újabb események régebbi események további események
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra

Szeretlek! (PÁLYÁZAT)

2011. július 2. - Látogatók száma: 102

Olyan vagy nekem, mint drogosnak a drog. Mint a kávésnak a koffein. Mint cigisnek a nikotin. Itt vagyok egyedül, és megbénultam. Nélküled nem érek semmit. Te vagy a mindenem. Senkim nincs, ha te nem vagy. Hol járnék én nélküled? Lehet már messze vidéken, hetedhét határon túl. Lehet már nem Magyarországon élnék. Engem ide nem sok mindenki köt. Sajnálom. Anya, apa, Eszter, Mónika, ők akikért maradnék. De ők nem mondanák, hogy maradjak. Ebben biztos vagyok. Téged több minden köt ide. De én messze vágyok. Egy olyan helyre, ahol csak ketten lehetünk, és a természet, ami oly illatos, oly szépséges. Olyan tökéletes. Tökéletesebb, mint te vagy én. Minden egyes porcikájában egész. Nem is tudom, a teremtő hogyan tudott ilyen tökéletes rendszert megalkotni, ami magától ilyen tökéletesen működik. Mindennek van oka, miértje. Néha úgy érzem, az ember a természet halála. A halála… Mindent tönkretesz.

De itt vagy te a magad valójában, és itt vagyok én. De hol vagyunk mi? Nekünk több álmunk van, mint a legtöbb huszonévesnek. Mi élünk, ők vannak. Mi tervezünk, ők napról napra élnek. Talán nekünk is így kellene? Talán úgy boldogabb lennénk, ha minden az ölünkbe hullana, és buliból buliba esnénk, olyan barátokkal körbevéve, akik bajban cserbenhagynak, és nem ismernek meg évek múltán. Talán úgy jobb lenne… Vagy ki tudja? Nem próbáltam, és nem is áll szándékomban. Nekünk ez nem adatott meg. Talán neked jobban, mint nekem. Olyan szerencsétlen az egész életem, miért kellett ennyi szörnyűséget már megélnem? Csak 22 éves vagyok, itt az egész élet. Itt áll előttem. És akkor mennyi rosszat kell még átélnem? 4x ennyit? Vagy túl sokat adok magamnak? Hát, tudja a fene. Abban biztos vagyok, hogy én, én maradok, te te maradsz, és Mi Mi maradunk. Mert akarjuk! Mert én és te akarjuk. Legyünk együtt örökre!

Még hogy a pénz nem boldogít! Már akit. Már aki nem tudja hová tegye, mert a hátsóját is azzal törli ki. A milliárdos, akinek minden megadatik, csak azért mert akarja. Akar és megadatik. Magamról is beszélhetnék, de minek? Vannak szegényebbek is, akiknek az én pénzem is elég lenne. És akadnak olyanok, mint én. Aki egy kis tőkét kér az élettől, hogy el tudjon indulni. Nagyon nehéz úgy elindulni, hogy nincs háttér, és ezt úgy értsd, ahogy írom. Semmiféle segítség. Pénz segítség, mert nincs. És hozzájárulás, mert nem kell. Mert magam is érek annyit, mint más a szüleivel. Mert nekünk nem adatott gazdagság. Nem adatott sok pénz. Csak azért mert nem volt lopás, csalás, hazugság, szerencsejáték. Mert nincs rosszindulat, és van szeretet. Mert határtalan szeretet van! Határtalan, határon túli, határok közötti, és ismét csak határtalan! Ember nem állhat útjába.

Örökké úton vagyunk. És nekünk mindig van kihez menni. És örülünk ennek. Keressük az utat, egymáshoz, és a jövőnkhöz. Kutatunk, és kudarcot vallunk.
Szeretlek, de minek? Te vagy az, aki legjobban meg tud bántani. És veled tudok legjobban nevetni. Nálad érzem, hogy legjobban meg kell felelnem. És nem tudok megfelelni. Miért nem? Nem vagyok jó semmiben, ami ahhoz az élethez kötődik, ami az iskolán túl van. Ott tudok teljesíteni, mert elhiszem. Sokat tudok már, de még nem eleget. Mikor azt hiszem, tele vagyok, akkor még körülbelül csak a 10 százaléka foglalt a tárnak. Sok-sok ész. Kevés tapasztalat, és mégis oly sok. Másnak? Mint nekem az a 10 percent. Be kellene biztosítani az életem, mert veszélyes vagyok magamra. Önpusztító vagyok.

Sosem lehetek elégedett, mert akkor ott megáll a fejlődésem. Mindig kell lenni mozgató erőnek, ami visz előre. Nem maradhatok sokáig egy helyben. Olyan vagyok mint egy örökmozgó, nem a szó szoros értelmében. Kellene valamit sportolni. Lehet jót tenne, és nem tunyulnék be. Ez a panel- dzsungel kiborító. Itt pénzért lehet levegőt venni, itt meghalni is csak akkor lehet, ha van megtakarított pénzed. Borzalmas. Másként, komoly, nem halhatsz meg. Á, még ott van az a négyszeres szorzó, de nem is rólam van szó. Szóval büdösben kinek van kedve futni? Kocogni? Focizni? Röplabdázni? Semmihez nincs itt kedvem. Pedig régen egy igazi örökmozgó voltam, más volt az izom megoszlásom is. A pocin kevesebb volt a zsír, és máshol feszesebb volt minden izom. Most meg be vagyok tokosodva. Bárhová! Menekülés a pokolból! Mentsen meg valaki! Ki innen, ki a szabadba! A friss levegőre, a szúnyogokhoz! Akár.
Szerelmes vagyok. Veled akarom leélni az életemet. Csak először meg kell tanulni szeretni önmagam. De hogyan kezdjem el? Mikor akkorák az elvárásaim? Hol kezdjem? Mindenkinek akkora az elvárása. Nehéz ügy vagyok és leszek ,de ha túl leszek rajta, akkor szerethető leszek. Magamnak is.

Mit szeretek benned? Szeretem, hogy az enyém vagy! Szeretem, hogy féltékenykedhetek. Szeretem a tested. Szeretem a stílusod, ami néha olyan idegesítő. Szeretem a hajad, a szemed, az orrod, a szád. Szeretem az izmaidat. Szeretem az ölelésed. Szeretlek szeretni Téged. Biztonságot hoztál, és nyugalmat. Túl sokat néha. És elkényeztetsz, néha olyan érzésem van, hogy csak az jó, amit te csinálsz. A te kajád jobb, a te takarításod szebb, a te mosogatásod tisztább, a te szereteted igazibb. De nincs így! Nem lehet így! Én nem is érek semmit? Hol vagyok én? Ennyire nem becsülhetem le magam. Igenis jó vagyok, jó vagyok ezekben én is. Igaz kevésbé érett, mint te. Vagyis te ezt gondolod. Tudd meg, hogy ez nem így van. Én is top tízes vagyok. Képzeld, engem is megnéznek a srácok! Ha úgy nézek ki, mint ahogy ki kellene néznem, ha lány volnék. Nah, nem az vagyok? Nem is olyan nevetséges.

Ez vagyok én. Rövid, tömör mondatok sokasága. Miért legyen hosszabb? Elunod magad míg a végére érsz. Pedig szeretlek! És ha te is, akkor mindegy milyen hosszú az a mondat. Az egyszavas a legjobb. Szeretlek.

Megbízok benned, de a többi nőnemű lényben nem. Sokat csalódtam már. De nem akarlak belehajszolni téged másvalakibe. Én ki akarlak sajátítani. Amilyen gyorsan jöttél, és amilyen gyorsan történtek az események. Á, és azt akarom, hogy legyen sok- sok évünk, míg megismerjük egymást. Már tudunk együtt élni. Ezzel nem lesz sok bajunk. Hiányzol. Miért nem vagy velem? Akkor nem kellene ennyi marhaságot írnom. De így szükségem van rá, mint növénynek a vízre, és napsütésre (és a zöld színtestjére). Te vagy az én kis kloroplasztiszom! Kis mókusplasztisz.

Ha megölelsz, úgy a világ elmehet a fenébe. Akkor te és én vagyunk csak. És én azt úgy szeretem. Kicsi vagyok. Melletted. Amúgy ha megnézel, akkor nem vagyok olyan kicsi. Te meg olyan nagy vagy. Vagyis annak tűnsz, de nem vagy az. Relatívok vagyunk. Legyünk tudományosak, tudományosabbak. Legyünk játékosak. Játszunk a szavakkal, az értelemmel. Hiszen értelmes emberek vagyunk. És a magyar nyelv olyan szép. Az egyszerű nyelveket olyan nehezen tanuljuk meg, mert a mi agyunk bonyolultabb holmi más idegen nyelvnél. Sokoldalú, bonyolult, mint az életem. Ennyi csavar. Még a Barátok Közt- be is sok lenne! Itt a reklám helyét láthatták. Bonyolultságom oka? Szüleimben keresendő, beszélgess el velük. Hogyan lehet annyi jó belső tulajdonságot örökölni, mint ami nekem van? Legyél a barátjuk. Ha hagyják. Szegények! Annyit szenvedtek már álbarátok miatt. Talán annyit mint én, csak kicsit többet. Szeretem a becsületességüket, ami miatt sokszor bajba kerültek. Szeretem az őszinteségüket, amit kihasználnak. Szeretem őket, mert az enyémek. És nem másé. Jó testvéremmel osztozkodok, mert szeretem a Kicsit. Azt a 171 centijét. Sorsom az övé. Én és ő. Talán egyek vagyunk? Nem jó kérdés? Mindent ugyanúgy, ugyanonnan kapott, mint én. Talán már ő is fáradt, mint én. Talán le is feküdt. Követem hát a példáját! Jó éjszakát mindenkinek!

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2011. szeptember 5. 14:59
Valóban naplóba való. Nem találtam benne az erotikát.

Pussz, Donna Juanna
Anonymus
2011. szeptember 1. 09:05
Írj naplót!
Ez romantika-erotika pályázatra kissé (nagyon) csapongó.
Írj naplót, írás közben jobban rendszereződnek a gondolataid.:)


Bianka:)
Anonymus
2011. augusztus 24. 17:43
Szia Cikíró!
Ez olyan "neki írt, soha fel nem adott levél". Szerintem ebben a stílusban jól megírtad, jó íráskészséged van. A végén viszont -az volt az érzésem- elfáradtál. Nekem az utolsó bekezdés nem illett bele az írásba. Amit át akartál adni, hogy mennyire szereted Ő-t, az remekül átjött. Ez az írás erőssége! Szerintem indirekten a saját jellemedről is képet alkothattunk. A struktúra egyszerű volt, a történet nem igényelt különösebb nagy kibontást. A végére nem maradt katarzis. A cím viszont magáért beszél! Valaki nagyon örül ennek, ha elolvastatod vele;-)
Üdv,
Pinokkió
Anonymus
2011. augusztus 23. 11:40
Nem olvastam végig, azt hiszem, ez nem nekem szól.:)

A kép cuki!:D

Bianka:)
Anonymus
2011. augusztus 23. 11:22
Kedves Pályázó!

Számomra ez egy "fanyar vagy keserű" írás volt. Sajnálom, de így éreztem. Talán csak a téma, az érzés miatt. Egyébként jól fogalmazol, de szerintem ez nem ide illik.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Cikkíró
2011. július 7. 08:55
Köszönöm az észrevételeket!
Azt hiszem lassan békülgetek magammal:)
Anonymus
2011. július 6. 17:20
Előbbivel én is egyetértek. Önmagunkat is szeretni kell. Ki kell békülnünk magunkkal. Szépen, szép magyarsággal fogalmazol. Azonban két helyen is találtam olyan szót, amely ikes-ige! a végén nem k-val, hanem m-mel írjuk! Biztosan tudod, csak nem figyeltél rá.
Én
Anonymus
2011. július 2. 13:39
Szia cikkíró!

Nagyon sokan gondolkodunk hasonló módon. A szeretett személyt tökéletesnek, csodálatosnak látjuk. Magunkat pedig, lehúzzuk a mélybe, mert nem vagyunk makulátlanok. Nincs tökéletes ember, ez mind illúzió csupán.
Egy javaslattal élnék. Ha magad alatt vagy, és rossz a kedved, állj a tükör elé, és mondogasd magadnak a következőt! Szeretem magam, így vagyok jó, ahogyan vagyok. Tisztelem magam, és tisztelem az érzéseimet. Segíteni fog!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: