Vállalsz engem?
Látogatók száma: 107
Sok mindenen múlik, hogy kit választunk életünk párjának. Eléggé meglepő, de nem a szerelem az egyetlen szempont. Annyi minden közrejátszhat benne, hogy lényegében hasonlít a szerencsejátékhoz. Talán ezért használják rá sokszor a zsákbamacska kifejezést.
Minden normális kapcsolat a perzselő szenvedéllyel és a nagy szerelemmel kezdődik. Kezdetben semmi sem számít, úgy fogadjuk el szerelmünket, ahogyan van. Tökéletesnek látjuk Őt, megtestesíti mindazt amire vágytunk. A világon semmit sem változtatnánk meg rajta...
A kapcsolat elmélyülésével azonban, számos kérdés felvetődhet bennünk. Eltudjuk e vele képzelni az életünket? Milyen kilátásai vannak hosszútávon a kapcsolatnak? Milyen lenne az anyagi helyzetünk? Milyen férj vagy feleség lenne a partnerünk? Milyen szülővé válna? Bízunk e benne annyira, hogy megosszuk vele az életünket? Az életcélunk, a terveink összhangban vannak e egymással? Ezek csak néhány alapvető kérdések. Igazából olyan sok mindent kell ilyenkor mérlegelni, hogy akaratlanul is háttérbe szorulhatnak az érzéseink. Nagyon gyakran, már az első körben kiesésre állna szívünk választottja, akit őszinte szerelemmel szeretünk. Mert elképzelhető, hogy hosszútávon nem volnánk képesek vállalni őt, nem tudnánk vele együtt élni, családot alapítani. Még a hatalmas szerelem ellenére sem...
Tanácsos a szívügyekben az érzelmeinkre hallgatni, de a ráció kizárása éppen annyi bonyodalmat okozhat, mint amennyit, ha hallgatunk a józan eszünkre. Mi lehet a jó partnerválasztás titka? Hiszen lényegében, számos olyan szempontnak kell hogy megfeleljen kedvesünk, és mi magunk is, ami már-már szinte lehetetlennek tűnik...
Az ember társas lény. Mindenkinek szüksége van egy odaadó és szerető társra, aki melegséggel és szeretettel tölti meg az otthonunkat. Aki biztonságot ad, akinek a puszta jelenléte is elég, hogy megnyugodjunk.
Életünk ezen területén is nélkülözhetetlen a szerencse. Egy jó partnerválasztás, felér egy telitalálatos szelvénnyel. Sokan hosszú ideig kísérleteznek, míg mások elsőre is remekül választanak.
Szinte lehetetlen állást foglalni ebben a kérdésben, hiszen minden embernek más a véleménye, más a tapasztalata.
Egy törvényszerűséget azonban felfedeztem. Vannak emberek, akik hajlamosak halmozni a hibákat, és újra és újra beleesnek ugyanabba a csapdába.
Tudják hol hibázták el, hogyan kellene helyrehozni, mégis valahányszor esélyük lenne változtatni, valami oknál fogva, nem élnek vele. Vajon mi gátolja őket?
A cikket írta: Zaríta78
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Persze nem mindenki élete alakul egyformán sem, ha egy mókuskerék nem megy nem szabad pörgetni, ilyen is van el kell válni és új életet kezdeni!
Saját példámat hozhatom fel, s ezért sajnos sokan irigyelnek igen kimondom, mert mi a párommal annyi mindenen átmentünk, de egyesült erővel túl vészeltünk sok mindent, persze még az élet előttünk... pedig olyan eseményeket mind családi, anyagi, betegség, hogy sokan feladták volna, de MI nem, s ma sem!
igaz nem vagyok gazdag, de annyi legyen amennyi kell a lényeg, hogy együtt vagyunk s tüzön - vízen át kitartunk, s nem soká szép kerek számot ünneplünk remélem sokan együtt!
Nagyon jó a cikked sok mindent át fog (szerintem) egy csokorba! Kívánom, hogy mindenki találja meg az igazi társat az életében, s az igazi mindent elsöprő szerelmet és boldogságot!
Szeretettel: Orsolya
Nagyon jól összefoglaltad. És jó a kérdés is a végén.
pusz
Juli :))
Kedves cikkíró! Sajnos az életben kialakulnak nehézségek párkapcsolatok során, aztán vagy áttudják hidalni vagy sem! Ehhez bizonyítani kell mindkét oldal erejét, hozzá teszem nem elég az egyik!
Persze nem mindenki élete alakul egyformán sem, ha egy mókuskerék nem megy nem szabad pörgetni, ilyen is van el kell válni és új életet kezdeni!
