Vörös szalagról

Látogatók száma: 63

Még mindig 2008

Körülöttünk minden vörösben ragyog,
Érzem,hogy ismét, ismét férfi vagyok,

Itt most a CSODANŐM illata kavarog,
Istenem, micsoda ajándékot kapok.

Nem is ajándék, a teremtés csúcsa,
érzem megcsókolt engem is a múzsa,

Nincs még egy NŐ, ki eszemet venné,
Örökkön izzó testét az ölembe tenné.

Biz' nekem adja magát, és senki másnak,
Szeretném Őt megmutatni az egész világnak,

Lássa hát mindenki, mily Kincset is kaptam,
Gyönyörű teste, egy vörös selyem paplan.

Nem fogok betelni teste illatával,
Eszem majd ízeit bizony nagykanállal,

Mellette akarom az Életemet ÉLNI,
S nem fogok többé a haláltól sem félni.

Nincs olyan, mit ne kívánnék belőle,
szeretném, akarom, megvadulok tőle,

Nem kell, hogy szeressen, a szenvedélye pótol,
De talán még azt is megkapom a sorstól.

Kezébe adtam már régen az életem,
az első hangnál tudtam, ő lesz a Végzetem.

Azt hiszem Előtte a Lelkem is meztelen,
Mindig ŐT akarom, vágyom Rá esztelen.

Nincs- e versben betű, mely ne ŐT idézné,
S testére nézve a vágyam ne tetézné,

Érzem csatát nyertünk, feledjük hát a bút,
De nem nyertük meg, azt a kurva háborút!