Merész vállalkozás
Látogatók száma: 2 163
Kéretik minden szavamat komolyan venni. :)
Gondoltam meglepem munkából hazatérő, megfáradt férjemet. Nagy izgalom. Zuhany, beretva. Szőr egy szál se. Hajrá.
Ruha. Minek? El vele. Csini fehérnemű? Nem vagyok egy barbie-baba, de ez jól áll. Maradhat.
Nemrég lőttem egy cipőt. Kicsit kurvás. A képen szebb volt. És nem tűnt ilyen magasnak. Kísérlet: láb belepasszíroz. Igazán kényelmes viselet. Ha nem veszem figyelembe, hogy nem tudok felállni. Nem baj, majd ülök. Vagy fekszek. Csuda jó lesz!
Köntös. Fehér, szatén. Komoly pénzt fizettem érte. Volt vagy 300 forint. Mosva, vasalva tuti darab. Ápol és eltakar.
Kísérlet második fázis: megpróbálok felállni. Már fél óra is eltelik, mire szilárd talajt érzek a lábam alatt. Eddig tart, mire rájövök: ezt nem nekem találták ki. De amikor olyan szép...
"Nincs veszve semmi"- mottót követve gyakorlatozom a nappaliban. Állatira töri a sarkam a cipellő. Nem baj, a szépségért szenvedni kell- mondá egy okos, így nem adhatom fel én sem. Rákukkantok az órára: Jesszus, mindjárt itthon az alany!
Izzadok, mint egy ló. Irány a zuhany, megint. Már rutinosan mozgok, pár perc és ismét illatozom. Parfüm. Nem sok, éppen csak...Kezem remeg, zúdul a drága nedű, mindenfele. Fordulok is vissza mosdani. Elkopik a bőröm, mire a végére érek.
Magamra cibálom a cuccot, szemernyi kecsesség nélkül fél lábon ugrálva nyúzom a lábbelit. És megígérem neki, hogy soha többet, csak most az egyszer.
Kaputelefon nyekergő hangjára kapom fel csapzott fejem. Anyám borogass, gyerünk Postáska, csak ügyesen!
Végigheverek az ágyon, igazán kellemesen érzem magam. Életem értelme hosszan zörög a kulccsal, majd behatol az objektumba. "Szia, Nyuszi! Megjöttem!" - kiáltással ledobja a táskáját, nagyokat fújtatva mellé. Sejtelmesen kisusogok neki a hálóból: Órák óta téged várlak.
Reakció: "Miért? Mi van? "
- Gyere be- kérem, még mindig szex-istennő stílusban.
Egyetlenem a boltívnek támaszkodva megáll, rám emeli angyali szemeit, s úgy kérdi: "Kimostad a fehér ingemet? "
Elborul az agyam...
Feltornázom magam az ágyban, s minden önkontroll nélkül szándékomban áll odarohanni, és fejbe csapni, amiért ilyen érzéketlen tuskó.
Említettem már, milyen bájosan feledékeny tudok lenni?
Felállok, lépek kettőt. A lábam észreveszi, hogy valami nem oké. A cipő úgy gondolja: megbosszulja gyötrelmeit. Percet sem hagy, hogy megkapaszkodjam. Mondjuk nincs is miben. Kecses mozdulattal a padlóra hanyatlok. Kicsit oldalvást...
Nézőközönségem lélegzethez sem jut. Nevetni nem mer. A fejem lila, lassan a lábam is. Teniszlabda nő a bokámra. Igazán csinos.
Ülök a hálószoba padlóján, lábamon az áruló tűsarkúval. Édesem vadul szaladgál. Vizes borogatást hoz, gyógyszert keres, vagy krémet, amivel csillapíthatná fájdalmaimat. Fáslival nyúz, meg: "gyere, segítek"... Igazán törődik velem.
Felkapaszkodok az ágyra. Jó magas. Én akartam. Kellett? Kellett.
Másik felem úgy gondolja, itt a megnyugvás ideje, s imígyen szól: " Beöltöztetek a csajokkal? A nyuszifül a szekrényben van. AMÚGY csinos...."
Rá kell jönnöm: mi tagadás, szeretem......
/Fotó: Internet/
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Viszont, adtál egy ötletet:)))))))))))).
Puszi,
J.
És nagyon merev komolysággal lefektettek egy plusz nyolcast,
ha megtudom azt hogy kimostad a fehér inget? :-) .-)
Pux. Lacó
My