Erotikus
Minden álmok szent helye
Látogatók száma: 149
Nem először találkoztak a a balatonfüredi mólón, amit a nő - minden álmok szent helyének nevezett. 2004. nyarán találtak egymásra, azóta is elválaszthatatlanok, noha mára már más érzések fűzik őket össze.
Azon az estén a nő izgatottan várta Kedvesét a mólón. Gyönyörködött a naplementében, amikor a hömpölygő tömegben feltűnni látszott egy izmos fiatalember, aki széles mosollyal az arcán közeledett felé. Napbarnított bőrén meg-megcsillant a haldokló nap néhány erőtlen sugara, amely még vonzóbbá tette a Férfi megjelenését. Női szemek mérték végig, de nem fordult meg egyik után sem, mert Ő a Nőt szerette, Hozzá sietett. Találkoztak, újra, azon az estén is úgy örültek egymásnak, mint az első alkalommal. A Férfi ujjaival Kedvese arcát végig simította, ajkával ajkát kereste és szinte a szájába lehelte üdvözlő szavait - hiányoztál! A Férfi két izmos karjával vonta magához még közelebb és lágyan simult Kedveséhez. Karjaival átfonta a Férfi nyakát, egymás tekintetébe feledkeztek. Hosszan, mélyen kutatták a ki nem mondott szavak értelmét, mikor a Férfi a Nő könnyes szemét fürkészve kimondta a bűvös szót - szeretlek. A Nő ajka lassan nyílt ki, de mielőtt válaszolhatott volna, a Férfi ajka ellentmondást nem tűrően a Nő selymes ajkára tapadt. Megállt az idő köröttük, nem gondoltak arra, hogy emberek sokasága járkál mellettük. Ott, abban a pillanatban csak ketten voltak a füredi mólón. Nem tudták mennyi idő telhetett így ebben az euforikus hangulatban, amikor a Nő, Kedvese fülébe súgta - menjünk innen, szaladjunk a végtelenbe. Puha ujjait a Férfi erős tenyerébe csúsztatta és elindultak a part felé. Félúton Nyugat felé emelte tekintetét, a horizonton alábukó nap színpompájában gyönyörködött. A Férfi hátulról átölte Kedvesét, lágyan nyakába csókolt és így várták meg csendben, míg a nap el nem tűnt a tihanyi apátság mögött. Elindultak, lépteik hangját őrzik még most is a móló kövei. Útközben csacsogott a Nő, a Férfi türelmesen hallgatta, egyre arra gondolt, milyen jó, hogy akkor 2004. nyarán rátalált a csodára. Miközben a Nő beszélt és beszélt, nem tudott betelni karcsú termetének, hosszú lábainak, csöppnyi
szoknyájának és a blúz alól is kivillanó dagadó kebleinek látványával. Gyomra összeszorult, szíve nagyot dobbant, a nyál összefutott szájában, izgalma egekig tört. Kívánta Kedvesét. S mivel a Nő nemcsak csacsogott, hanem figyelte is a Férfit, egy pillanatra megállt, mert észrevette az ismerős tüzet Kedvese szemében. Pajkosan kacsintott egyet és a Tagore-sétány egyik fája mögé szaladt, onnan kémlelt vissza. A férfi is szerette a játékot, szaporázta lépteit, s a fa mögött rálelt Kedvesére. A Nő vállát finoman megérintette és kedvesen kényszerítette, hogy egyenes hátát a fának szorítsa, közben egyetlen percre sem vette le szemét Kedvese szeméről. Tekintetük egymásba fúródott, mindkét szempárban égett a tűz, a vágy, akarták egymást. Ne, ne itt - mondta a Nő, még megláthatnak. Nem volt erőteljes a hangja, nem volt igazi érv, melyet a Férfi nem is fogadott el. Nem itt? Nem most? Megláthatnak? Eddig nem volt baj, hogy látnak? - kérdezte huncutul a Férfi és keze elindult a Nő fülétől, a nyakán át egészen a kebléig. A Nő teste megfeszült a vágytól, a férfi izzó tenyere, a ruha selymén át jól érezte a semmihez nem hasonlítható fizikai változást. Csípőjét a Nő öléhez szorította, s ebben a pillanatban a Nő teste reszketni kezdett. Mindez a pillanat tört része alatt következett be és a Nő csak ennyit tudott súgni kedvese fülébe - menjünk innen. A hátralevő utat - a nyaralóig - némán tették meg, csak kezük játéka árulkodott arról, forró éjszakának lesznek tanúi a Hold és a csillagok.
Megérkeztek. A Férfi kinyította a kertajtót, előre engedte Kedvesét. Az első akadályt leküzdötték. Lépteiket szaporázva értek el a következő akadályig, a bejárati ajtóig. Nagyot kattanva fordult el a kulcs a zárban, szinte egyszerre értek a nappaliba. Az ajtó döngve csapódott be mögöttük. Sistergett köröttük a levegő. A Férfi villanyt akart kapcsolni, mire a Nő kinyújtott kézzel a Férfi keze után nyúlt, hogy megakadályozza a villanynyújtást. A Férfi a Nő kinyújtott karjához ért, ujjaival végig simította ujjhegyétől indulva az egész alkarját, a könyökét, örömmel érzékelte, hogy Kedvese érzéki vágyát ezzel csak felkorbácsolja. A Nő könyökhajlatába lehelt, ajkával egészen a felkarjáig kúszott, a füle alatt csókolt bele a nyakába. A Nő karjaival a Férfi tarkóját simogatta, dús hajába túrt, fülcimpáját masszírozta, majd jobb mutatóujjának körmével a Férfi erős karját karcolta finoman, érzékien. A Férfi mélyen a Nő szemébe nézett, még az esti félhomályban is látták egymás szemének izzó parazsát. Hosszan nézték így egymást, légzésük egyre szaporább lett, a Férfi lázasan csókolni kezdte a Nőt. Csókjuk egyre hevesebb, egyre követelődzőbb lett. A Nő blúza alá nyúlt és keblét simogatta, melyre a Kedvese apró nyögésekkel válaszolt, de csókjuk íve csak nem hagyott alább. A Férfi ügyes ujjaival szinte észrevétlenül gombolta ki a Nő blúzát, melyet a vállakról lágyan eresztett alá. A Nő testét saját testével kényszerítette az imént bezárult ajtónak. Kezével a melltartóba nyúlva, finoman emelte ki a Nő bal mellét, ráhajolva a mellbimbót kereste, majd csókolta azt. Eközben bal kezével a melltartótól szabadította fel a kebleket, melyek engedelmeskedtek a kényeztető kezeknek. A Nő, meghálálva a kényeztetést, szintén szabaddá tette a férfi izmos felsőtestét, melyet végig pásztázott finom ujjbegyével, majd körmei hegyével. Keze lassan kúszott a Férfi hasára, ahol a selymes szőrzettel kezdett játszadozni. A játékra a Férfi teste válaszolt, s még, még, követelte a további kényeztetést. Mindketten neki bátorodtak, érezték a másik vérének lüktetését. A Férfi keze lassan indult felfedező útra, Kedvese combját simította végig, a szoknya alá tévedt ujjak gömbölyű fenekére tévedtek. A Nő kissé megemelte csípőjét, hogy érezze a Férfi lüktető férfiasságát. Mozdulatai, csípőjének le-fel mozgása izgalomba hozták a Férfit. Keze a nadrág felé kalandozott és amikor forró ujjai a Férfi hasáról az alsónadrágba vándoroltak, a Férfi többé nem tudott csendben maradni, hangosan felnyögött. Lekerült a nadrág, le a szoknya, mindaz, ami még ezek alatt volt. Mindezektől a ruhadaraboktól úgy próbáltak megszabadulni, hogy közben csókolták és csókolták egymást. Még mindig álltak, a Nő az ajtónak támaszkodva, a Férfi szorosan a Nőt ölelve, amikor a Férfi a Nő bal combját az Ő derekára tette, ajkaival Kedvese jobb mellbimbóját kényeztette. Lassú, ám ütemes csípőmozgásuk csak felkorbácsolta vágyaikat, egyszer csak a Férfi ölbe kapta Kedvesét és a szoba egyetlen hatalmas franciaágyára tette le Őt. Ölelték, simogatták, becézgették egymást, egyetlen centiméternyi terület sem maradt ki a testek kényeztetéséből, amikor tovább már nem lehetett várni, a Nő öle elnyelte a Férfi ölét. Lassú, majd egyre ütemesebb csípőmozgásuk, az érzéki gyönyörök hangvétele, a Nő fokozódó, torkát elhagyó örömhangja mindkettejüket csillagmagasságokig repítette. Ezen az éjszakán mosolygott a Hold, a csillagok és mosolyogtok Ők is. A Nő a Férfi erős mellkasán pihentette fejét, a Férfi ölelő karjával óvta, védelmezte Kedvesét. Nem beszéltek. Beszélt helyettük a testük. Lassan csitult el légzésük, a szív hangos zakatolása. A Férfi egyre szorosabban ölelte magához Kedvesét, majd selymes hajára csókot lehelt, megismerve a tantrát, mély álomba zuhantak. Egymás karjában látogatta meg őket a Hajnal derengő fénye. A Nő békésen aludt a Férfi vállán. A Férfi ébredezett, arcára kiült az elégedettség öröme. Boldog volt, mert ölelhette, akit szeretett...
A cikket írta: hamisgyöngy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igen, elfogadom véleményét, tanulsággal bír számomra!
Örömmel veszem, ha más szösszenetemre is időt szán és értékeli azt.
Üdvözlettel: hamisgyöngy:-)
Valóban egy igazi álom, mely sosem történt meg, pusztán csak fikció, vágyálmaim megtestesítője a két szereplő és a történet.
Pussz,
hamisgyöngy:-)
Nagyon szép folyamat, egy igazi álom!
Pussz Tündér
Ön jó íráskészséggel van megáldva. De ezt meg kell tanulni kihasználni, kezelni! Ha elfogad pár jó tanácsot... Egy romantikus írásnál vigyáznunk kell a giccs elkerülésére. Ezt úgy tehetjük meg, ha az egyes részeket, amikben túlfokoztuk az érzelmeket, olyanokkal törjük meg, amik visszahoznak bennünket a földre (ha nagyon elszálltunk, akkor a Földre). Tessék párbeszédeket használni, helyzet- és jellemábrázoló részeket beszúrni az írásába!
Egy hiba a teljesség igénye nélkül; ez így nékem furcsa és túl gyors: "Útközben csacsogott a Nő, a Férfi türelmesen hallgatta, egyre arra gondolt, milyen jó, hogy akkor 2004. nyarán rátalált a csodára. Miközben a Nő beszélt és beszélt, nem tudott betelni karcsú termetének, hosszú lábainak, csöppnyi szoknyájának és a blúz alól is kivillanó dagadó kebleinek látványával." Kicsit több átvezetés, próbálja például a "2004. nyarán" helyett: "azon a nyáron"-t.
Bokor