Saját példámat hozhatom fel, s ezért sajnos sokan irigyelnek igen kimondom, mert mi a párommal annyi mindenen átmentünk, de egyesült erővel túl vészeltünk sok mindent, persze még az élet előttünk... pedig olyan eseményeket mind családi, anyagi, betegség, hogy sokan feladták volna, de MI nem, s ma sem!
igaz nem vagyok gazdag, de annyi legyen amennyi kell a lényeg, hogy együtt vagyunk s tüzön - vízen át kitartunk, s nem soká szép kerek számot ünneplünk remélem sokan együtt!
Nagyon jó a cikked sok mindent át fog (szerintem) egy csokorba! Kívánom, hogy mindenki találja meg az igazi társat az életében, s az igazi mindent elsöprő szerelmet és boldogságot!
Szeretettel: Orsolya
Köszönöm a hozzászólást! Én is hasonlóan gondolom...ezért is írtam erről a témáról, mert úgy látom, sok embert érint...
A ti kapcsolatotok egy pozitív példa mindannyiunk számára!!! Sajnos, sokan hamar feladják a küzdelmet, nem tesznek meg mindent a kapcsolatukért, pedig érdemes volna küzdeni...
Kellemes szép hétvégét kívánok neked!!!:-)
Szia Cikkíró!
Nagyon jól összefoglaltad. És jó a kérdés is a végén.
pusz
Juli :))
Örülök, hogy tetszett! Köszönöm, hogy olvastál!!!:)))
Szép hétvégét neked!!!:)))
Szia Orsolya!
Köszönöm a hozzászólást! Én is hasonlóan gondolom...ezért is írtam erről a témáról, mert úgy látom, sok embert érint...
A ti kapcsolatotok egy pozitív példa mindannyiunk számára!!! Sajnos, sokan hamar feladják a küzdelmet, nem tesznek meg mindent a kapcsolatukért, pedig érdemes volna küzdeni...
Kellemes szép hétvégét kívánok neked!!!:-)
Neked is minden jót a hét végére!
Orsolya
Én is elváltam, pedig mindent megpróbáltam, hogy ne kerüljön rá sor. De a házasság mindig két emberen múlik, nekem nem sikerült. Nem csak akarat, de szerencse is kell hozzá, hogy mindjárt olyan párt válasszon valaki, akivel leélheti az egész életét, mert az az igazi.
Valamint van a szerelem része. És a közös életben való megfelelés és kölcsönös alkalmazkodó képesség érvényesülése.
A farkasok egy társat választanak kizárólag.
Az emberi létforma bonyolítja a felsőbbrendű gondolatai alapján.
Érzések nélkül csak a biztonságos hátér miatt családalapítás "majd beleszeretek" gondolkodásmódja a legillesztőbb és a legijesztőbb mert nagyrészt a mindene megvan de soha sem lesz boldog típus lesz átlagban.
Láttam már szegény boldog gazdagot, és gazdag boldogtalan szegényt.
A választ mindenre mindenkiben önmagában kell keresni mert a legnagyobb gát önmagunknak, önnönmagunk vagyunk. Aki ezt átlépi lehet csak az elvárásai szerint őszintén tisztán boldog a másik felével ha ez a lépés kölcsönösen együtt van megtéve az életben. Amikor megszűnik az én és a te és kialakul a mi. (Saját véleményem.)
Üdv. Black Ice
Azt hiszem, nem csak most, de mindig aktuális téma, örökzöld. Jó, hogy írtál róla. Bizony, sokan választanak rosszul, s vagy végigszenvedik az úgy az életet, vgy elválnak. Ezt pedig mindenki megsínyli, még akkor is, ha jobb elválni, mint egy rossz házasságban szenvedni, s olyan körülmények közt nevelni gyerekeket.
Én is elváltam, pedig mindent megpróbáltam, hogy ne kerüljön rá sor. De a házasság mindig két emberen múlik, nekem nem sikerült. Nem csak akarat, de szerencse is kell hozzá, hogy mindjárt olyan párt válasszon valaki, akivel leélheti az egész életét, mert az az igazi.
Igen, valóban mindig aktuális a téma, és egyben nagyon szerteágazó és bonyolult is. Nincs recept ahhoz, hogyan kell jól választani, hogyan találjuk meg a hozzánk illő társat. A válás minden esetben nehéz, de együtt maradni, összecsiszolódni talán még nehezebb. Sajnálom, hogy nincsenek jó tapasztalataid...Kívánom, hogy találd meg életed párját, és légy nagyon boldog!!!
Szép estét kívánok!!!:))))
A társadalmi norma beidegződése gáttól, a genetikailag örökölt gének a fajfenntartási ösztön alapján, tudatállati formában befolyásolva segít választani.
Valamint van a szerelem része. És a közös életben való megfelelés és kölcsönös alkalmazkodó képesség érvényesülése.
A farkasok egy társat választanak kizárólag.
Az emberi létforma bonyolítja a felsőbbrendű gondolatai alapján.
Érzések nélkül csak a biztonságos hátér miatt családalapítás "majd beleszeretek" gondolkodásmódja a legillesztőbb és a legijesztőbb mert nagyrészt a mindene megvan de soha sem lesz boldog típus lesz átlagban.
Láttam már szegény boldog gazdagot, és gazdag boldogtalan szegényt.
A választ mindenre mindenkiben önmagában kell keresni mert a legnagyobb gát önmagunknak, önnönmagunk vagyunk. Aki ezt átlépi lehet csak az elvárásai szerint őszintén tisztán boldog a másik felével ha ez a lépés kölcsönösen együtt van megtéve az életben. Amikor megszűnik az én és a te és kialakul a mi. (Saját véleményem.)
Üdv. Black Ice
Nincs annál rosszabb, ha valakit csak a pénz és az érvényesülés motivál. Ezek a kapcsolatok, már a legelejétől halálra vannak ítélve. Egyszerűen nem működhet hosszútávon, mert senki sem érzi jól magát benne...
Vannak sajnos olyan esetek is, amikor a szeretet és a szerelem ellenére sem működik az együttélés, ez talán a legszomorúbb. Sok ember szájából hallottam már ezt a mondatot: " Mindenem megvan, de még sincs semmim..."- Ezek azok az emberek, akik társas magányban élnek, és sokan vannak, többen mint gondolnánk. Ahogyan írtad, mindannyian magunkban hordozzuk a válaszokat...
Köszönöm, hogy olvastál!!!:)))
További kellemes estét!!!
Ez a "szerencse kérdése", tökéletesen fedi a mai kapcsolatokat. Valakitől olvastam egy cikket, ahol a régi párválasztási szokásokról beszélt. Na ott nem volt szerencse kérdése a dolog. Nem volt "sorsolás", kapták akit kinéztek nekik a szülők. Nem is voltak válások..., az életük folyamán összecsiszolódtak a párok.
Talán nem az volt a megoldás?!
Üdv,
Pinokkió
Szia Zaríta!
Ez a "szerencse kérdése", tökéletesen fedi a mai kapcsolatokat. Valakitől olvastam egy cikket, ahol a régi párválasztási szokásokról beszélt. Na ott nem volt szerencse kérdése a dolog. Nem volt "sorsolás", kapták akit kinéztek nekik a szülők. Nem is voltak válások..., az életük folyamán összecsiszolódtak a párok.
Talán nem az volt a megoldás?!
Üdv,
Pinokkió
Valóban, van benne igazság. Régen egészen másként működtek a kapcsolatok, a házasságok. Azt hiszem, a régi fiatalok beletörődtek a szülők választásába, ezt kívánta a közös érdek. Ugyebár evés közben jön meg az étvágy, és talán a szerelem is... Elvégre melyik szülő akar rosszat a gyerekének? Valószínűleg jól körüljárták ezt a kérdést, és mindent összegezve döntöttek. Ma ez nem így van. Sokkal szabadabb lett a világ, és ezáltal bonyolultabb is.
Üdvözlettel: Zaríta
Egy hosszú ideig tartó nyugis állapotból aztán valami változást, izgalmat keresve megint belekerül egy ilyen csapdába.
Valóban nem könnyű erre a kérdésre megválaszolni, vajon mi gátolja az embert, hogy a hibákat újra meg újra elköveti.
Amikor az ember fiatal és szerelmes, éppen azokat a kérdéseket nem teszi fel magának, ami ahhoz kellene, hogy el tudja-e képzelni együtt a szeretett személlyel. Annak ad hangsúlyt elsősorban, amit akkor érez. Jó vele és szeretné, ha ez mindig így lenne, vele ébredni, .... Ezért ugrik fejest egy előre nem látott rossz kapcsolatba. Mert menet közben jön rá, hogy ami akkor, megismerkedésükkor olyan szimpatikus volt benne, amiért esetleg még meg is szerette, az együttlétek során nem is olyan előnyös tulajdonsága, mint hittük. Ilyenkor jön a csalódás...
Egy hosszú ideig tartó nyugis állapotból aztán valami változást, izgalmat keresve megint belekerül egy ilyen csapdába.
Valóban nem könnyű erre a kérdésre megválaszolni, vajon mi gátolja az embert, hogy a hibákat újra meg újra elköveti.
Amikor az ember fiatal és szerelemes, fel sem merül benne, hogy a későbbiek során, hogyan fog alakulni a kapcsolat. Csak élvezi az életet, próbál boldog lenni...
A mostani fiatalokon egészen mást látok. Akiket én ismerek, azok már mérlegelnek, és mintha egy kicsit háttérbe szorulna maga a szerelem. Ők a biztonságra törekszenek, és a függetlenségre. Nem tudni előre, hogy ez hová vezet...
Köszönöm, hogy olvastál!!!:)))
Üdv: Zaríta