Régi szerelem
Látogatók száma: 301
Egyszerűen nem tudom, hogy jutott eszembe egy réges........
Egyszerűen nem tudom, hogy jutott eszembe egy réges régi szerelem emléke.
Kicsike településen laktam a szüleimmel, tizenöt éves voltam, soha nem tartoztam a nagyon szép lányok közé, a ruhatáram sem volt túl divatos, többnyire az unokanővéreim megunt ruháját próbáltam magamra alakítani. Nagyon rendes unokabátyám volt, néha elvitt magával a szomszéd faluba, bálba. (akkor még az volt) Ő már akkor húszéves volt. Volt egy barátja, barna kék szemű, jóképű. Addig-addig próbálkoztam, kerülgettem, amíg végre elhívott táncolni.
Azon az estén, szinte csak vele táncoltam, megfogta a kezem és a végén megcsókolt. A bálterem nagyon messze volt a vasútállomástól, nekem pedig haza kellett mennem az első vonattal, ami hajnali fél négykor indult. Felajánlotta, hogy elkísér az állomáshoz, örömmel elfogadtam.
Akkor még nem tudtam, hogy az, ahol Ő lakik, útba esik az állomás felé. Amikor a házukhoz értünk felajánlotta, hogy menjünk be, hiszen sok idő van még a vonat indulásig. Először nem akartam, de aztán megígérte, hogy rendes lesz, és különben is hideg van, hát bementem. Készített nekem forró teát, és bementünk a szobájába, de az ajtót tényleg nyitva hagyta. Sokat beszélgettünk néhány csók között. Tényleg rendesen viselkedett, alig hittem el, hiszen nagy nőcsábász hírében állt. Aztán elkísért a vonathoz, és megbeszéltük, hogy a következő bálba találkozunk, egy hét múlva. Másnap eljött az unokabátyám, tudni akarta "rendesen hazaértem-e"?. Elmeséltem neki mindent, hiszen nem volt mit titkolni. Láttam az arcán, hogy elégedett.
Addig addig faggattam, amíg elárulta, hogy amikor meglátta összemelegedésünket, elkapta a barátját, és figyelmeztette, a "szabályokra", hogy "egymás rokonát, barátnőjét tiszteletben kell tartani". Akkor azt hittem ennyi volt, de egy hét múlva már a vonatnál várt, ez így ment néhány hétig, amikor egyszer csak, megjelent nálunk, a sógorával, hogy anyuval szeretne beszélni, apu nem volt otthon. Mivel otthon nagyon sokan voltunk, elmentünk a közeli étterembe, négyesbe. Majdnem szabályos lányérésben volt részem! Az anyu teljesen elképedt, hiszen eddig azt sem mondtam el, hogy járok valakivel. Kiderült, hogy munkát kapott, az NDK-ban, és oda már mint a feleségét szeretett volna vinni. Az édesanyám az első sokkon túljutva, akkora kosarat adott neki, hogy lehet, még mindig cipeli. Egyedül utazott külföldre, de egy év múlva, amikor hazajött, még egyszer eljött, megismételte a lánykérést (addig leveleztünk), amikor az édesanyám megint azt mondta, várjunk még, visszautazott, és pár hónap múlva megnősült kint. Akkor azt hittem nem élem túl, mindenkit hibáztattam, főleg anyut, mert nem engedett férjhez menni. Ma már másképp látom.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
tea és puszi, mint egy házasság alapja? kösz, nem.
Megvolt a maga bája.
Nem volt egyedi eset, bár ma már nehéz elhinni!
Maresz
Pumukli, miért? Sztem adhattak volna esélyt a dolognak...
Én pont tegnapelőtt sirattam meg h. nem jártam az elsővel...
és pont a (családom) nővérem véleménye miatt. Pedig nekem nagyon szimpi volt a srác, és szerettem is, ha nem is voltam belé szerelmes. Én bánom, h. nemet mondtam, főleg azért, mert akartam, csak még nem volt saját akaratérvényesítésem.
Sose bánd!
Emléknek így is szép lehet!
Maresz
Hála anyukádnak. Jól elszúrtad volna az életedet.
Azért az egy kicsit fájna, juj!
Maresz
Szia Maresz!
Remélem kárpótolt az élet ezért az elvesztett szerelemért, de ami tény, nagyon fiatal voltál még és anyukád ezt jól látta. Függetlenül ettől, az érzései, a szándéka nagyon tisztességes volt annak a férfinek, aki megkérte a kezed, de mindig kikosarazták... Az anyukák mindig tudják mit kell tenniük. :-)
Puszi,
Éva
Az tulzás, hogy mindig tudják, de igyekeznek!
Tudom magamról, és sem látom mindig jól, csak igyekszem!
Maresz
Kedves Maresz!
Fiatalon azt hisszük mindent tudunk..., és idősebben rájövünk, hogy még mindig nem tudunk mindet... Talán édesanyád is helyetted látta a beláthatatlant.
Üdv,
Pinokkió
Az anyu mindig előrelátó volt!
Maresz
Én pont tegnapelőtt sirattam meg h. nem jártam az elsővel...
és pont a (családom) nővérem véleménye miatt. Pedig nekem nagyon szimpi volt a srác, és szerettem is, ha nem is voltam belé szerelmes. Én bánom, h. nemet mondtam, főleg azért, mert akartam, csak még nem volt saját akaratérvényesítésem.
Remélem kárpótolt az élet ezért az elvesztett szerelemért, de ami tény, nagyon fiatal voltál még és anyukád ezt jól látta. Függetlenül ettől, az érzései, a szándéka nagyon tisztességes volt annak a férfinek, aki megkérte a kezed, de mindig kikosarazták... Az anyukák mindig tudják mit kell tenniük. :-)
Puszi,
Éva
Fiatalon azt hisszük mindent tudunk..., és idősebben rájövünk, hogy még mindig nem tudunk mindet... Talán édesanyád is helyetted látta a beláthatatlant.
Üdv,
Pinokkió
Kedves vagy, hogy olvastad. Köszönöm.
Maresz
Vannak az ember életében félre sikerült szerelmek, de az idő mindent megold, ahogy szokták mondani.
Pussz, Tündér