újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Pályázat - Házi nyúlra nem lövünk… vagy mégis?

2011. július 9. - Látogatók száma: 125

"John meghajolt, és táncra hívta partnerét. Lassan, de ritmusosan mozogtak együtt, és átadták magukat az élvezeteknek. Önfeledt táncuk közben óvatosan vetkőztették egymást. John érintése olyan volt, mintha lágy szellő simogatta volna Alexa karját."

... A lány hason feküdt, fejét karjain pihentette, gondolatban messze járt. Késő délután volt, a nap már elvonult az ablaktól, enyhülni kezdett a hőség, ami az egész napot jellemezte. Csend volt, csak a ventilátor monoton berregő hangja jelezte, a szobában tartózkodnak. John óvatosan átölelte Alexát, és forró csókot nyomott a nyakára, mire ő reakcióként félig megfordulva belenézett John igéző kék szemébe. Megcsókolták egymást, s ekkor kezdődött minden az elejétől. Fellobbant bennük a vágy. John Alexa számára maga volt a tűz, mely olyan hőfokra izzította a testét, amilyenhez hasonlót azelőtt még sohasem érzett. Boldog volt mellette, és arra gondolt, bár ne lenne vége soha ennek a napnak. Miután felkeltek, úgy döntöttek közös zuhanyozással és filmnézéssel töltik a délután hátralévő részét. Miközben zuhanyoztak, hazaért Don, John öccse. Hallotta, hogy fivére zuhanyozik, de nem bírt várni, így benyitott a fürdőszobába, hogy elújságolja, végre kapott munkát. A férfi valószínűleg más helyzetben örült volna öccse sikerének, de ez inkább az a pillanat volt, mikor a pokolba kívánt minden látogatót. A vastag zuhanyfüggönyön keresztül nem láthatta Don, hogy bátyja nincs egyedül, így addig folytatta mondandóját, míg hangos kacagást nem hallott. Meglepő arccal tekintett a zuhanykabin felé, s megszólalt:
- Ugye nem vagy egyedül?
- Micsoda lángész vagy öcsikém - válaszolt John, miközben Alexa majd megfulladt a nevetéstől.
- Oh bocs. Csak nem álmaid nője van itt személyesen? - Tette fel a kérdést Don, bár választ igazán nem várt. Azt hitte, hogy bátyja csak kábítja az igaz szerelme megtalálásáról szóló dumával, csak hogy rábeszélje állapodjon már meg végre Tinával. Viszont a női hang a zuhanykabinban komolyan meglepte.
- Még mindig itt vagy? - Kérdezte John egyre idegesebben, és ráncolni kezdte a homlokát.
- Szia Don! Örülök, hogy megismerhetlek. Ha már itt vagy, beadnál egy törölközőt a bátyádnak meg nekem? - szólalt meg Alexa, hangján derű és szórakozottság hallatszott.

Don meglepődött, egy pár pillanatig gondolkodott a kérésen, majd közölte, hogy inkább kint megvárja őket, készülődjenek csak nyugodtan. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, és elgondolkozva hevert végig a karmazsinvörös kanapén. Észre sem vette, hogy a fürdőszobából kiléptek Alexandráék. Bátyja megköszörülte torkát, majd mivel látta, hogy ez hatástalan, odahajolt és oldalba bökte.
- Ha már elszúrtad a délutánunkat, mondd, hogy miért leptél meg ilyen hirtelen. Azt hittem ma Tinánál alszol... - hangzott John elégedetlenkedő morgása.
- Csak el akartam újságolni, hogy hétfőtől dolgozom.. Bocs, ha megzavartam valamit. Amúgy meg...- mondta kis szünet után Don - Tina is jön nemsokára. Elvileg neki is hírei vannak, bár őszintén megvallva nem tudom, mi híre lehet. Mindenesetre nagyon izgatott volt a telefonban a hangja. Úgy gondoltuk, hogy együtt vacsorázhatnánk. Mit szólsz tesó?
- Nagyszerű - hangzott ismét John elégedetlenkedése - akkor ma már ne is számítsunk egy kis nyugalomra?
- Na de szívem! Ne zsörtölődj már mint egy öregasszony - dorgálta meg párját Alexa, és közben nagyokat kacagott. - Tudom jól, hogy te örülsz a legjobban az öcsikéd sikerének. És most vedd szépen elő a jobbik éned, és mutass be végre minket egymásnak.

