újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Még ennél is jobban...

Anyai szív folytatása - a valóság - kérésedre


A reluxa ferdén feszül a középső ablakban, a két szélsőben leeresztve pihen. Sarokban bontási törmelék vár összesöpörve a további sorsára. Még meleg a radiátor az átépítés alatt álló folyosón. Állok az ablakban, és a kinti fagyos szélben siető embereket nézem, akik próbálnak elbújni vastag kabátjukban. Megkeresem a számod a telefonkönyvben, és megnyomom a zöld gombot...

Kicseng a telefonod... egy... kettő... három... Számolom a csengéseket, mert ötödik után bekapcsol a hangpostád. Veszettül dobog a szívem... négy... talán el kellett menned valahová, máris keresem a mentségeket, hogy miért nem vagy a megbeszélt időben telefonközelben...
- Szia Kicsim! - hallom meg végre a hangod az ötödik csörgés előtt, amitől máris a levegőbe emelkedem.
- Szia Andorom! - mosolygok a telefonba.
- Mi van veled? Jól vagy?
- Igen... igen... - most már, hogy hallom, hogy mennyi gyengédség van a hangodban - teszem hozzá magamban.
- És mit csinálsz mostanában? - érdeklődsz.
- Elvagyok... kalózcsapatot gyűjtök, flörtölök...
- Flörtölsz???
- Igen, mert nagyon felhúztál. Tudom, hogy nem direkt, és szerintem észre se vetted. De nagyon megharagudtam, és mérgemben - vallom be kicsit szégyenkezve - összetörtem egy szívet is.
- De mivel húztalak fel?
- Azzal, hogy besokalltál, és szólhattál volna, hogy elúszol a tennivalókban, és nem lesz rám időd.
- Én szóltam... - mondod halkan.
- Jó, de akkor nem fogtam fel, ne haragudj! - békélek meg egy pillanat alatt.
- Mondd Kicsim, sokat elcsábítottál már?
- Ó... csak egy párat... egyikkel randiztam is - vallom be.
- Tényleg? - lepődsz meg.
- Igen, de már ki is dobtam. Nem hasonlított hozzád eléggé...
- Jaj, ne hozzám mérd!
- Nem csak az volt a baj... - fogok bele - a nap minden szabad percében velem volt... mivel, hogy foglalkozott velem. De nem volt időm másokkal beszélgetni, se írni...
- Hm...
- És itt volt a karácsonyi pályázat határideje is, és nem mentem semmire se vele. Pedig mindig mondtam neki, hogy be kell fejeznem. Csakhogy ő annyira akart törődni velem, hogy nem vette észre, hogy megfojt... Aztán tizennegyedikén találkoztunk.
- Igen?
- Igen, és tizenötödike volt a pályázat határideje. Nem is fejezem be, ha a barátnőm nem nyüstöl. De akkor nagyon rád koncentráltam, és megírtam. Azután elküldtem neked levélben.
- Mondtam, hogy nyerni fogsz! - emlékeztetsz.
- Ezen szerintem csak én lepődtem meg - nyugtázom magamban. - A lényeg, hogy annyira rád hangolódtam, hogy minden végigfutott bennem, mintha az életem pergett volna le. Láttam, hogy nem lesz jó vele, mert csak bűntudatom lenne, és másnap könyörtelenül összetörtem a szívét.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: