A vihar

-


Összekuporodik a lélek,
tudja a vihar jöttét …
s a dörrenések hangja
görbe görcsbe ránt …
Félek …


Cikázó villámok
megrágják az eget –
Minden villanásra
arcomra kiül a rémület.


Bújnék most bárhova –
Mégis a legjobb volna,
ölelő karodba …
Bezárnál egy csókba …
s a buta félelem helyett,
én magam lennék
féktelen vad szenvedéllyel
az elemek ősi erejével
a beteljesedett
gyönyör
Neked.

Írta: Gaya