Donnak most adódott jobban alkalma, hogy szemügyre vehesse testvére kedvesét. Alexa magas, karcsú, barna hajú és szemű lány volt. Szeméből melegség és jókedv sugárzott. Kezet nyújtottak, miközben John bemutatta őket egymásnak. Bár már elég régen együtt voltak Alexával, még nem volt alkalom rá, hogy megismerjék egymás családját.
Leültek a kanapéra, Don mindhármuknak sört nyitott, és Tina megérkezéséig beszélgettek. Szőke, gömbölyded nő nyitotta az ajtót. Don felpattant és elé sietett. Miután lepakoltak és Tina is megismerkedett Alexával, John azonnal a lényegre tért:
- Mondd csak Tina, mi újság van? Mi az amit mondani szeretnél?
- Tudod, a mondandóm elsősorban Donit érinti. Ugyanis... hát, hogy is mondjam... - megsimította a hasát, és szerelmesen nézett párjára. - Bár vigyáztunk, úgy néz ki, hogy gyereket várok.
Mindkét fiú leesett állal meredt Tinára, azt hitték rosszul hallottak. A lány már kezdte kínosan érezni magát, félve nézte párja minden rezdülését, amikor Alexa átvette a szót, és gratulált mindkettőjüknek. Kedvesen mosolygott, ezzel is oldotta a feszültséget, amit vágni lehetett volna a levegőben. Ekkor már párja is magához tért az első sokkból ami érte, és gratulált a kismamának és a kispapának is. Nehezen hitte el, hogy öccse apa lesz, hisz ő még mindig egy nagy gyerekként tekintett rá, hiába volt már huszonhat éves. Épp ezen töprengett, mikor hangos sikítozásra lett figyelmes. Gondolataiból felnézve öccsét látta, miközben felkapta barátnőjét és köbe-körbeforgott vele. Mosolyogva szemlélte a jelenetet, majd Alexandra fülébe súgta: - Mit szólnál ha mi is gyakorolnánk egy kicsit? - majd pajkosan rákacsintott. A választ meg sem várva kézen fogta, és indultak volna a hálószoba felé, mikor öccse felvetette, hogy mi lenne ha a jó híreket megünnepelnék egy vacsora mellett. Vonakodva ugyan, de eleget téve a kérésnek elindultak ünnepelni. Egy hangulatos kis magyar étterem mellett döntöttek. Gyertyafény, halk zene, finom ételek. Vacsora után mindenki a maga útján ment tovább. Donék Tinához, Alexáék John lakásába mentek. Mikor hazaértek, John lassan elkezdte kihámozni Alexát a ruháiból. Keze szinte már kínzó lassúsággal haladt egyik gombról a másikra. Először lassan, majd szenvedélyesen csókolóztak. Egy pillanatra magára hagyta a szoba közepén, odalépett a házimozihoz, és egy cd-t tolt a lejátszóba. Ismerős dallam szólalt meg, összemosolyogtak. John meghajolt, és táncra hívta partnerét. Lassan de ritmusosan mozogtak együtt, John érintése olyan volt, mintha lágy szellő simogatta volna Alexa karját. Egyre jobban felhevültek, szívük hevesebben dobogott. Megragadta a lány csípőjét, és egész testét magához húzta. Minél közelebb akarta magához érezni. Olyan gyengéden fektette végig az ágyon szerelmét, amilyet még egyikük sem tapasztalt eddig. Lassan, mégis mohón csókolta kedvesét, kezével és szájával pedig felfedezőútra indult Alexa testén. Minden egyes érintés egyre feljebb korbácsolta bennük a vágyat, míg már nem bírták tovább, egyesültek és együtt élték át a gyönyörűség azon fokát, mely még mindkettőjük számára ismeretlen izgalmakat tartogatott. Kicsivel később egymás karjaiban aludtak el. Alexa reggel az éjjel édes mámorával a testében ébredt, hosszan nyújtózott, és keresni kezdte Johnt. A férfi nem volt az ágyban, és a szobában sem találta. Gyorsan kiugrott az ágyból, kiszaladt a fürdőszobába és vett egy frissítő zuhanyt. Mikor törülközőbe csavarva kilépett a fürdőajtón, meglátta a komódon hagyott fehér kis borítékot, melyben egy rövid levél volt. "Berendeltek, és nem akartalak felébreszteni, annyira édesen aludtál. Igyekszem vissza, kérlek várj meg! Szeretlek. John"
Alexandrát átjárta egy különös bizsergető érzés, boldog volt, és tudta, ő is szereti Johnt. Lassan felöltözött, és elgondolkozott mivel lephetné meg a férfit. Ekkor azonban megcsörrent a telefonja. A rendőrség ügyeletes tisztje kérte, hogy azonnal jelenjen meg a szolgálati helyén, mert szükség van rá, és hogy már a különleges osztagot is riadóztatták még a reggel folyamán.
Alexa bevágta magát sötétkék Chevroletébe, és fél óra múlva már a rendőrség főépületében várta az eligazítást. Közölték, hogy három terrorista tart túszul húsz embert a szemközti épület harmadik emeletén. A kommandósok már bent vannak, viszont kellenek a járőrök, hogy biztosítsák a környéket, és ezért hívták be a szabadnaposokat is. Alexa sejtette, hogy John már az épületben van a többiekkel, és félelem járta át a testét. Aggódva szemlélte az eseményeket, melyek riasztó gyorsasággal történtek. Telefonon jelentkeztek a terroristák a követelésekkel, melyek között szerepelt a szabad távozás lehetősége, egy helikopter, és egy aktatáskányi pénz. A rendőrségi tárgyaló mindenbe belement, viszont a követelések teljesítésének zálogául kérte, hogy a túszok felét engedjék el a kérések teljesítése előtt. Már jócskán délután volt, mikor az egyik terrorista úgy döntött, enged a rendőröknek, és tíz embert kienged. Hét nőt, és három gyereket választottak ki, akiket a kommandósok helyeztek biztonságba az épület hátsó szárnyánál lévő kijáratnál. Az idő gyorsan telt, az akciócsoportosok pedig úgy döntöttek, behatolnak az épületbe, csak egy elterelésre volt szükségük. A lehetőségeket latolgatták, mikor Alexandra a rádión szólongatni kezdte Johnt:
- John ott vagy?
- Itt vagyok Alex. Mondd! - hallatszott a férfi nyugodt hangja, bár kétségkívül idegesítette párja jelenléte a helyszínen.
- Mennyi időre van még szükségetek a behatolás előtt?
- Körülbelül tíz percre, hogy felkészüljünk, és kitaláljuk, hogy mivel is terelhetjük el a három fickó figyelmét.
- Azzal te ne foglalkozz! Szólj, hogy mikortól kezdődjön a terelés, a többit bízd rám.
- Alex ez nem játék, nem kockáztathatsz! Megértetted? Megtiltom!

Ekkor azonban a rendőrfőnök véget vetett a kezdődő vitának, és utasította a kommandósokat, hogy amint meghallják a hangosbeszélőt, kezdjék meg a behatolást. És, hogy nyomatékot adjon szavának, közölte, hogy vita nincs.
Alexandra nyugalmat erőltetve magára, kezébe vette a hangosbeszélőt, és szólongatni kezdte a túszejtőket. Nyugodt hangon beszélt, és próbálta magára vonni mindenki figyelmét. Ezalatt az öt bevetési csoportos beljebb hatolt az épületbe, és már csak egy ajtó választotta őket el a túszoktól és a terroristáktól. Kintről hallották, hogy az egyik fickó egyre türelmetlenebb, és követeli, hogy minél előbb távozhassanak az épületből, különben elkezdik kivégezni a túszokat. Alexa idegesen túrt a hajába, hangjára nyugalmat erőltetve próbált szót érteni a bent tomboló idegroncs férfival. Kérdéseket tett fel, amikre igazán választ már nem várt. Két nagy durranást hallottak bentről, jajveszékelést, sírást. A kint álló rendőrök már nem bírták tovább, berohantak az épületbe megnézni mi történt, mivel a rádió néma csöndben volt. Alexa idegei pattanásig feszültek, aggódott Johnért, aggódott a túszokért. Ekkor hirtelen recsegés, a rádió halk adást kezdett adni.
- Itt West hadnagy. Idebent minden rendben, a túszok épségben, a túszejtők kevésbé. Viszont az egyik kolléga beszerzett pár veserúgást, meg egy golyót a vállába. Kérnénk egy mentőt.
Kis szünet után hozzátette hogy ha lehet azonnal. Alexa arca falfehérré változott, mindent félredobva rohant az épületbe. Szíve hevesen kalapált, keresni kezdte Johnt. Két perc, annyit jelentett most számára, mint egy örökkévalóság. Meglátta a férfi kipirult arcát, ahogy állt sebesült kollégája felett, és annyira megkönnyebbült hogy nem esett baja, hogy nem törődve a kíváncsi és meglepődött tekintetekkel, odaszaladt és a nyakába ugrott.
- Még egyszer ezt ne csináld velem! Megértetted? Legalább húsz évet öregedtem ma miattad. - mondta megkönnyebbülve Alexa.
- Te beszélsz, édesem? Mondd csak, ki vonta magára ezeknek az őrülteknek a figyelmét?
- Én. Ez a dolgom, emlékszel? És..
Ekkor azonban John forró és heves csókkal fojtotta bele a szót Alexába, aki először el akarta tolni magától, majd viszonozta kedvese csókját megfeledkezve a külvilágtól. Csókjukat megzavarta néhány kolléga, akik úgy gondolták, hogy ott azonnal gratulálni kell nekik az ügyes akcióért, így ismét halasztaniuk kellett a közös ügyeiket. Mosolyogva fogadták a gratulációkat, mindketten elmondták, hogy a többiek nélkül aligha sikerült volna ilyen jól az akció, és remélték, hogy ezzel a többiek továbbvonulnak, és hagyják őket érvényesülni. Ekkor azonban maga a főkapitány hívatta őket az irodájába.
- Mit akarhat szerinted? - kérdezte Alexandra, bár már sejtette is a kérdésére a választ.
- Ugyan, mit akarhatna? Biztos gratulálni akar az ügy ügyes lebonyolításához. - mondta nyugtatólag John, bár ezt ő maga sem hitte el.
Mikor odaértek a kapitány irodájához, erőteljes kopogtatással jelezték, hogy megérkeztek. A főkapitány leültette őket, és belekezdett a mondandójába.
- Először is gratulálok önöknek, amiért ilyen jól megoldották ezt a kínos incidenst. Másodszor pedig... - kis szünetet tartott és mély levegőt vett mielőtt folytatta volna - gondolom tudják, hogy nem megengedett a közvetlen kollégák összemelegedése, mert veszélyeztetheti az ügyek kimenetelét, ha aggódnak egymásért. Talán a koncentrációjukat is megzavarhatja. Ezért érdeklődöm, egyenlőre nem úgy még mint főnök, hogy mennyire komoly ez, mik a terveik?
- Tudja Uram - kezdte John - mi sem így terveztük. Viszont őszintén megvallva jómagam egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. És ha a kollegina is beleegyezik, amit őszintén remélek, akkor én szeretném komolyabb vizek felé evezni a kis csónakunkat.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Alexandra meglepődve, nem törődve a kapitány fürkésző pillantásával.
- Úgy kedvesem, hogy azt szeretném, hogy költözz hozzám, házasodjunk össze, és legyen egy tucat gyerekünk. Nos? Mi a válaszod? - kérdezte csibészesen elmosolyodva.

Alexát furcsa, édes boldogság járta át, és nem tudta szavakba önteni az érzéseit, így párja nyakába ugrott, és szenvedélyesen megcsókolta.

- Úgy látom ez igent jelent - nevetett fel John, és nem törődve főnökük jelenlétével viszonozta kedvese előző heves, forró csókját. Végtelenül boldognak érezte magát, bármit megadott volna, hogy örökké tartson ez az állapot.

Ám ekkor a kapitány közbeszólt. Felvetette, hogy mivel a szabályok szerint tilos az efféle közvetlen munkatársi kapcsolat, így valamelyiküket át kell hogy helyezze, hogy ne zavarhassa meg a magánéletük a munka hatékonyságát. Már csak az volt a kérdés hogy kit helyezzen át?
Alexa már épp azon volt, hogy szóljon, mikor John kérvényezte, hogy a bevetési szolgálattól helyezzék át a nyomozókhoz, ezzel elkerülve azt, hogy vétsenek a szabályok ellen, s közben tudta, hogy így legalább több ideje marad majd a családjára.

Mikor egy óra múlva hazaértek, fáradtan rogytak le a kanapéra. Átölelték egymást, és még sosem érezték magukat ennyire boldognak. Alexának ekkor eszébe jutott az a mondás, hogy "Házi nyúlra nem lövünk". Elmosolyodott, ekkor mintha John kitalálta volna a gondolatát, válaszképp ezt mondta: - Vagy mégis?
Ezen mindketten jót nevettek, és átadták magukat ismét a fellobbanó szenvedélynek.

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
2011. szeptember 5. 00:44
Kedves Pályázó!

Sajnos olyan "vázlat" érzésem volt. De nem rossz.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 30. 09:26

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. július 16. 02:31

Kedves cikkíró!
Nem volt könnyű a cikkedet elolvasni. Gondolom megírni sem volt gyerekjáték.
Sajnos unalmasra sikeredett. Kényszeredett, és érdektelen a történetírásod. Tudod az a baj, hogy némi ötletcsírák vannak benne, de nem tudtad rendesen megírni.Azt sem értem, miért nem tudtál magyar szereplőket beleírni, egy magyar pályázatba?
Talán majd a következő jobban sikerül.

