A váza | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

A váza

A zöld váza az asztal közepén állt. Épp úgy, mint hét évvel, hét hónappal, vagy hét órával azelőtt… friss vízzel töltve, de virág nélkül.


A zöld váza az asztal közepén állt. Épp úgy, mint hét évvel, hét hónappal, vagy hét órával azelőtt… friss vízzel töltve, de virág nélkül.
A nő egy sarokban ült, onnan figyelte a vázát. Méregette, szemlélte, magában még kritizálta is, pedig a kedvenc darabja volt.
Minden egyes nap, miután elfogyasztotta a reggeli kávéját, megtöltötte a zöld színű kedvencét friss csapvízzel. Vissza tette az asztal közepére, és elindult dolgozni. Amikor hazaérve elfordította a kulcsot a zárban, mindig a vázára gondolt. Belépett az ajtón, ledobta a táskáját az előszobában, és az asztalhoz sietett. mintha a Messiást várta volna…de a váza mindig üresen várta.
Aznap, ott a sarokban ülve elgondolkozott. Térdeit felhúzta, átkarolta saját vállait, és lehunyt szemmel visszaemlékezett a kislány korára. Amikor a nagyinál töltötte a nyarakat…
Akkor sem volt boldog. Boldog gyermekkor? Nem ismerte. A legszebb emléke az volt, amikor a nagymama hatalmas konyhaasztalánál rajzolt. Kint vihar volt, be kellett menni a házba. Az öregasszony kék tollat, és vonalas füzetlapokat adott neki. – Rajzolj!-mondta, és ő szót fogadott. Mindig ugyanazt rajzolta. Királylányokat, és palotákat. Az egyik királylány ő maga volt, ám a többiekkel ellentétben neki nem hatalmas kastélya volt, hanem kicsiny, barátságos házikója, virágokkal, meggyfával, kutyával…és szivárvánnyal a háza fölött. Rajzolt aztán egy királyfit is, akinek korona helyett szalmakalap volt a fején, és óriási talicskát tolt a házikó felé. A talicska telis-tele hullócsillagokkal, amit neki gyűjtött össze az ő királyfia. Csak és kizárólag neki! Nem, nem az égről szedte, hanem a már a lehullott csillagocskákat pakolta a taligába. Ő pedig várta, mikor érkezik meg végre…

Azon a napon, ott a sarokban ülve úgy érezte a nő, feladja. Ahogy a rajzain sem érkezett meg soha a királyfi a talicskával, úgy maradt üresen a zöld váza is. Pedig mennyire szerette volna, ha valaki mezei virággal megtölti egy napon!

Bámulta a vázát, és gyűlölni kezdte. Az összes fájdalmát, magányát, csalódottságát kivetítette az ártatlan tárgyra. Olyan szemekkel nézte, mintha a zöld kis jelentéktelen valami lett volna az ő életének a megrontója. Pedig hogy szerette, amikor beköltözött a kicsi házba… Mekkora örömmel vitte haza az üzletből, ahol rálelt! Szerette. Kevés tárgyat szeretett, de azt a vázát nagyon. Mert egyszerű volt, mégis különleges. Pont, mint ő. Az eladó akkor le akarta beszélni róla, és egy szépséges, virágokkal díszített darabot ajánlott neki, mondván, ez olyan kis csúnyaság, évek óta a polcon porosodik, senkinek nem kellett, még csak észre sem vették. De neki az kellett. Az a zöld váza.

Lassan felállt, kinézett az ablakon. Sütött a nap, a szomszéd gyerekek sikongatása törte csak meg a falu csendjét. Meg a szél, ahogy belekapott néha a diófa ágaiba, leveleibe, és meglökte a hintát, az pedig szelíd nyikorgással válaszolt.
Megfogta a vázát, a mosogatóhoz vitte, kimosta, majd megtöltötte a csapnál friss, hűvös vízzel, és vissza tette az asztalra. Kicsit megigazgatta, hogy majdnem mértani pontossággal álljon középen. Finoman végigsimította hosszú, nőies ujjaival, majd csendes léptekkel elindult a sarokba, hogy várjon.

– Csak virágot szeretnék bele kapni… -mondta halkan, s mielőtt leült volna, hirtelen visszafordult, az asztalhoz rohant, felkapta a vázát, és olyan nyers erővel vágta a falhoz, hogy az azonnal millió darabra hullott.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: