újabb események régebbi események további események
20:14
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:33
Ilona új cikket töltött fel
11:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
10:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:50
Kőnig új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

Régi szerelem

2012. február 8. - Látogatók száma: 295

Egyszerűen nem tudom, hogy jutott eszembe egy réges........

Egyszerűen nem tudom, hogy jutott eszembe egy réges régi szerelem emléke.
Kicsike településen laktam a szüleimmel, tizenöt éves voltam, soha nem tartoztam a nagyon szép lányok közé, a ruhatáram sem volt túl divatos, többnyire az unokanővéreim megunt ruháját próbáltam magamra alakítani. Nagyon rendes unokabátyám volt, néha elvitt magával a szomszéd faluba, bálba. (akkor még az volt) Ő már akkor húszéves volt. Volt egy barátja, barna kék szemű, jóképű. Addig-addig próbálkoztam, kerülgettem, amíg végre elhívott táncolni.
Azon az estén, szinte csak vele táncoltam, megfogta a kezem és a végén megcsókolt. A bálterem nagyon messze volt a vasútállomástól, nekem pedig haza kellett mennem az első vonattal, ami hajnali fél négykor indult. Felajánlotta, hogy elkísér az állomáshoz, örömmel elfogadtam.
Akkor még nem tudtam, hogy az, ahol Ő lakik, útba esik az állomás felé. Amikor a házukhoz értünk felajánlotta, hogy menjünk be, hiszen sok idő van még a vonat indulásig. Először nem akartam, de aztán megígérte, hogy rendes lesz, és különben is hideg van, hát bementem. Készített nekem forró teát, és bementünk a szobájába, de az ajtót tényleg nyitva hagyta. Sokat beszélgettünk néhány csók között. Tényleg rendesen viselkedett, alig hittem el, hiszen nagy nőcsábász hírében állt. Aztán elkísért a vonathoz, és megbeszéltük, hogy a következő bálba találkozunk, egy hét múlva. Másnap eljött az unokabátyám, tudni akarta "rendesen hazaértem-e"?. Elmeséltem neki mindent, hiszen nem volt mit titkolni. Láttam az arcán, hogy elégedett.
Addig addig faggattam, amíg elárulta, hogy amikor meglátta összemelegedésünket, elkapta a barátját, és figyelmeztette, a "szabályokra", hogy "egymás rokonát, barátnőjét tiszteletben kell tartani". Akkor azt hittem ennyi volt, de egy hét múlva már a vonatnál várt, ez így ment néhány hétig, amikor egyszer csak, megjelent nálunk, a sógorával, hogy anyuval szeretne beszélni, apu nem volt otthon. Mivel otthon nagyon sokan voltunk, elmentünk a közeli étterembe, négyesbe. Majdnem szabályos lányérésben volt részem! Az anyu teljesen elképedt, hiszen eddig azt sem mondtam el, hogy járok valakivel. Kiderült, hogy munkát kapott, az NDK-ban, és oda már mint a feleségét szeretett volna vinni. Az édesanyám az első sokkon túljutva, akkora kosarat adott neki, hogy lehet, még mindig cipeli. Egyedül utazott külföldre, de egy év múlva, amikor hazajött, még egyszer eljött, megismételte a lánykérést (addig leveleztünk), amikor az édesanyám megint azt mondta, várjunk még, visszautazott, és pár hónap múlva megnősült kint. Akkor azt hittem nem élem túl, mindenkit hibáztattam, főleg anyut, mert nem engedett férjhez menni. Ma már másképp látom.

A cikket írta: maresz058

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 12. 17:37

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2012. február 12. 09:07

tea és puszi, mint egy házasság alapja? kösz, nem.

Akkor jó alapnak tünt!
Megvolt a maga bája.
Nem volt egyedi eset, bár ma már nehéz elhinni!

Maresz
2012. február 12. 17:34

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2012. február 12. 08:54

Pumukli, miért? Sztem adhattak volna esélyt a dolognak...

Én pont tegnapelőtt sirattam meg h. nem jártam az elsővel...
és pont a (családom) nővérem véleménye miatt. Pedig nekem nagyon szimpi volt a srác, és szerettem is, ha nem is voltam belé szerelmes. Én bánom, h. nemet mondtam, főleg azért, mert akartam, csak még nem volt saját akaratérvényesítésem.

Akkor úgy jártál mint Én.
Sose bánd!
Emléknek így is szép lehet!

Maresz
2012. február 12. 17:33

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2012. február 11. 18:15

Hála anyukádnak. Jól elszúrtad volna az életedet.

Igen lehet, hogy ma már dédmama lennék nem csak nagymama.
Azért az egy kicsit fájna, juj!

Maresz
2012. február 12. 17:31

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 10. 19:30

Szia Maresz!

Remélem kárpótolt az élet ezért az elvesztett szerelemért, de ami tény, nagyon fiatal voltál még és anyukád ezt jól látta. Függetlenül ettől, az érzései, a szándéka nagyon tisztességes volt annak a férfinek, aki megkérte a kezed, de mindig kikosarazták... Az anyukák mindig tudják mit kell tenniük. :-)

Puszi,
Éva

Szia!

Az tulzás, hogy mindig tudják, de igyekeznek!
Tudom magamról, és sem látom mindig jól, csak igyekszem!

Maresz
2012. február 12. 17:30

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. február 10. 16:11

Kedves Maresz!
Fiatalon azt hisszük mindent tudunk..., és idősebben rájövünk, hogy még mindig nem tudunk mindet... Talán édesanyád is helyetted látta a beláthatatlant.
Üdv,
Pinokkió

Hááát... mindent még most sem, csak többet! (kicsivel többet)

Az anyu mindig előrelátó volt!

Maresz
2012. február 12. 09:07
tea és puszi, mint egy házasság alapja? kösz, nem.
2012. február 12. 08:54
Pumukli, miért? Sztem adhattak volna esélyt a dolognak...

Én pont tegnapelőtt sirattam meg h. nem jártam az elsővel...
és pont a (családom) nővérem véleménye miatt. Pedig nekem nagyon szimpi volt a srác, és szerettem is, ha nem is voltam belé szerelmes. Én bánom, h. nemet mondtam, főleg azért, mert akartam, csak még nem volt saját akaratérvényesítésem.
2012. február 11. 18:15
Hála anyukádnak. Jól elszúrtad volna az életedet.
2012. február 10. 19:30
Szia Maresz!

Remélem kárpótolt az élet ezért az elvesztett szerelemért, de ami tény, nagyon fiatal voltál még és anyukád ezt jól látta. Függetlenül ettől, az érzései, a szándéka nagyon tisztességes volt annak a férfinek, aki megkérte a kezed, de mindig kikosarazták... Az anyukák mindig tudják mit kell tenniük. :-)

Puszi,
Éva
2012. február 10. 16:11
Kedves Maresz!
Fiatalon azt hisszük mindent tudunk..., és idősebben rájövünk, hogy még mindig nem tudunk mindet... Talán édesanyád is helyetted látta a beláthatatlant.
Üdv,
Pinokkió
2012. február 9. 11:02
Szia Tündér!

Kedves vagy, hogy olvastad. Köszönöm.


Maresz
2012. február 9. 08:38
Kedves Maresz!

Vannak az ember életében félre sikerült szerelmek, de az idő mindent megold, ahogy szokták mondani.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: