csak mintha belé vágott volna a mennykő, valaki rácsap az ablakpárkányodra. Hol? Hát a nagyszoba ablakodon éppen melletted, csak úgy döngött.

- Ki az? - kiáltottam fel.

A toll is kiesett volna a kezemből, ha van, ijedtemben. Felugrottam. Mit tehettem volna egyebet? Odaugrok az ablakhoz. Felhúzom, de nem, inkább feltépem a redőnyt, kinyitom az ablakot, mert én annyira bátor vagyok. Abban a pillanatban, mint egy dobozból - ismeritek azt a meglepetés dobozt, amit ha kibontanak kiugrik belőle egy ördög, vagy akármilyen figura? pl. egy kelj fel Jancsi? - hát pontosan ilyen hatása volt. A frászt hozta rám, amint hirtelen szembe találtam magam vele. Igencsak ijedt ábrázatom lehetett, ha ő harsányan elkezdett röhögni. A meglepetése - ha annak szánta - hát sikerült. Ezek után már eszébe sem jutott megvárni, míg magamhoz térek, a következő pillanatban simán beugrott az ablakomon. Na szóval lehetett rá haragudni? Ugye hogy nem.
Nem is hagyta volna, mert ellentmondást nem tűrően közölte velem:
- Na igyekezz! Öltözz! Velem jössz!
- Micsoda? Hová?
- Hát hozzám, Wazze!
Hát, mondom én, ez ő. Ami következett? Azt meg már úgyis tudjátok. Le sem tagadhatta volna.

Na aztán jellemzően, mert mindent itt rontunk el mi, nők, elkezdünk gyanakodni, mert... miért is lenne az olyan egyértelmű, hogy ennyi kilométert megtesz csak értem, azért, hogy elvigyen magához? Ha nem is azonnal, de kis kobakomban elindult az a lehetséges verzió. Vagyis kiokoskodtam magamban, hogy ő nem egyedül jött Pécsre, hanem valakit hozott magával. Lehetett egy "fuvarja" idefelé, aztán, hogy ne menjen haza üres kézzel, alkalmasint "beugrott" értem. Ilyen a női logika. Logikus. Ennyit a hitemről.
Ezt erősítette meg, igazán ebből következtettem csak, hogy tőle igen szokatlan módon, rendet találtam nála. Több, mint gyanús volt ez nekem, amit ott helyben, azonnal szóvá is tettem...

- Női megérzés! - mondtam, mikor megpróbált tagadni.

Eltelt pár nap. Ártatlanul kezdődött. Mindig így szokott. Itt mégsem állhatott meg a dolog. Szó, szót követett. Mint általában, és a végén elmérgesedett. Elkezdődtek az alkudozások... Ki menjen, és hová? Na nem ilyen szépen kifejezve. Nyomdafestéket nem tűrően. Még annál is valamivel csúnyábban pattogtak a szavak. Mindez persze már nem ott helyben, távol egymástól, telefonban. Az adok-kapok ehhez képest semmi. Szó szerint semmi, mert ez után jöttek az ünnepek és se ő, se én, nem kaptunk semmit, de azt jól megfogtuk. Nem volt benne köszönet.

Végül az i-re a pontot a bejglit sütő asszony tette. Hát az nem én voltam. Ezek után mondja nekem valaki, hogy a férfit nem a hasán keresztül lehet megfogni? Esetünkben ezt megcáfolnám.

Túl az ünnepeken engem már semmiféle meglepetés nem érhet többet. Ugyanis nem hagynám! Ez meg az én meglepetésem!

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Klárikám!

Nekem se volt karácsonyfám, csak fenyőgallyak, azokat viszont ügyesen elhelyeztem a karácsonyfatartóban, mintha egy kis fa lenne... egy-két dísz van csak rajta, szimbólumnak. A gallyakat kintről hoztam, amikor nemrég, a nővéremmel és sógorommal dec. 20-án (egy langy tavaszias napon) kint voltunk pár órát a kertben...
Ott hatalmas két fenyőfám van, az ezüstfenyőt még régi barátom, aki az óta már nincs, hozta egyszer, akkor még alig érte el a fél métert... gyönyörű nagy fa lett belőle...

Puszillak, és itt kívánok neked boldog új évet! :-)

Éva

Szia Évikém!


Köszönöm új évi jó kívánságod.

Jó szórakozást és boldog új évet kívánok.

puszi:Klári

megtekintés Válasz erre: D Klári

... milyen igazad van, már, ami a pontozást illeti!?

Nálam sem volt se mákos, se diós, se fenyőfa, illetve az udvaron szépen megnőtt egy, amit anno az anyunak vettünk és elültettük.

puszi:Klári

Szia Klárikám!