Tamás

Vigasztalódj azzal, h. külföldön is (Ámerika) hangulatos, magyar éttermet választottak!:)

Bia
Anonymus
2011. augusztus 30. 09:24
U.i.: Viszont, ha maradsz ennél a "nyomvonalnál", te még sokra viszed!:)

Bianka:)
Anonymus
2011. augusztus 30. 09:22
Sztem te hellyel-közzel nagyszerűen írsz. Már csak azon kellene változtatni, h. MIT írjál. Végig az volt az érzésem, hogy bedobtak egy rakat Harlequin könyv közé, és válogatás és összefüggés nélkül zúdulnak rám a mondatok belőlük.

Egy 3-as szex feldobta volna a sztorit:)


Bianka:)
Anonymus
2011. augusztus 25. 12:43
Szia Cikkíró!
Nekem kicsit összébb kellett volna fognod a sztoridat:-( Sokaknak írtam már: dramaturgia és szerkezet egysége..., sajnos itt zártabbá tehetted volna (mondjuk egy kicsit megvágni a sztorit). Pár rossz mondat bántotta a szememet (a teljesség igénye nélkül): "Csend volt, csak a ventilátor monoton berregő hangja jelezte, a szobában tartózkodnak." < Mit jelzett? "Megcsókolták egymást, s ekkor kezdődött minden az elejétől. Fellobbant bennük a vágy." < Ez nem jó:-((( "És ha a kollegina is beleegyezik, amit őszintén remélek, akkor én szeretném komolyabb vizek felé evezni a kis csónakunkat." < ragozás nem jó.
Ha az alapvető íráskészségedet megtartod, és egy egyszerűbb történetben kamatoztatod, akkor tudsz te jót is írni! Egyszerűsíts!
Üdv,
Pinokkió
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 3. 13:57

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 1. 18:36

Nekem tetszik a történet, még akkor is, ha nem eljétől végig egymásba-gabalydva, csupán az ágyjelenteiket olvastam volna.
Viszont találtam benne olyan mondatot, amelyet jó volna átszerkeszteni:
"valamelyiküket át kell hogy helyezze, hogy ne zavarhassa meg a magánéletük"
Először is a hogy szó szóismétlés, másodszor csúnyán hangzik az a fogyalmazás: kell hogy!
Persze, a jóindulatú kritikákat meg kell szívlelni, de nyugodtan írjál sok történetet, mivel van hozzá tehetséged.
Én

Én sem rossz indulatból írtam a kritikát, de ha valami érthetelen és vontatott az cseppet sem "élvezhető". Azért írtam mert én ezt így látom és, mint tudjuk több szem többet lát:)
Anonymus
2011. augusztus 1. 18:36
Nekem tetszik a történet, még akkor is, ha nem eljétől végig egymásba-gabalydva, csupán az ágyjelenteiket olvastam volna.
Viszont találtam benne olyan mondatot, amelyet jó volna átszerkeszteni:
"valamelyiküket át kell hogy helyezze, hogy ne zavarhassa meg a magánéletük"
Először is a hogy szó szóismétlés, másodszor csúnyán hangzik az a fogyalmazás: kell hogy!
Persze, a jóindulatú kritikákat meg kell szívlelni, de nyugodtan írjál sok történetet, mivel van hozzá tehetséged.
Én
Anonymus
2011. július 30. 17:31
Vontatott a történet felépitése, sok a szóismétlés és a történet eleje és vége nem hozható egymással kapcsolatba.
Anonymus
2011. július 18. 20:57
ez egy semmiről se szóló, unalmas cucc
 
2011. július 16. 02:31
Kedves cikkíró!
Nem volt könnyű a cikkedet elolvasni. Gondolom megírni sem volt gyerekjáték.
Sajnos unalmasra sikeredett. Kényszeredett, és érdektelen a történetírásod. Tudod az a baj, hogy némi ötletcsírák vannak benne, de nem tudtad rendesen megírni.Azt sem értem, miért nem tudtál magyar szereplőket beleírni, egy magyar pályázatba?
Talán majd a következő jobban sikerül.

Tamás
Anonymus
2011. július 11. 18:24
Nehezen inmdult,hétköznapi helyzetekkel,de a tuszos résznél belelendült.A vége nem hozott újat,izgatót.
Anonymus
2011. július 10. 01:12
nagyszerű írás

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: