Mint a mesében... (1)
Látogatók száma: 174
... ha akkor nem hallgatott volna rá, és elmegy vele, ez nem történik meg... ...Nem hitt a csodákban, de ha létezik, lehetett volna még az is...
Szemét egy pillanatra sem vette le az éppen ugrani készülődő alakról. Senkivel össze nem téveszthető sudár kis szőkeségről. Sehogy sem tetszett neki húga produkciója. Mindig izgalom járta át, valahányszor a medence szélén meglátta. Bármennyire is ügyes volt aggódott a merészsége miatt, de az ugrása lenyűgözte. Bátor kis teremtés, nem úgy mint ő, aki a vizet inkább csak nézni szerette. Fáradhatatlan ismételgette az ugrásokat, és pillantásuk minden egyes ugrás előtt összetalálkozott. Egészen addig követte tekintetével, míg ismét fel nem bukkant, ki nem mászott a medence szélére. Akkor fellélegzett. Biztonságban tudta. Majd minden kezdődött elölről... Végre megunta és felé tartott...
Ekkor vajmi kevés érdeklődéssel a strandolók irányába fordult. Elnézegette a pecsenyére sült alakokat. Érdekes volt megfigyelni mi mindent meg nem tesznek, hogy elérjék a kívánt színt, beleértve saját magát is, ami először pecsenye vörös és talán később, ha elég körültekintő volt és kíméletes a testével, aranybarna színre fog váltani, ha le nem hámlik, mindezt csak azért, hogy elégedettséget lásson visszatükrözni valahányszor rá tévednek a tekintetek.
Nem hitt a szemének, amikor meglátta a férfit a strandolók között. Szíve nagyot dobbant. Ugyanaz az egyenes, büszke tartás. Szép teste, izmai csak úgy feszültek, bronzvörösre sült bőre szinte csillogott a rengeteg magára kent napolajtól. Az évek során, mióta nem látta megférfiasodott. Nem az a sápadt, vékony fiú többé, mint utoljára látta. "Csak egy fiú a házból"... című dal jutott most az eszébe és elmosolyodott közben, mert több volt ez annál, részéről mindenképp. Az idő elfeledtette vele, de nem törölte ki végleg az emlékezetéből, milyen szerelmes is volt akkor, régen. De a fiú nem sok érdeklődést tanúsított felé, vézna kis testét észre se vette, a szívéig pedig nem láthatott el... Aztán elköltöztek a házból. Eltűnt az életéből...
Vajon mit szólna, ha most látná? Mennyire megváltozott ő is. Már nem az a csitri, szerelmes kis fruska többé, akit nem vesznek komolyan, akivel régen csak cukkolták, hanem egy igen szemrevaló teremtéssé nőtte ki magát... Miközben gondolataiba merült egyszerre megszólítja egy ismerős hang.
Hinni sem akarta. Hát ilyen nem létezik, legfeljebb a mesében. Nem hitt a csodákban, de ha van, lehetett volna még az is... Most mit tegyen? Itt van, beszél hozzá. Izgalom futott végig a testén, talpától a feje búbjáig, még bele is pirult kissé a gondolatba, nehogy már észrevegye az arcára kiült érzéseit?... - Még mindig a régiek lennének? - döbbent rá hirtelen. De hiszen mennyi év telt el azóta?... Miközben régi ismerősként méregették egymást, kölcsönösen leplezetlen izgalommal felfedezve egymáson a változást, a véletlen összetalálkozáson túl, ki tudta akkor milyen gondolatok által vezetve, ott valami kettőjük életében elkezdődött...
Húga is meglepődött kissé, hirtelen miért lett ilyen sürgős nővérének a hazafelé út, de csak egy pillanatig. A fáradtság jelei mutatkoztak rajta. De meg sem próbálta leplezni a huncut mosolyt a szemében, és a szája szegletében.. Megértette-e vagy sem, de nem marasztalta tovább őket, ahogy rájuk nézett. Majd immáron hármasban elindultak az öltöző irányába...
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hmm!? Lehetséges? De tudod? az ész megáll, a .............
Szinte gondoltam, hogy rákattansz. Neked tettem fel, mármint a képet, mert tudtam, hogy erre nagyon gerjedsz. Erre is, bocsi...
Remélem a folytatásnál némi nemű figyelmet másra is szentelsz, nem csak a popóra?! :-(
Ajjaj?
De jó is az a popó?! :) :P
Remélem a folytatásnál némi nemű figyelmet másra is szentelsz, nem csak a popóra?! :-(
De jó is az a popó?! :) :P