újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Festett kép tükörrel

A forró víz szó szerint csobogott a fürdőkádba, hatalmas habtengerré változtatva azt. A csempéről, a tükörről és az ablakról is folyt a pára, kicsi csíkokat hagyva maga után, mintha apró lények szaladgáltak volna föl-alá, sietve, kapkodva.


A forró víz szó szerint csobogott a fürdőkádba, hatalmas habtengerré változtatva azt. A csempéről, a tükörről és az ablakról is folyt a pára, kicsi csíkokat hagyva maga után, mintha apró lények szaladgáltak volna föl-alá, sietve, kapkodva. Lehettek volna ezek apró kis állatkák, vagy épp férgek is. Azt mondják, az állatok megérzik a bajt, s olyankor hihetetlen módon képesek viselkedni, ezzel próbálják felhívni a buta emberek figyelmét a közelgő veszélyre. Mert ha beszélni tudnának… de nem tudnak.

A fürdőszoba levegőjének páratartalma oly mértékben megnőtt, hogy már-már fullasztóvá vált. A kád előtti kilépő elázott, magába szívott annyi nedvességet, amennyit csak bírt. Az ablakba szerelt automata szellőztető rendszer valószínűleg felmondta a szolgálatot, nem engedett be egy cseppnyi , sőt, egy molekulányi friss levegőt sem. A polcon sorakozó törülközők is kezdték átadni magukat a mesterségesen előidézett trópusi klímának. A halványzöld színből egyre erőteljesebben váltottak sötétre, ahogy a frottír szöveteibe beivódott a nedvesség. A csempe színe elhalványult, és csak futkostak rajta a páracsíkocskák, ahogy a tükrön is.

A tükör átmenetileg kegyelmet kapott, egy Tenyér ugyanis apró ablakocskát törölt rajta, erre ő hálából azonnal megmutatta a Kéz tulajdonosának elmosódott Arcát. Az Arc közönyösen bámult a tükörbe. A szép, ám megtört Szemekben mintha fény villant volna, de éppoly gyorsan eltűnt, mint ahogy felsejlett. A hőség az Arcot sem kímélte. A Szemekről patakokban folyt le a fekete festék, az Ajkak is elengedték a halvány rúzst. A Tenyér újra törölt, ám most nem a tükröt, az Arcot igyekezett megtisztítani átmenetileg a festékkel és párával, izzadtságcseppekkel legördülő könnyektől. A fény átmenetileg újra visszatért a Szemekbe, az Ajkak halovány mosolyra húzódtak, az Arc felvidult. A mosoly nevetéssé, majd lassan félőrült kacagássá, aztán pedig kétségbeesett nevetőrohammá alakult át.

A forró víz a kád túlfolyóján keresztül próbált menekülni, hogy el ne öntse a kis fürdőszobát. A csap teljesen átforrósodott. A Kéz, ami a görcsösen nevető valakihez tartozott, érzéketlenül szorította meg, és zárta el. Az idegpályák túlontúl össze voltak gabalyodva ahhoz, hogy a Bőrtől eljussanak az Agyig az információk, miszerint az forró.
A nevetés abbamaradt, és egy Test rogyott le a kád mellé, a víztől tocsogó padlóra. Ezt sem vette észre sem a Test, sem az Agy. A Szemek csapjai megeredtek, és zubogott ki belőlük a sós könnyáradat, ahogy az imént a forró víz a csapból. Az Arc eltorzult a fájdalomtól, majd a két Kéz védelmezőn magába temette azt. A fájdalom olyan mértékű volt a Testben, hogy azon kívül már semmi mást nem érzékelt. Az idegvégződések átmenetileg nem voltak hajlandók érzékelni, a pályák pedig közvetíteni semmiféle külső jelet az Agy felé. A Test reszketett a nagy melegben, és levegő után kapkodott. Lassan felállt, és a tükrön a Kéz ismét ablakot törölt. Az Arc eltorzult. A Szemekben a remény csillogása és a fájdalom könnyei jelentek meg. A Kéz kinyitotta a kis fehér ajtót, és kiemelt belőle egy apró üvegcsét. Lecsavarta a tetejét, majd a forró vízzel teli kád szélére tette.

A Test elmerült a Bőrt égető vízben. Kicsit feljajdultak az Ajkak, ám csak egy pillanatra.
A Szemek lecsukódtak, a Tüdő oxigénért küzdött, s ekkor megnyílt a Lélek. Képeket festett a Szemhéjak mögé. Virágos réteken szaladgáló gyerekeket, színes pillangókat, méheket,

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: