újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Erotikus

Utazó - Pályamű

2011. augusztus 13. - Látogatók száma: 76

Pályázathoz írtam....

Utazó

Csak állt lazán, kezeit széttárva. A villamos oldalának a hátát támasztva. A lábai keresztbetéve, a csípője előre tolva tornyosult a szeme elé.
Karjait gyakran mozgatta, az az érzésem volt, hogy próbálja megtalálni a helyét. Csak a villamoson!- és akkor hol marad a világ?- hasított a fejemben a kérdés
Áh biztosan nem- tudom, hiszen látom a fényt, kékséget árasztó szeméből. Alig bírtam levenni róla szemem.
Pedig próbálkoztam, - úgy próbálkozom!
Szürke pólója viseletes és mocskos volt- biztosan a munkából jött- gondoltam. A nadrágja hasonló képet mutatott-munkásnadrág volt.
Vele szemben ültem a villamoson, ahogyan haladtam a munkába. Lényéből mérhetetlen szenvedélyesség áradt. Pillantásaim odaragadtak testének vonulataira. Főleg arra a részre- főleg arra!
Kíváncsi voltam mit találhatnék alatta. De ez a gondolat gyorsan átfordult képzelgésbe. Képzeletem tárgyát a nadrágja és a pólója közötti alsónadrágja képezte.
Néha azt éreztem zavarban van, ahogyan bámulom. Ilyenkor kicsit elmozdult a helyéről. Mocorgása ösztönszerű volt. Nem irányított mozgás. Hol a lábát cserélte ki, hol a kezeit csúsztatta a kapaszkodón, hol a vállán lévő pamut zöld pulóvert igazgatta.
Nem gondoltam, hogy egy most szabadult pszichiátriai beteg lenne. Bár lehetett volna az is.
Ahogyan figyeltem ovális arcát, egyre szebbnek tűnt nekem. Borostás álla kockaként lebegett előttem. Szája néha mosolyra fakadt, néha motyogásba. Nem halottam mit mond, hallásomat a technika zaja nyomta el.
Tovább motyogott, és egyre inkább volt folyamatos helyzetben. Nadrágján négy lyuk, kettő a térdénél, kettő pedig azon a bizonyos képzelt helyen voltak. A hasán egy kiduzzadt ér irányította képzeletem ösvényeit
Lombhullatók leveleiben pihent meg testünk. Csak feküdtünk. Csak feküdtünk egymás mellett. Lassan elszenderedtünk. Fülledt meleg volt. Az izzadság folydogált testünk különböző résziről. Az ég zsoltárral ébresztgetett szendergésünkből. Egy távoli forrás hangzuhatagát halottam. Bárcsak fürödhetnénk hajaiban- vágyam egyre feszített, hogy megérintsem őt. De nem tehetem!
Holdfivérem és napnővérem üdvözöltek minket. Lábaink elé térdelve néztek ránk. Halott nyelven köszöntöttek minket. A levegőhullámok kavarogtak mikor a torkukból kiszakadtak a hangok. Nem féltem. Minden olyan ismerősnek tűnt. És hát ott volt Ő is- a villamoson mocorgó férfi.
Ő semmit sem értett az egészből.
Ismered őket?- kérdezte. Csak a vállamat megrántva adtam nemleges választ. Nem feszegette tovább a kérdését - Aminek örültem. Képtelen lettem volna választ adni…….
Meztelenül feküdtünk…
Meztelen testünket csak a fák árnyéka takarta el.
Ismerősnek tűntek, de csak emlékeim foszlányaiban tudtam elhelyezni őket. A csend mámora, a szél friss fuvallatta, a szenvedély napfénye ölelt át minket. Boldog vagyok!- kiáltottam.
Boldogok vagyunk - ordítottunk torkunk szakad tából. Mély lélegzet- nagy levegő- és hirtelen éreztem valamit. Szakadást, távolodást. Minden homályossá vált előttem. Az oly kedves érzésekből, napfényből, és boldogságból szürkésség lett. Tűlevelű fenyők vették át az uralmat. A testünket egyre jobban szúrták az ezüst-szürkés tűlevelek. Felálltunk. Már csak a talpunk volt a mocsárban, ami egyre inkább szétválasztott minket.
Süllyedtünk.
Külön-külön!- Pedig már majdnem elhittem. Hit!- Mire jó az?- vagy- Mire vagyok én jó? És mi közösen, mire vagyunk jók?- fénysebességgel pörögtek a szavak a fejemben.
Félelmeinket kidobva szótlanul vallottunk meg szerelmünket. Néma beszédben, süket hallgatásban, szárnyaló érzésekben oldódott fel szerelmünk.
A Blaha Lujza tér következik- mondta be a villamos vezetője. Riadtan néztem körbe, és láttam minden ugyanaz. Kivéve egy dolgot. Velem szemben üresség honolt. Leszállt.

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
2011. szeptember 3. 01:17
Kedves Pályázó!

A történet aranyos.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
2011. szeptember 2. 10:14
Ó, nekem tetszett!:)

B:)
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 16. 12:16

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 13. 16:58

Akkor tedd nagyon gyorsan anonimmá!!! :)

Cikk feltöltése, a lap alján lehet kiválasztani:

A szerző nickneve publikus:
igen nem

Kattints a nemre, de ízibe'!:)

arra van kattintva megnézetem még egyszer....még egyszer arra kattintottam, nézd meg hogy még látható-e ha igen akkor meg segíts mert nem tudom mit kell akkor tennem.
Anonymus
2011. augusztus 15. 09:49
Szia Cikkíró!
Segítettem neked:-)
Pussz,
Tündér
Anonymus
2011. augusztus 13. 17:30
Érdekes olvasmány. Útjaink során gyakran törnrk ránk váratlan élmények...nem szabad elhessegetni. Jól tetted, hogy álmodoztál.meglásd, legközelebb...nem fog leszálni...

Gyuri
Anonymus
2011. augusztus 13. 16:58
Akkor tedd nagyon gyorsan anonimmá!!! :)

Cikk feltöltése, a lap alján lehet kiválasztani:

A szerző nickneve publikus:
igen nem

Kattints a nemre, de ízibe'!:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: