- Igazán nincs mit. Sajnálom, hogy ekkora fájdalmat kellett okoznom.
- Szükséges volt.
- Ez igaz. Jobbulást kívánok.
- Köszönöm.
- Viszlát.
- Viszlát.
Az eredmény. Ezen a pár soron múlik, hogy mi is lesz velem. Melyik oldalra kerülök a betegágynál? Pár napot még várnom kell, hogy megtudjam.

------

A betegágy mindkét oldalán 9. befejező rész


Pár nap múlva írásban is megjön az eredmény: minden kétséget kizárólag sokizom-gyulladásom van. Most már csak az a kérdés maradt hátra, hogy milyen módon reagál a szteroid kezelésre a betegség. Ez nagyban befolyásolta, hogy milyen döntéseket kell meghoznunk.

Az első kezelésre nagyon jól reagál a betegségem. Kezdetben nagy dózisú szteroidokat adnak infúzióba, majd fokozatosan csökkentik az adagot, míg otthon szájon át szedhető. Az esetek egy részében ez használ. A laboreredményemben is látszik a javulás, és ennek nagyon örülünk feleségemmel. Igaz, nem megy a határérték alá, de a töredékét jelzi a korábbinak.
Talán a középkorban élő páncélos lovagok érezhettek hasonlóan, mikor megszabadították őket a páncélzatuktól, mint én. Lábaim mintha újult erőre kaptak volna; az izmaimból száműzték a fájdalmat, és vígan kapják fel a testemet.
- Ezek szerint ez csak egy ideiglenes állapot – gondolom magamban, és a remény újult erővel ruház fel. - Lehet, hogy vissza is mehetnék dolgozni? Miért is ne! Menni tudok, és ez a lényeg.
Ennek örömére egy hónap múlva ismét munkába állok. Sajnos, az a pár nap, míg dolgozok, csak ront az állapotomon, nem javít. Ismét jelentkeznek a fájdalmak, és a laboreredményem újból azt mutatja, hogy nő az izompusztulásom. Az erőm újból elhagy, a testem elerőtlenedik.
- Semmi baj -gondolom magamban -, befekszek, ismét kapok egy adag szteroidot, és egy kicsit többet pihenek otthon, aztán újból megyek dolgozni.

A második kezelésnek ilyen reménnyel indulok neki. Miután megkapom a „szokásos” kúrát, az utolsó előtti reggelen vért vesznek. Nagyon várom a délutánt, amikor megmondják az eredményt. Igaz, nem annyira enyhül a fájdalom, mint korábban, de így is sokkal jobban érzem magam.
A délutáni vizit a megszokott rendben megy. A nyolcágyas kórteremben megint az ablak mellé kerültem, így először végig kell hallgatnom a betegtársaim panaszát, felidézik a laboreredményeket -rendszerint már vizit előtt megnézik-, és egyéb gyógyszerrendeléseket, illetve az esetleges holnapi vizsgálatokat elrendelik, tájékoztatják a beteget. Nem maradhat el a professzor részéről az elengedhetetlen bátorító mosoly. Amikor az ágyamhoz lépnek, már látom, hogy valami nem stimmel.
- Gábor, sajnos nem reagál megfelelően a betegség a kezelésre. Imuránt szedett korábban?- kérdezi.
(Az Imurán egy olyan gyógyszer, ami az egyik fehérvérsejt-féleség (limfociták) képződését gátolja. Korábban szerv-átültetetteknél alkalmazták -talán napjainkban is alkalmazzák-, hogy a beültetett szervet ne „lökje ki” a szervezet. Egyik mellékhatása, hogy sokkal