Nekem se volt karácsonyfám, csak fenyőgallyak, azokat viszont ügyesen elhelyeztem a karácsonyfatartóban, mintha egy kis fa lenne... egy-két dísz van csak rajta, szimbólumnak. A gallyakat kintről hoztam, amikor nemrég, a nővéremmel és sógorommal dec. 20-án (egy langy tavaszias napon) kint voltunk pár órát a kertben...
Ott hatalmas két fenyőfám van, az ezüstfenyőt még régi barátom, aki az óta már nincs, hozta egyszer, akkor még alig érte el a fél métert... gyönyörű nagy fa lett belőle...

Puszillak, és itt kívánok neked boldog új évet! :-)

Éva

megtekintés Válasz erre: Ilona

Szia, Évi!

De jó Neked, itt még híre sincs a havazásnak! Nálam is bejgli nélkül teltek el az ünnepek,de én szilveszterre szoktam sütni, mivel dióm van, természetesen a mákost szeretem, amit viszont nem sikerült beszereznem..
Puszi, Ili

Szép vasárnapot! :-)

Szia Ilikém!

Most válaszolok, pedig örültem a hsz-ednek... Itt bezzeg jó nap hó esett, addig volt szép, míg hozzá nem nyúltak, mert most igazán balesetveszélyes, mert ráfagyott és nagyon óvatosan lehet csak közlekedni... ezek a hókotrók se tudják ám maguktól, hogy hová halmozzák fel?... Bentről nézve persze könnyen beszélek...
Nekem is van, lenne sütnivalóm, csak kedvem nincs. De hát jövőre még megjöhet és milyen jó lesz hozzá nyúlni?! :-)

Puszillak!
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Akinek nem tetszett nyugodtan ide tehette volna a kézjegyét. Nem haraptam volna el a torkát. Már rég nem érdekel, hogy pontoznak vagy sem. Kamu az egész. :-)

... milyen igazad van, már, ami a pontozást illeti!?

Nálam sem volt se mákos, se diós, se fenyőfa, illetve az udvaron szépen megnőtt egy, amit anno az anyunak vettünk és elültettük.

puszi:Klári
Szia, Évi!

De jó Neked, itt még híre sincs a havazásnak! Nálam is bejgli nélkül teltek el az ünnepek,de én szilveszterre szoktam sütni, mivel dióm van, természetesen a mákost szeretem, amit viszont nem sikerült beszereznem..
Puszi, Ili

Szép vasárnapot! :-)
Idén nem sütöttem bejglit karácsonykor, pedig a dió és minden egyéb adva volt hozzá, ráadásul szeretem a diós kalácsot... valahogy rossz emlékeket idézett volna fel bennem, ha a hozzávalókat előveszem, és ez valahogy most nem hiányzott..., mint ahogyan az az ember sem, aki mindezt felidézhette volna,... mert azt csak a jó ég tudja éppen merre jár... Bejgli nélkül múltak el az ünnepek! Most még az idő se kedvez, mert csak a szél kavarja fel a havat és az emlékeket...
Akinek nem tetszett nyugodtan ide tehette volna a kézjegyét. Nem haraptam volna el a torkát. Már rég nem érdekel, hogy pontoznak vagy sem. Kamu az egész. :-)

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Éva!,
Én mindenre tudok valami közhelyet mondani. Ez a Te eseted a "se vele, se nélküle " eset..A Te "akárkid" olyan, mint egy rakoncátlan, rossz gyerek! Az emberekhez nem nagyon értek-kivéve az önzetlen, szerethető egyedeket, de abból meg oly kevés van,-viszont a kutyákhoz igen.Ők sokszor okosabbak,mint mi vagyunk.Ha egyszer megregulázzuk, egy életre megtanulják, ki a falka-vezér..És még tisztelnek is..

Puszi, Ilona

Szia Ilike!

Bírom amikor közhelyeket mondasz. Az "én esetem"? Már múlt idő, szerencsére. Úgy igaz, ahogy írod, de én nem csak vele voltam így, hanem korábbi kapcsolataimban is ha valaki közel került hozzám, azt nehezen engedtem el. És tudod minden visszafordítható lehetett volna. Van viszont egy pont, amin tovább már nem lehet és ez a pont eljött. Be kell látnom végre én sem igazán értek az emberekhez. Annyit már tudok, hogy az "én emberem" se nem volt önzetlen, se nem szerethető. Arra volt jó, amire képezte magát, az ő szavaival élve, amire "gyúrt"... a végén már arra sem...
Hát igen. A kutyáját sajnálom, mert ő is egy életre megtanulta ki a falka-vezér...

Puszi, Éva
Kedves Éva!,
Én mindenre tudok valami közhelyet mondani. Ez a Te eseted a "se vele, se nélküle " eset..A Te "akárkid" olyan, mint egy rakoncátlan, rossz gyerek! Az emberekhez nem nagyon értek-kivéve az önzetlen, szerethető egyedeket, de abból meg oly kevés van,-viszont a kutyákhoz igen.Ők sokszor okosabbak,mint mi vagyunk.Ha egyszer megregulázzuk, egy életre megtanulják, ki a falka-vezér..És még tisztelnek is..

Puszi, Ilona
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: