Erotikus
Üzlet köttetik (Pályázat)
Látogatók száma: 131
Szárnyas Géza, a középszerű költő, kora nyári, langymeleg éjjelen tartott hazafelé havi rendes összejöveteléről barátaival, ahol kissé túllendült a szalonspicces állapoton. Távolba révedő tekintettel, egy dalrészletet fütyörészve baktatott, amikor a Kálvin tér közelében kacér hölgyike lépett elé, és kertelés nélkül tálalta ajánlatát.
- Szia! Szexelsz?
Géza, akit különösebben nem lepett meg a szerelem árusának ilyetén felbukkanása, most életében először ilyen megszólítás hatására elgondolkodva megállt, és félig a hölgy felé fordulva, agyának kerekei mozgásba lendültek.
Szívecském, arany drága bogaram! Mennyi időd van? Egy kis testi kényeztetéshez elég talán néhány perc, de kérlek, mondd meg nekem, kérlek szépen, hogyan számítasz meg egy órácskát? Rengeteg mondandóm van ugyanis, úgy érzem. Te, aki testi örömöket kínálsz itt az utcán, most pont egy költőnek kínáltad fel szolgáltatásaidat! Egy művésznek, aki viszont lelki szolgáltatást nyújt, aki hallgatja, olvassa, annak szívét simogatják szavai.
S most mi, e két merőben különböző terület szakmunkása, összekerültünk, Te, Nő, légy gyakorlatias, magyarázd el, hogy hogyan, hol kell, hogy lezajljon az aktus, vezess oda, és én, aki férfi volnék, beléd karolva vezettetem magam, és fecsegek közben, kitárom neked bohó szívemet, palástolom ezzel zavaromat, amelyet amiatt érzek, ha arra gondolok, hogy mi minden fog itt még hamarosan kitárulkozni. Sokat látott testrészek, áruba bocsátott szervek találkoznak az én öregedő testemmel, amelynek feladata a beléje zárt alkotó, a művész kiszolgálása.
Kérlek karolj belém, simulj ide, kerüljenek szíveink is közelebb egymáshoz. Jaj, kacagsz is kicsit, de érzem közben, mennyire húzol közben előre, de ne siess! Mondandóm végére sem érek, mire a lépcső tetején leszünk, ráadásul edzetlen is vagyok, nem sokat mozgok én, számomra az agymunka a fontos, meg hát kell valami kimeneti eszköz, ez volna az én jobb kezem írás közben. Ha már a jobb kéznél tartunk, most kicsit átveszed az egyik feladatát, hö-hö. Igen, egyedül, éjszaka élek én igazán, kevesen viselnék ezt el mellettem. Hoppá hoppá, megfogtam, igen, rámarkoltam, de hiszen vala kifizetem én ezt!
Hogy én? Ó igen, fiatalkoromban, egyszer. De ennél is bohóbb voltam, neki már két gyereke van, egy ügyvéddel él, stabil pénzügyi körülmények között. Apropó, igen, a pénz, az áru ellenértéke, a szolgáltatás ellentételezése, adós, izé, fizess. Bocsánat, ide teszem, tessék. Majd elfelejtettem! Hát te persze nem, pedig ezeknek a bankóknak az ide kerülése a fő cél, a legerősebb drog a világon. Nem tudtad? Ne válj a rabjává, már ha elfogadsz egy jó tanácsot. Bár te mindenedet adod értük, gondolom nehéz lehet. Jó, jó, hát nem azért kérdeztem. Nem, nem fekszek le! Imádok ezeken az epedás ágyakon ugrálni, ha beszakad, írd hozzá kérlek! Ne légy szégyellős, aranyom, e tekintetben se, de ne ám, jaj, hát de te aztán nem vagy az. Tudnod kell azonban a következőket, így, az ágyon állva, a kapcsaim, az álcám, a belépőjegyem a világhoz, a társadalomhoz, vagyis a ruháim, most, hogy így szanaszét hevernek, e pillanatban ki vagyok szolgáltatva neked, nagy hatalmad van hát felettem. Nálad van a jegyem, visszafelé. Te nem fázol? Gyere ugrálj kicsit te is, felmelegszel. Jó, te most itt nem így képzelted el a testmozgást. És téged se fogadna bizony a társadalom e pillanatban zökkenőmentesen, ebben a ruházatban. Ja igen, lent még nem ebben voltál persze.
Hűvös hajnal kezd lenni, a cserépkályhát már nem gyújtják be május végén. S Géza csak áll ott, egy gyanús tisztaságú fecske szabású alsóneműben, ütemes térdhajlításokkal dolgoztatva az ágy rugóit, szavalni kezd, pátosszal, kásás hangon, félig már leragadt szempillákkal, egyik karját hevesen lóbálva, másikat hátul szigorúan a derekára feszítve:
Legsötétebb éjjel,
közel van a hajnal.
Át kell lépnünk rajta,
át kell, minden áldott nap.
Lásd testem sugárzását,
halld hangom hangozását,
érezd az éter rezegését,
lelkem lenyomatát.
Itt vagyunk mi mind a ketten,
test és lélek munkásai.
Barter üzlet köztünk sehogy sem lehetséges,
nem fizethetek versemmel, a szopásodért édes.
Nos mennem kell, kis hölgy. Igen, elmegyek, úgy értem, he-he, távozok, aranyom. Így ni, igen, hagyd ezt, most már sietek. Apró alkotást fialt a mi kis kapcsolatunk. A kis nászunk, úgymond, meghozta gyümölcsét. Kicsi, meg minden, de a miénk, ne feledd. Hát hiszen ez ellen bizony nem védekeztünk, nem is gondoltunk erre. Gondoltad volna? Semmi gond, felnevelem egyedül, úgy érzem, még talán a rímeken itt-ott faragnom kell egy kicsit. Nem vagyok őrült, nyugodj meg, nekem is jó volt, bruhahaha. Gyere, lekísérlek, hátha ezúttal nagyobb szerencsével jársz. Hogy most voltál szerencsés? Szép hajnalt neked, drága.
Géza annyira emlékszik homályosan, hogy kedves invitálásra beugrott hazafelé menet egy furcsa házibuliba, ahol egy cserépkályha mellett üldögélő, alsóneműbe öltözött lány mosollyal az arcán hallgatta a tréfáit. Majd elfelejti az egészet, s csak a szombat estéinek jellegzetes követője, a másnaposság marad hátra.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz, Donna Juanna
B.
B:)
5 ezerért mit vállalsz?
oh, 5 ezerért bármit!
na, gyere akkor, megyünk betonozni...
Virág
Egyébként jópofa!
Leginkább a vers része tetszett. Valamiért nekem nem állt össze az egész. Tudom, legalábbis sejtem, hogy nem az, de "vázlat" érzésem támadt. Van még formázni való rajta, de aztán szuper lehet/lesz.
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Üdv,
cikkíró
Ui.: a szituáció a fantázia szüleménye.
Egyébként sincs jól kidolgozva, csak utolsó nap, odacsapva!
Valóban akadnak benne helyesírási hibák, az utolsóelőtti szakasz elő sorában is van kettő!
Én
Nekem tetszett, de van benne pár helyesírás hiba, ami zavaró. A költődet szépen megdramaturgiáztad..., íveltél fel a csúcsig vele. A nyelve is kilógott a sok szótól, és a mondatai is olyan másnaposan autentikusak voltak. A mondanivalót meg csak az nem érti, aki nem volt még másnap qrvával, vagy kurvára nem volt még másnapos;-)
Üdv,
Pinokkió
A lájkot, meg az izéket megkaptad! De javítsd a hibákat!