- Ha a herceged újra elmegy, én akkor is itt leszek. Igazán megtarthatnál engem is, amíg ő háborúsdit játszik.
- Már nem akarlak...
- Majd fogsz akarni, ha rád tör újra a vágy, és nem lesz itthon a szerelmed - jósolja.
- Tűnj el! Azonnal tűnj el, vagy kiabálok az őrségnek!
A tigrisidomár csak talányos mosollyal néz rám mielőtt a sátrak felé veszi az irányt, és eltűnik a fák közt. Az a baj, hogy tudom, hogy igaza van. De ezúttal erősnek kell lennem. Szeretnék hűséges maradni most, hogy Arnold azt mondta, hogy visszatér majd hozzám, ha ennek az egésznek vége lesz. Bárcsak kibírnám...

Ahogy a hátam mögé pillantok, az őszülő hajú papot pillantom meg fenyegető arccal, két őrrel felém rohanni.
- Boszorkány! - kiabálják.
- Jaj neeee...

Látom, hogy hiába szaladok teljes erőmből a két nyakigláb őr könnyűszerrel utol fog érni. A pap fekete csuhája lobog utána futás közben, ahogy hátranézek, egy károgó varjúnak látszik, nevetséges is lehetne, ha nem az életemről lenne szó. Papucsaimat lerúgtam már a futás kezdetén, mert sokkal gyorsabb vagyok mezítláb, de most még ez is kevés. Az izmaim megfeszülnek, a tüdőm szúr és mégis egyre közelebb kerülnek. Hirtelen szemből is meglátok két katonát. Mindennek vége...

A várbörtön sötét és nyirkos. Harmadig napja, hogy itt tartanak. A cellám ajtajában egy rossz szagú börtönőr terpeszkedik, én pedig a priccs szélén lógatom a lában. A karjaimon még mindig vöröslenek a hurkák a kötelektől, amivel harcképtelenné tettek. Óvatosan simogatom meg a horzsolásokat, és felszisszenek minden mélyebb seb láttán. Vadállatok! Csendben dühöngök, visszafojtva minden hangot.

Az őr megmozdul és benéz hozzám.
- Gyere ide, te kis szajha! - parancsol rám.
Óvatosan közelebb megyek, de csak úgy, hogy ne érjen el.
- Még közelebb! - kiált hirtelen.
Önkéntelenül közelebb lépek, mire benyúl a rácsok közt, és megszorítja a bal mellem. A vékony anyag nem véd meg a durva kezétől, se attól, hogy megszorítsa a mellbimbómat.
- Fáj... - nyöszörgök a megaláztatástól és a hitetlenségtől, hogy ez megtörténhet velem.
- Kit érdekel, holnap úgyis meghalsz. Élvezd még egyszer utoljára, hogy milyen egy igazi férfi érintése - mondja röhögve, és sárga fogai kivillannak vastag szájából.
Ahogy a keze lejjebb kúszik a testemen elveszítem az eszméletemet. Mindent elborít a jótékony sötétség...

Megkötözve állok az ítélőszék előtt. Nőként egy szót sem szólhatok, és senkit nem látok, aki szót emelne értem. Se a tigrisidomár, se Arnold herceg nincs itt...
- A vád boszorkányság, többrendbeli csábítás és kuruzslás, ráolvasás, rontás. A palota átok alatt áll, amióta csak betette ide a lábát - és csak sorolja és sorolja...
Meglepődve jut eszembe, amikor meggyógyítottam az egyik katona lovát a gyógyfüveimmel... ez nem lehet igaz... irigy barbárok...
- Ártatlansága bizonyításaként vízpróbának vetjük alá.
- Istenem... - reszketek félelmemben, de a börtönőrök két oldalról tartanak, hogy ne essek össze.
Biztos halál vár rám. Ismerem az eljárásmódot. Megkötözve vízbe dobnak. Ha fennmaradok a